A Juventus hétközi Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésén a csapat nehezen kiharcolt győzelmet aratott a Lokomotiv Moszkva ellen, s a meccs embere a két találatot jegyző Paulo Dybala volt, akit egy gyengére sikeredett szezont követően, az olasz sajtó szinte már el is adott.

"Paulo csöndes ember, egy nagy tehetség, akinek a fejlődését végig követhettük." - mondta az argentin támadóról a csapatkapitány Giorgio Chiellini a La Gazzetta dello Sport-nak nyilatkozva.

"Paulo nem beszél sokat, azonban végül mégis megteszi, s ezt megmutatja a pályán. Az előző szezon rossznak minősült Dybala számára, de attól függ, hogy milyen feladatot kap.

Ha középcsatárként játszik, Dybala húsz gólt szerez, ha pedig középpályásként, akkor ötöt, de nincs ezzel semmi gond. Segíti a csapat játékát, s számos egyéb tekintetben fontos. Véleményem szerint Paulo még mindig fejlődik, ő egy nemzetközi szintű játékos.

Ezt megmutatta kedden is. Maradni akart, megvolt a lehetősége a távozásra, azonban ő olyan ember, aki minőség tekintetében fejlődni akar. Megbecsüléssel viselte a csapatkapitányi szalagot, mert rá is szolgált.

Egyáltalán nem lennék meglepve, ha Paulo ugyanúgy tenne, mint Trezeguet, Camoranesi és Nedvěd, s fontos oldalt írna a Juventus történelmébe."

A Juventus veterán csapatkapitány sérüléséből lábadozik, így vélhetően csak a szezon második felében térhet vissza a pályára. A beszélgetés során természetesen felmerült a jövő kérdése is, s Chiellini elárulta, hogy nem tervezi nagyon sokkal tovább nyújtani aktív pályafutását.

"Még néhány évet játszom, nem tovább. Szeretném az igazgatóságban folytatni a pályafutásomat, azonban ehhez nyugalomra van szükség, mert úgy gondolom, hogy a legnagyobb hiba, amit mi labdarúgók elkövetünk, hogy a pályafutásunk végén azt gondoljuk, azonnal készen állunk mindenre.

Amikor az ember befejezi a játékot, szerencsés esetben 35-40 körül, azt hiszi, hogy mindent tud a labdarúgásról. Azonban belép a munka világába, ahol vele egykorú emberek már legalább tizenöt éve dolgoznak magas színvonalon.

Még ha lejjebb is megy egy szinttel, ott is olyan embereket talál, akik tíz évvel fiatalabbak, de tíz évvel több tapasztalattal rendelkeznek. Vagyis ott van egy űr, amit ki kell tölteni, s ennek alázattal a tudatában kell lenni. Az ember komoly tapasztalattal rendelkezik a labdarúgás szempontjából, de minden másnak is a helyére kell kerülnie. 

Olyan ez, mint a puzzle, minden egyes darab fontos. Nem szabad siettetni, csak napról napra haladni, mint amikor sérülésből térsz vissza. Mindenki számára jó dolog a pályára küldeni egy csapatot, s fél óra erejéig edzősködni. Nem könnyű elválni a pályától, de az edzők élete nem hoz lázba.

Egy jó taktikai rendszer már nem elegendő. Az edzőknek egyre inkább pszichológussá és motivációs vezetővé is kell válniuk. Egy igazgató olyan lehet, mint egy ügyintéző, akinek legalább 50-60 embert kell igazgatnia.

Mindent kitöltő feladat, meg kell legyen az elhivatottság, de el kell fogadni a nyomást és a legkülönfélébb áldozatokat is. Ez nem olyasfajta felelősség, amelyre jelen pillanatban vágyom."