A Sports Illustrated mikrofonvégre kapta Paulo Dybalát, és a csatár nyilatkozott úgy a Juventusnál megélt tapasztalatokról, mint arról, miért is maradt végül Rómában a hatalmas csábítást jelentő közelkeleti megkeresések ellenére.

„A Juventus egy életforma, és szakmai szinten mérhetetlen fejlődést élsz meg, mert ott egy döntetlent veszteségként kezelnek, és ezért a hét folyamán minden szempontból keményen dolgozol.

Az, hogy olyan vezetők szólalnak meg az öltözőben, mint Gianluigi Buffon, Giorgio Chiellini, Andrea Barzagli és Leonardo Bonucci, mindenképpen segít a fejlődésben. Nagyon sok mérkőzésen, amikor az alagútban voltunk, mielőtt pályára léptünk volna, hallgathattuk az ellenfeleket, és éreztük, hogy sokan már a vereségre gondolnak, és csak abban reménykednek, hogy nem fognak sok gólt kapni. Ez bizonyítja egy klub nagyságát.

A Romához igazolás José Mourinho hívására? Abban a pillanatban minden nagyon furcsa volt, bizonytalanságot éreztem, mert nem tudtam, hol fogok játszani, mi fog történni, vagy hogy el kell-e hagynom Olaszországot, amely gyakorlatilag az otthonom lett. Már 12 vagy 13 éve itt élek, és őszintén szólva, mostanra talán jobban ismerem Olaszországot, mint Argentínát. Természetesen José Mourinho különleges, ő olyan edző, aki mindent megnyert, egyedülálló szakember. Nem hagyhattam figyelmen kívül a hívását. De tudtam, hogy meg fog győzni, ezért akartam kivárni.

A 20 000 szurkoló a stadionban? Ez volt életem azon kevés alkalmainak egyike, amikor tényleg remegett egy kicsit a lábam. Általában 50 000 vagy 60 000 ember előtt futballozunk, és ez teljesen természetes. De ők azért jönnek, hogy valami látványosságnak legyenek tanúi, a meccsért jönnek. De abban a pillanatban a tömeg csak miattam volt ott. Nem számítottam ilyen fogadtatásra. A szurkolók igazán megleptek. Ez valami csodálatos volt, egy egyedülálló pillanat az életemben és a karrieremben. És abban a pillanatban tudtam, hogy kétszer olyan keményen kell majd dolgoznom, hogy visszaadjam mindazt a szeretetet, amit azon a napon mutattak nekem.

A szaúdi ajánlat? Nem fogok hazudni, ezek olyan számok, amelyek tényleg elgondolkodtatnak. De az igazság az, hogy nagyon boldog vagyok itt Rómában, és a családom is nagyon boldog itt. A feleségem nagyon fontos része az életemnek, az ő boldogsága az én boldogságom is, és ha megkérdezed az édesanyámat, ő volt az, aki a legkevésbé akarta, hogy elmenjek.

Nagyszerű karriert futottam be, és ott a szeretet, amit a Romától, a klub szurkolóitól, a tulajdonosoktól és az utcán élő emberektől kapok, nem tudom, hogy máshol kapnék-e ilyet. Amikor adott dolgot mérlegre teszel, azt kell választanod, ami a legtöbbet nyom, és ezért döntöttünk úgy, hogy Rómában maradunk.”