A napokban az Exor beszámolója napvilágra került, s ennek kapcsán a Juventusra vonatkozó adatokról beszélt Fabrizio Bava, a Torinói Egyetem üzleti gazdaságtan professzora az ilBiancoNero megkeresésére.

„A várakozások 180-200 millió eurós veszteségről szóltak, tehát a 176 millió euró jobb a vártnál. Azonban óvatosan kell kezelni ezeket az adatokat, pénteken fogjuk megtudni, amikor az igazgatótanács jóváhagyja a projektet. Miután közölni kell az Exor mérlegének számait, valószínű, hogy néhány kisebb kiigazítás még nem történt meg. Úgy emlékszem, hogy tavaly rosszabb volt az eredmény, mert hiányzott a Leonardo Bonuccira vonatkozó leírás. Idén volt néhány olyan művelet, különösen Wojciech Szczęsny szerződésének felbontása és Federico Chiesa eladása, ami költségcsökkenést von maga után. Itt 4-5 millióról beszélünk, ami ott lebeg a levegőben, és nem tudjuk, hogy ezeknél a 176-nál figyelembe vették-e már. A 180 millió körüli összeg egy korrekt becslés ezen a ponton. A Juventus azt nyilatkozta, hogy a második félévben kisebb lesz a veszteség, egy sor technikai probléma miatt több a költség és kevesebb a bevétel az év első felében, és valóban így is van. De van egy érdekesebb tény is, ami majd akkor derülhet ki, amikor a mérlegadatokat közlik.

A legfontosabb várakozás a költségeket illeti, nem a nyereséget vagy veszteséget. Tekintettel a Bajnokok Ligájában való részvétel elmaradására, tudni lehetett, hogy komoly veszteség várható. Mivel a cél az, hogy legkésőbb 2027 júniusára nyereséges legyen a klub, ahhoz, hogy ezt normális körülmények között, a Bajnokok Ligája megnyerése nélkül minden évben elérjük, csökkenteni kell a költségeket. Érdekes látni, hogy 2024. június 30-án mekkora lesz a megtakarítás a béreken és az amortizáción 2023. június 20-hoz képest. Tudjuk, hogy a nyári piac a beruházások ellenére mérsékelt megtakarítást eredményezett, és hogy 2026 felé tendenciaszerűen már közel 40 milliós megtakarítást prognosztizálnak. Azért is, mert Arthur szerződése lejár, és nem lesz jelentős költség. Ezen kívül ott lesz a többi játékos távozása a projektből. Ha a költségvetés 180 milliós veszteséggel zárna, akkor a következő feltételezhető: 80-100 millió euró a Bajnokok Ligájával térül meg, majd a nyereség eléréséhez még mindig 80-90 milliós költségcsökkentés szükséges. Ezen összeg fele tekintetében nagyjából már vége is a műveleteknek: az azonnali és a piacról érkező megtakarítások révén, figyelembe véve az edzőváltást és Thiago Mottát is, aki a stábbal együtt kevesebbe kerül, mint Massimiliano Allegri. A nyereség eléréséhez tehát sok múlik majd azon, hogy sikerül-e növelni a bevételeket. Az általam felállított hipotézis az, hogy a Juve következetesen eljut a BL-ben a legjobb 16 közé, ahogy az üzleti tervben szerepel, és három év alatt 90 milliót spórol. Ebből kb. 40 millió már most is megvalósult, vagyis nagy áldozatokra nem kell számítani.

Piaci műveletek? Még ha a Juventus el is adja Gleison Bremert, ha utána vesz egy másik védőt, a szerződtetési és amortizációs költségek hasonlóak lesznek, nem sok minden változik. Dušan Vlahović esetében más a helyzet, mert valószínűleg nem cserélnék le egy olyan csatárra, aki hasonló költségeket jelent. Mindannyiunk számára világos, hogy 40 millió eurós éves költség egy olyan játékosért, mint Dušan Vlahović, nem fér bele egy olyan költségvetésbe, amilyennel a Juventus rendelkezik. Ha a következő hónapokban sikerülne megegyezni a bér több évre való elosztásáról, akkor az nagyon fontos előnnyel járhatna, talán évi 10 millió eurónál is nagyobb megtakarítás lenne elérhető anélkül, hogy a klub bárkit értékesítene.

Optimista jövőkép? Szerencsére a Juventusnak nagyon szilárd tulajdonosi háttere van, az Exor mindig is megmutatta, hogy hajlandó tőkét injektálni a klubba, ha szükséges, és a kisebbségi részvényesek is ezt mutatták: a legutóbbi tőkeemelés sikeres volt. Nem túlzó hipotézis az újabb tőkeemelés. De talán eladják Dušan Vlahović ot vagy Gleison Bremert a tőkeemelés elkerüléséhez, de egy kisebb tőkeemelés is elképzelhető. A klubtőke szintjén mutatkozik erre igény, ha felmerül a probléma, a tulajdonosi körnek pedig nem okozna gondot ennek a vállalása. Az út a nyereségessé válás, és ha a Juventus nem adott el nagy nevet, az azért van, mert a tulajdonos határozza így meg a stratégiát. A többségi tulajdonos megnyugtatott mindenkit, és cél a nyereségessé válás, de nem kell sietni, mert továbbra is versenyképes csapatot akar. Ez merőben más választás, mint például az AC Milan esetében, amely a költségvetési követelményeket helyezte előtérbe; az Inter pedig fenntartotta korábbi szemléletét: mérsékelt vásárlások, nagy nevek eladása nélkül. A Juventus továbbra is jó úton halad, de a felzárkózás még nem ért véget, és van még min javítani. A helyzet miatt nem kell aggódni, minden úgy alakul, ahogyan az várható volt.”