Miután az AC Milannál töltött tíz évet, Andrea Pirlo újjászületett azt követően, hogy a Bosman-szabálynak értelmében a Juventushoz szerződött 2011 nyarán. A 2006-os vb-győztes csapat registája az utolsó milánói időszakban több sérülést szenvedett, az akkori mester, Massimiliano Allegri pedig jobb védőmunkára képes középpályást szeretett volna a védelme elé, a rossonero klubigazgató, Adriano Galliani pedig csak egyéves szerződéshosszabbítást kínált Andrea Pirlónak, miközben tudta, hogy ezt a játékos valószínűleg nem fogja elfogadni. 

A Gondolkodom, tehát játszom önéletrajzi könyvében Andrea Pirlo megosztotta, hogy búcsúajándékként Adriano Galliano egy szép, a klub logójával ellátott Cartier tollat adott a játékosnak, majd azt mondta, hogy semmiképpen ne ezzel írja alá az új szerződését a Juventusszal, így előrejelezve a jövőt. Andrea Pirlo nagyszerű formát mutatott a Juventusnál, és talán még nagyobb ikonná vált úgy a pályán, mint a pályán kívül. A Juventus négy bajnoki címének a megszerzésében komoly szerepet vállalt, még ha azóta már nyolcra is nőtt a sorozatban megnyert scudettók száma. 

Azonban Andrea Pirlo érkezésével a Juventus nem csak a bajnoki címeket kezdte gyűjtögetni: ráálltak a lejáró szerződésű futballisták megszerzésére. Így érkezett Fernando Llorente, Dani Alves, Sami Khedira, Kingsley Coman, az elmúlt nyáron pedig Emre Can, Aaron Ramsey és Adrien Rabiot, mind úgy, hogy nem kellett átigazolási díjat fizetni az egykori klubnak (Paul Pogbát is ide szokás sorolni, ám végül is a Juve fizetett egy kisebb összeget a Manchester Unitednek játékosnevelési díjként). 

Mindazonáltal nem a legjobb megoldást ezeket az igazolásokat az ingyen címkével ellátni, mivel a Juventus lényegében komoly árat fizetett és fizet az ilyen játékosmozgásokért. Miközben az AC Milan nem kívánt egy évnél hosszabb szerződést kínálni Andrea Pirlónak, a Juve három évre szóló szerződést kínált, amit többen kockázatosnak is tekintettek a játékos 32 éves kora és korábban elszenvedett sérülései miatt. 

Miközben Andrea Pirlo esetében a szerződés időtartama volt a kockázati tényező, más, lejáró szerződésű játékosok esetében a komoly bérigények jelentik a negatívumot, ez pedig dominóhatást eredményezhet a keretben. Amint az valószínűleg mindenkinek egyértelmű, az átigazolási piacon nem létezik az ingyen ebéd fogalma, és bár a Juventus elkerüli a több tízmillió eurós átigazolási díjat, általában egyéb rejtett költségek jelentkeznek ezeknél a szerződéseknél. 

A klub szoros kapcsolatot alakított ki meghatározó játékosügynökökkel, ez pedig kulcsfontosságú tényező a lejáró szerződésű játékosok sikeres megszerzésében. 2014 és 2017 júniusa között a bianconero klub 80 millió eurót meghaladó ügynöki díjat utalt ki a pénzügyi jelentéseik szerint, amelyeket kötelezően nyilvánosságra kell hozniuk a klub tőzsdén való szereplése miatt.

Például az Emre Can és Aaron Ramsey ügyletek részeként a Juventus 19 millió euró fölötti ügynöki sikerdíjat osztott ki a két középpályás játékjogának a megszerzéséért. Továbbá megbízható források szerint Adrien Rabiot édesanyja/ügynöke 10 millió eurót kasszírozhatott az ügyletben vállalt szerepe miatt, a fia pedig évi nettó 7 millió eurós bérnek örvendhet. 

A Juventus emellett nem egyszer ügynökökre bízta a klubokkal való tárgyalások feladatát, így például Cristiano Ronaldo esetében a játékos ügynöke, Jorge Mendes vezényelte az egyeztetéseket a Real Madrid megbízottjaival. Hasonlóképpen Maurizio Sarri átszerződése előtt Fali Ramadani végezte az előkészítést. 

Természetesen néhány klubnak igencsak nem tetszett a Juventus által alkalmazott megközelítés, amelyben a játékosügynökökre fontosabb szerep hárul, mint az adott klubbal való közvetlen egyeztetésnek. A Paris Saint-Germain nem vette jó néven ezt a módszert Kingsley Coman elvesztése kapcsán, illetve a Lazio vezetőségének sem tetszettek ezek a próbálkozások Keita Balde és Sergej Milinković-Savić kapcsán. 

„A Juventus soha nem érdeklődött nálam Sergej Milinković-Savić ügyében, és ismerve a bianconero klubot, nem is fognak megkérdezni.” - nyilatkozta a Laziót vezető Claudio Lotito a La Gazzetta dello Sport munkatársának májusban. „Szerintem azért történt ez így, mert az életben csak azon dolgok után érdeklődünk, amelyek megszerezhetők. A Juve megpróbálta Keitát megszerezni a saját módján, de én inkább értékesítettem a játékost a Monacónak 30 millió euróért.”

Azonban az ügynököknek kiutalt összegeknek és az átigazolásokban vállalt fontos szerepnek köszönhetően a játékosügynökök szívesen üzletelnek a bianconero klubbal, amikor egyes játékosok már a szerződésük lejártához közelítenek. 

A pénzügyi aspektuson kívül azonban a Juventus más tekintetben is eltérő viselkedést mutat: a játékosokkal a igencsak kegyesen bánnak, különösen, ha másik lehetőség adódik előttük. Számos Juve-szurkoló panaszkodott már azért, mert az Öreg Hölgy a játékos akarata alá rendeli magát, például amikor Arturo Vidal vagy Paul Pogba távozott, és ez minden bizonnyal a többi játékos figyelmét is felkeltette. A Juventus nem kívánja túszként magához láncolni a játékosokat, amennyiben a klub kedvezményesebben tett szert a játékjogára. 

A Juventus ugyan komoly összeget kasszírozhatott Paul Pogba és Arturo Vidal váltása kapcsán, azonban például Andrea Pirlo a szerződés lejárta előtt egy évvel távozhatott, hogy kipróbálhassa magát Észak-Amerikában, továbbá Carlos Tévez hazatérési terveit sem hiúsította meg a bianconero klub, amikor a csatár a Boca Juniorshoz akart igazolni. Ezt nyilván láthatta Dani Alves, aki még 2016-ban írt alá a Juventushoz, és két évre kötelezte el magát a klubbal, azonban végül egy év után távozott, mivel nem tudott beilleszkedni a torinói környezetbe.

Továbbá lejáró szerződésekkel érkeztek később kevés sikert hozó játékosok is, így például Lúcio érkezett az Intertől 2012-ben, és bár a játékos komoly BL-tapasztalattal rendelkezett, és ezzel kellett volna segítse a keretet, végül csak négy alkalommal lépett pályára a klub mezében. Egy másik negatív példa Luca Toni lehet, aki 2011-ben érkezett, és mindössze két gólt szerzett tizenöt meccs alatt, Michele Pazienza pedig értékes Napoli kezdőjátékosból zsákutcának bizonyult Torinóban. 

Mindent figyelembe véve a lejáró szerződésű játékosok megszerzésének a taktikája igencsak jó pénzügyi eredményekkel szolgált, mostanra pedig a Juventus egyes riválisai is kezdenek erre az útra lépni. Még mielőtt megszerezte volna a vezetőségbe Beppe Marottát, az Inter elkezdett erős kapcsolatokat kialakítani a játékosügynökökkel, így pedig olyan játékosok érkeztek, mint Kwadwo Asamoah és Stefan de Vrij az elmúlt évben, júliusban pedig Diego Godin csatlakozott.

A cikk David Amoyal, a The Athletic oldalán megjelent The high price Juventus pay to be the kings of ‘free’ transfers írása alapján készült.