A tegnap leköszönő klubelnök, Andrea Agnelli üzenetet küldött a Juventus összes dolgozójának, melyben a döntés okairól is beszámolt.

"Ha a Juventusnál játszik, a Juventusnál dolgozik valaki, egy a cél: a győzelem. Azok, akiknek megadatott az a kiváltság, hogy a bianconeri mezt viselhették, tudják ezt. A Juventus a világ legnagyobb klubjainak egyike, s azok, akik itt dolgoznak vagy játszanak, tudják, hogy az eredmények a teljes csapat erőfeszítéseinek köszönhetőek.

A történelmünk és a génjeink révén is hozzá vagyunk szokva a győzelemhez. 2010-től, a történelmünkhöz hűen, rendkívüli eredményeket értünk el: a stadion, zsinórban kilenc férfi bajnoki cím, Olaszországban elsőként jelentünk meg a Netflix és az Amazon Prime showműsoraiban, a J-Medical központ, öt egymást követő női scudetto. És tovább, megállapodás a Volkswagennel (kevesen tudnak róla), bejutás a Bajnokok Ligája döntőjébe Berlinben és Cardiffban (amit a leginkább bánunk), megállapodás az Adidasszal, a Next Gen Coppa Italia győzelme, az első klub, amely egy csapatot képviselt az UEFA végrehajtó bizottságában, a J-Museum és még sok más.

Órák, napok, hónapok és szezonok, amelyek során az volt a cél, hogy mindig fejlődjünk. Mindannyiunk felidézheti a pályára lépés előtti pillanatot: az öltözőt elhagyva jobbra fordulsz, körülbelül húsz lépés fölfelé, közben egy ráccsal, további tíz lépés fölfelé, s ott is vagy: "lámpaláz", s abban a pillanatban tudod, hogy az egész csapat veled van, a lehetetlen megvalósíthatóvá válik. Bernabéu, Old Trafford, Allianz Arena, Westfallen Stadium, San Siro, Georgios Karaiskakis, Celtic Park, Camp Nou, bárhová is mentünk, amikor a csapat egységes volt, nem féltünk senkitől sem.

Amikor a csapat nem egységes, megnyílik az út az ellenfelek előtt, hogy ártsanak, s ez végzetes lehet. Abban a pillanatban az elmédnek élességére van szükség, hogy elhárítsd a károkat. A klub kényes pillanattal néz szembe, s ez az egységesség elveszett. Jobb, ha mindannyian együtt távozunk, s lehetőséget adunk egy új csapatnak, hogy megnyerje ezt a mérkőzést.

A mi tudatosságunk lesz a kihívás számukra, megfelelni a színvonalnak, amit a Juventus történelme jelent. Továbbra is egy jobb futballra gondolok, azért dolgozom, s Friedrich Nietzsche mondata jelent vigaszt: »És azok, akik nem hallották a zenét őrültnek nézték azokat, akiket táncolni láttak.«

Emlékezzetek, egy pillantással fel fogjuk ismerni egymást. Mi a Juve család vagyunk. A végsőkig..."