Simone Pepe nemrégiben beszélt a Juventusnál eltöltött évekről, és ennek kapcsán természetesen nem maradhatott ki a Juventus aktuális és előző edzőjének a méltatása sem.

A jelenleg a Pescara keretét erősítő szélső csapata szombaton a Juventusszal fog szembe nézni, és a mókamesterként ismert, szimpatikus labdarúgó kihasználta a sorsolás által szolgáltatott alkalmat, hogy kicsit a múltba révedjen.

„Lényegében soha nem fogtam be a szám.” - mondta az elmúlt időszakban számtalan sérüléssel bajlódó és jelenleg is sérült futballista az Il Centro napilapnak. „Az öltözőben igazi problémaforrás voltam, mindig megtréfáltam az embereket.

Antonio Conte azt mondta, hogy a pályán kívül azt mondok és csinálok, amit akarok, azonban az edzésen a lehető legnagyobb csönd legyen. Persze ezt nemigen tudtam betartani. A nyújtógyakorlatoknál is viccelődtem a körülöttem lévőkkel.

Antonio Conte a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam, őt tekintem a mentoromnak. Tudja, hogyan kell a játékosokkal beszélni, és azt, hogy miképpen lehet kihozni a legjobbat mindenkiből, valamint a taktika tekintetében mindent részletesen elmagyaráz.

Antonio Conte egy személyben edző, erőnléti edző és pszichológus, ezért a Juventus megállíthatatlan volt vele a padon, mintha egy tank lett volna a csapat.”

Simone Pepe a Juventusnál Massimiliano Allegri irányítása alatt is dolgozott, ezért a játékost a változásokról kérdezték.

„Massimiliano Allegri kevésbé szigorú Antonio Contéhez viszonyítva, de nagyon jól tudott a kerettel bánni. A saját ötleteit hozta, de nagyon intelligensen a jó gombokat nyomogatta.

Fenntartom a kapcsolatot több egykori torinói csapattársammal, így például Leonardo Bonuccival, Giorgio Chiellinivel, Andrea Barzaglival, Carlos Tévezzel és Marco Storarival.

Giorgio Chiellini tulajdonképpen családtag, nagyon közel állunk egymáshoz. Tetoválások révén megörökítettem a begyűjtött bajnoki címek dátumát. Ezek mellett tetoválásaim vannak a gyerekeimről, a hobbijaimról, a golfról, illetve van egy SuperMario gomba tetoválásom is. Megszállottja voltam annak a játéknak.

Amennyiben nem sikerült volna karriert befutnom futballistaként, akkor üzemanyagtöltő állomáson dolgoznék. Gyermekként már erre vágytam, mivel amikor láttam őket, akkor a a pénztárcájuk mindig tele volt pénzzel…”