Ugye nem ismeretlen az eset, hogy vannak emberek, akik hiába érnek el eredményeket, így sem kapják meg az őket megillető megbecsülést?

Pontosan ebben a helyzetben találja magát Beppe Marotta. Mielőtt az igazgató átvette a Juventus irányítását, a klub mélyponton volt, tetemes adósággal. Most a Bianconeri jó úton halad a sorozatban negyedik scudettója felé, és reális esély mutatkozik a Bajnokok Ligája elődöntőbe jutásra.

Azt se felejtsük el, hogy a Juve újra a világ 10 legnagyobb bevételű klubja között van, miközben a többi olasz csapat anyagi gondokkal küzd. A pályán és azon kívül elért figyelemre méltó sikerek kovácsai között mégsem a Sampdoria egykori sportvezetője kapja az elismerést.

Conte jogosan kapott rengeteg dicséretet azért, hogy első évében már ismét sikerre vezette a több éve hullámvölgyben lévő csapatot. Azonban a tréner szerződtetéséért sem Giuseppe Marottát illette az elismerés, hiszen a hírek szerint Andrea Agnelli választása volt az edző, valamint sokan megfeledkeznek arról, hogy az első bajnoki címet szerző Conte csapat jelentős részét Marotta hozta a klubhoz, így például Arturo Vidalt (akivel kapcsolatban Antonio Conte a kinevezésekor elismerte, hogy számára ismeretlen játékos), Stephan Lichtsteinert és Mirko Vučinić-et is. A csapat két kulcsjátékosa, Barzagli és Matri már a Juventushoz igazolt, mielőtt Contét kinevezték volna.

Mint tudjuk, a Juventus játékoslegendája a nyáron rendkívül hirtelen elhagyta a kispadot, azonban a Juventus továbbra is sikeres annak ellenére, hogy Beppe Marottának júliusban rendkívül gyorsan helyettest kellett találnia, de persze ezért sem méltatja senki az igazgató érdemeit. Antonio Conte második szezonjában érkezett a klubhoz Paul Pogba, amihez természetesen semmi köze nem volt az Öreg Hölgy szurkolói által sokat kritizált ötvennyolc éves igazgatónak, hiszen a tifosik szerint a játékos megszerzése Mino Raiola (Pogba ügynöke) és Pavel Nedvěd közötti jó kapcsolatnak volt köszönhető.

Marotta kritikusai azzal érvelnek, hogy a játékosok igazolása elsősorban Fabio Paratici, a sportigazgató feladata, és ez igaz is. De Marotta hozta magával Paraticit a Sampdoriából Torinóba. Marotta kreatív módszereinek segítségével sikerült anélkül jelentősen megerősíteni a csapatot, hogy az felborította volna a klub költségvetését.

Bírálói gyakran gúnyolták, „kölcsön és vásárlási opció mániásnak” nevezték, aki azonban tisztában van a labdarúgó klubok pénzügyi működésével tudják, hogy rendkívüli rövidlátásra utal ezért kritizálni bárkit is, hiszen így a játékos beszerzésének költségei átvitelre kerülnek a következő évre is.

Diego, Amauri és Felipe Melo nagy problémát okoztak a Juventus költségvetésében. Ezen játékosoknak a könyvelésben szereplő értéke és a pályán nyújtott teljesítmény nem állt arányban egymással (ha valaki tisztában van az átigazolási díj amortizációjával, akkor megérti, miért adta kölcsön többször fillérekért Marotta Felipe Melot). Marotta egy jól működő szabályt használ: nagy átigazolási díj és alacsony fizetés (Asamoah, Morata) vagy magas fizetés és alacsony vagy akár nulla átigazolási díj és magas fizetés (Tévez, Pirlo, Llorente).

Ez a szabály biztosítja, hogy egy Juve játékos értéke se legyen túlzott a klub könyveiben, ezáltal a klub nincs rákényszerülve Pogba vagy Vidal eladására egy komoly ajánlat esetében sem (miközben a Milan rákényszerült Ibrahimović és Thiago Silva eladására). Természetesen ezeket a kondíciókat nem olyan izgalmas betartani, mint leigazolni egy Alexis Sánchezt. A Juve az évek során próbált nagy neveket is megszerezni, mint például Falcao vagy Van Persie, de csak akkor, ha azok megfeleltek a fenti feltételeknek.

Amellett, hogy következetes, Marotta kreatív is tud lenni. Az elmúlt években a Sassuolóval kötött üzletek például erről tanúskodnak. Az igazgató a társtulajdon megszűnése után is megtalálta a módját, hogy az új helyzetet a maga javára fordítsa, és minden bizonnyal a Simone Zaza üzletet más klubok is utánozni fogják. A Juventus eladta a játékos fele játékjogát 8 millió euróért, de a szerződében kikötésre került, hogy a Bianconeri idén nyáron 15, jövőre 18 millióért visszavásárolhatja a játékost, ezáltal Zaza játéklehetőséget kapott, a Juve pedig időt, hogy döntést hozzon a befektetés rentabilitásáról.

Természetes Marotta is követett el hibákat. Tény, hogy Morata, Pogba, Vidal, Pirlo, Barzagli és Lichtsteiner kevesebbe kerültek összesen, mint amennyit a PSG David Luizért fizetett, de van néhány átigazolás, amit ő is szívesen elfelejtene. Gondoljunk csak Martinez megszerzésére a Cataniatól vagy Gabbiadini eladására a Nápolynak, de nyilván csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

Sok kritikus szereti összehasonlítani a Juventus jelenlegi vezéregyéniségét híres elődjével, Luciano Moggival, és véleményem szerint ez korántsem fair. Moggi a sportág történek egyik legjobb sportigazgatója, de akkoriban teljesen más körülmények uralkodtak az olasz labdarúgásban, mint manapság.

Moggi idejében a klasszis játékosok szívesen mentek Olaszországba, jelenleg ez korántsem igaz. Bármennyire is nagyszerű volt Moggi, bizony neki is voltak olyan átigazolásai, amelyekről legszívesebben megfeledkezne. Mindemellett Giuseppe Marotta mellett szól az is, hogy meg tudta tartani a Juve csillagait, miközben a többi olasz csapat kénytelen volt megválni tőlük.

Mindenképpen említésre méltó, hogy Carlos Tévez és Álvaro Morata megszerzését követően néhányan már elismerően nyilatkoznak az igazgatóról, és a csatárok nagyszerű teljesítménye ugyanakkor európai sikert is eredményez a klub számára.

Tavaly nyáron éles kritika érte Giuseppe Marottát, amiért Iturbe helyett a spanyol fővárosi csapat cserepadjáról igazolt, ám végül ez is helyes döntésnek bizonyult. Ugyan a Gabbiadini ügylet jelenleg nem tűnik túlságosan rózsásnak, arról nem szabad megfeledkezni, hogy ennek köszönhetően szerezte meg a Juventus Rugani teljes játékjogát januárban, és egyértelműen a legjobb olasz védőtehetséget tudhatja így magáénak a Juventus, aki hosszú távon tökéletes lehet Andrea Barzagli pótlására.

A Juve kilátásai a jövőt tekintve nagyon jók, a keret a legjobb Olaszországban, és a vezetőség sok figyelmet fordít olyan tehetségekre, mint Rugani, Berardi vagy éppen Zaza. Az Öreg Hölgy pénzügyileg elég erős ahhoz, hogy megtartsa az értékeit, ami nem kis szó manapság Olaszországban. A cikk írásakor Marotta éppen betölti az 58. évét, a legjobbakat kívánom neki, és bízom benne, hogy végre megkapja azt a tiszteletet, ami kijár neki.

A cikk alapjául az alábbi írás szolgált: link.