Ebben a részben Marotta utolsó három mellényúlására emlékezünk vissza, akikben az a közös, hogy mind a hárman 2010-ben érkeztek Torinóba és mind csak kölcsön szerepeltek a Juventusban.

Alberto Aquilani: Rómában született, és az AS Roma csapatánál is nevelkedett. Egészen 2009-ig szolgálta a Giallorossit, 149 mérkőzésen 15 gólt és 9 gólpasszt számolhatott össze. Nagyszerű teljesítményt produkált szezonokon keresztül, így nem is volt csoda, hogy a Liverpool vele szerette volna pótolni Xabi Alonsót. 20 millió eurót fizettek ki a Vörösök az olasz középpályásért, de folyamatos sérülései miatt nem igazán számíthattak rá, 28 mérkőzésen lépett pályára a Mersey-partiaknál, két találattal és hat gólpasszal segítette együttesét. 2010-ben az angolok inkább kölcsönadták Aquilanit, Guiseppe Marotta pedig szívesen csapatában látta a 26 esztendős játékost, bízva abban, hogy a sérülések majd elkerülik és újra régi formájában tündököl. Sajnos nem így lett, igaz, az egészségével olyan különösebben nem akadtak problémák, azonban a teljesítménye korántsem volt kielégítő. 34 mérkőzésen szintén két gólt és hat gólpasszt jegyezhetett fel, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy marasztalják. Visszatért Liverpoolba, de nem sokáig tartózkodott a Ködös Albionban, ugyanis a Milan is kölcsönvette. A Rossonerinél sem váltotta meg a világot, így a milánóiak sem vásárolták meg. Végül a Fiorentina két millió euróért leigazolta a bukott futballistát, és három szezont lehúzott Firenzében. 2015-ben ismét elhagyta hazáját a Sporting Lisszabon kedvéért, de egy év után visszatért hazájába, a Pescara nyújtott neki segítő kezet. Karrierje vége felé még megjárta a Sassuolót és a Las Palmast is, az év elején 35 évesen szögre akasztotta a stoplist. Jelenleg a Fiorentina edzői stábjának tagja.

A karrierjét jobbára a sérülések tették tönkre, és lehet, hogy fiatal korában jobb játékosnak hitték, mint amilyen valójában volt. Szerencsére pénzügyileg nem volt olyan vészesen veszteséges az üzlet, mivel csak kölcsön keretein belül volt a Juve játékosa. Annyi biztos, hogy Marotta nagyon jól döntött, hogy nem szerezte meg végleg a 38-szoros olasz válogatott labdarúgót.

Armand Traoré: Az AS Monacótól került az Arsenalhoz, amely gárdának négy évig tartozott a kötelékébe. Az Ágyúsok kölcsönadták a Portsmouthnak  és a Juventusnak is. Az olasz rekordbajnokhoz 2010-be került, de mindössze 12 alkalommal volt bevethető, köszönhetően sok sérülésének. Beppe úgy döntött, hogy nem igazolja le végleg a szenegálit, és ez jó döntésnek bizonyult. Amint visszatért Londonba, az Arsenal már túl is adott rajta, a Queens Park Rangers vásárolta meg 1.35 millió euróért a bal szélső védőt. Öt éven keresztül szolgálta a QPR-t, majd lejárt a szerződése, és a Nottingham Forestet választotta új klubjának. A kétszeres BEK-győztes gárda fél évre a Cardiffnak is kölcsönadta, a szezon végén pedig a hatszoros szenegáli válogatott országot váltott, és a Caykur Rizespor szolgálatába szegődött. A törökországi kitérő sem sikerült fényesre, ugyanis fél év után az U21-hez száműzték, a szezon végén pedig távozott. A Cardiff City visszafogadta a védőt, de fél után már ott sem volt maradása. Jelenleg nincs csapata, miközben mindössze csak 30 esztendős.

Nem is lehet kérdéses, hogy rossz döntés volt a megszerzése, de mindössze 500 ezer euró a veszteség, ugyanis ennyibe került a kölcsön. 

Leandro Rinaudo: Palermóban látta meg a napvilágot, és a helyi legnevezetesebb együttesnél is kezdte meg labdarúgói karrierjét. A Rosaneri kölcsönadta a Varesének, a Salernitanának és a Cesenának is, míg a Napoli 5.5 millió euróért le nem igazolta. 2010-ben a Juventus kölcsön keretein megszerezte a 27 esztendős hátvédet, de mindössze 75 percet tölthetett zebramezben a pályán, ugyanis olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy az egész szezont ki kellett hagynia. A Partenoperi még a Novarának is kölcsönadta mielőtt végleg külön váltak volna az útjaik Rinaudóval, az AS Livorno szerezte meg ingyen az olaszt. Megjárta még a Virtus Entellát, a Barit és a Vicenzát, majd 2016-ban visszavonult. Jelenleg a nevelőegyüttesénél az utánpótlásért felelős igazgató.

Sosem tartozott a tehetséges játékosok közé, kiegészítőnek érkezett, de a sérülése miatt még annak sem volt jó. Az ő esetében 600 ezer eurós veszteségről beszélhetünk.