A szezon felénél járva a Juventus még mindig nem öltött meggyőző formát, s a bajnokságban elért rengeteg döntetlent követően a csapat vereséggel zárta az AC Milan elleni elődöntőt az Olasz Szuperkupában. Itáliában élesednek a kritikus hangok Thiago Motta munkájával kapcsolatosan, s a Tuttosport a klub korábbi játékosait kérdezte meg a Juventus gondjainak okairól.

Alessio Tacchinardi:

"A Juve legnagyobb hibája, hogy hiányzik a megszállottság a mérkőzések megnyerésére. Ez a csapat túl sokszor egész jó, jól játszik, de összezavarodik, s gólt kap. Valaki megcsúszhat, máskor valaki hibázik. 

Önmagának okozta ezt a Milan ellen, 70 percen keresztül teljes irányításban volt, majd 10 percen belül gondot okoz saját magának. Locatelli figyelmetlensége a tizenegyesnél érthető, de elfogadhatatlan az, ahogyan a második gól alakult, tekintettel arra, ahogyan a csapat elhelyezkedett a pályán.

Azt mutatta, hogy a csapat össze van zavarodva. Rosszabbul nem is alakulhatott volna, eldobni a meccset olyan cserékkel, amelyek jók vagy rosszak voltak, de nem működtek. Vannak jó dolgok ebben a Juve csapatban, de ezek csak egész jók, s ez még nem győztes csapat."

Alessandro Birindelli:

"A Milan ellen az volt az ember érzése, hogy a Rossonerinek, talán az edzőváltás miatt, más volt a tartása. Mindenáron győzni akartak. Ennek ellenére a Juventus dominált egy órán keresztül, de nem keltették azt a benyomást, hogy meg akarják őrizni az eredményt vagy hogy igazán éhesek lennének. Ez az általános érzés más meccseken is. Úgy tűnik, hogy jól játszanak, amikor az eredmény kedvező számukra, de nem hajtanak teljes erejükkel.

Természetes, hogy egy edző megpróbálja védeni a csapatot, de a győzelem iránti megszállottság nem csupán azt jelenti, hogy bemegyünk az öltözőbe, s üvöltve azt mondjuk, hogy győznünk kell erőből. A győzelem rögeszméje egy szokás, odafigyelés a legapróbb részletekre az első perctől egészen az utolsóig. Előre látni mindent, ami megtörténhet. Ez egy képesség, ami tanítható, s a Juve esetében tanítani is kell. Még a csúnya meccseken is győzelemre vezetni a csapatot, mert nem lehet mindig szépen játszani, de mindig akarni kell a győzelmet."

Angelo Di Livio:

"Úgy gondolom, hogy jogos kritizálni Thiago Mottát bizonyos döntések miatt, mint például Vlahović lecserélése, mikor az állás 1:0 volt, s amikor még nem dőlt el semmi. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a játékosok döntései a pályán borzalmasak voltak. Nézzék meg Locatelli büntetőjét és a második gólt, amikor Di Gregorio megpróbált kijönni. Úgy vélem, hogy az edzőnek nem sok köze van ezekhez a hibákhoz.

Ennek ellenére tudnia kell olvasni a játékot, s ehhez a mentalitásra is szükség van. Kockázatvállalás nélkül játszani a labdával, anélkül, hogy kontratámadást kockáztatna, ami a véleményem szerint kissé nevetségessé vált. Motta számára a prioritást most az kell jelentse, hogy azokat a játékosokat, akik hosszú ideig ki voltak esve, a legjobb formájukba hozza. Kezdve Nico Gonzáleztől egészen Douglas Luizig, s ami a legfontosabb, Koopmeinersig."

Franco Causio:

"Nem vásárolhatsz tartást a szupermarketben. Az edző feladata, hogy ezt megadja a csapatnak, különösképpen egy olyan fiatal csapat esetében, amilyen ez a Juventus. Mottának meg kell vizsgálnia a saját lelkiismeretét. Jó, megérdemli az időt, mindenki hibázik, s még van ideje fejlődni edzőként. 

Szerintem eddig követett el hibákat a cserékkel és kevés bizonyosságot adott azzal, ahogyan a keretet forgatja, de világos, hogy sok enyhítő körülmény van, mint például a sérülések. Helyénvaló időt adni neki, még az én Juvémnak is szüksége volt egy átmeneti évre, tekintettel arra, milyen fiatalok voltunk."

Domenico Marocchino:

"Nem gondolom, hogy ez a karakter hiányának kérdése, inkább arról van szó, hogy rosszul olvassák a játékot. Folyamatosan ugyanazokat a dolgokat látom, kezdve például Vlahović lecserélésével egy olyan szélső javára, aki alkalmazkodott ahhoz, hogy elöl játsszon. A helyzet időt igényel, hogy Motta együtt dolgozhasson Giuntolival a keret alakításában. Úgy gondolom, hogy a Bianconeri az egyetlen klub Olaszországban, amely egy csatárral kezdte a szezont. Nincsen elég alternatíva elöl.

Nyáron talán nem hagytam volna, hogy ennyire könnyen távozzon egy olyan játékos, mint Rabiot, a jellemzői és a tapasztalata miatt, ahogyan McKennie esetében is történt. Ma nélkülözhetetlen lenne.

Tagadhatatlan, hogy a balszerencsének is szerepe volt. A kedvezőtlen meccsektől kezdve, amilyen a Milan elleni volt, egészen a sérülésekig. Bremer például nem egyszerűen egyike a legerősebb védőknek nemzetközi szinten, de biztosított volna további néhány gólt és pontot is a bajnoki tabellán."