Ebben az írásban szeretném nektek, kedves olvasóknak kicsit összefoglalni csapatrészről csapatrészre a tornán nyújtott teljesítményeket. Azért gondoltam, hogy külön írást szentelek a részletesebb elemzésre, mert a kiemelkedő eredmény talán kíváncsivá tesz titeket, miben rejlik ennek a csapatnak a sikere.

Védelem: Rég nem látott állandóság jellemezte ezt a csapatrészt. A Bamba, Alcibiade, De Paola, Crivello négyesből nehéz lenne kiemelni egy embert is. Az előző szezonokban De Paola volt a csapat balhátvédje, de a sérülése miatt a fiatalabb Crivello kapott rendszeres lehetőséget, és a szakmát is meglepve sikerült helytállnia. A szezon elején inkább csak a támadásokban tűnt ki képességeivel, de mostanra a védekezése is megerősödött.

A védelem oszlopa, és egyben vezére Alcibiade. Nem szerencsés - főleg ilyen fiatalon - bárkihez is hasonlítani egy játékost, de hogy az olvasók megértsék, olyan az ő szerepe a csapatban, mint annak idején Ferrarának volt a Juventusban.

Nem szeretek ilyen szubjektívan fogalmazni, de leginkább így tudnám leírni a a kisugárzását az együttesben. Hihetetlen magabiztossága és sziklaszilárd jelleme állandó nyugalmat sugároz a hátsó alakzat felé.

De Paola sérülése után nem tudta visszaverekedni magát a csapatba. Crivello lépett elő elsőszámú balhátvédnek, de a sok sérülés miatt kényszerűségből középre rendelték, ahol remek párost alkottak Alcibiadéval. Az erő, illetve a gyorsaság szóval lehetne jellemezni ezt a párost. Nem emelkedik ki a mezőnyből, de nagyon ritkán hibázik, és a rá bízott feladatokat hibátlanul képes megoldani.

Bamba játékát és elfutásait élmény nézni minden szurkoló számára. Nyáron tűnt fel a felnőtt keret edzőtáborában, előtte még a legvérmesebb szurkolók sem ismerték a hosszúléptű jobbhátvédet.

A torna során nem volt olyan csapat, vagy taktikai húzás, amivel képesek lettek volna hatástalanítani. A Sassuolo gárdája 5 védővel állt fel, hogy lezárja a széleket, de Bamba Espositóval karöltve megállíthatatlan párost alkotott a jobb oldalon.  

Középpálya: Az áthatolhatatlan fal. Legjobban talán így lehetne jellemezni a Giandonato, Marrone párost. Két teljesen különböző jellem és játékstílus.

Marrone a tűz és az agresszió, Giandonato pedig a nyugalom és az erő. Az új játékrendszer hatására a középpálya feladata teljesen átalakult, és ennek egyértelmű nyertese Giandonato. Az eddig mindenesként számon tartott fiú végre saját posztján bizonyíthatott, és egyértelműen a torna felfedezettje lett.

Támadó szekció: A Primavera keretben tumultus van ezen a poszton, és utánpótlás szinten hihetetlen nevek állnak Bruni rendelkezésére: Immobile, Libertazzi, Esposito, Belcastro, Iago, Boniperti, Giovinco, Fischnaller, illetve a torna előtt sérülést szenvedett Rossi.

A fiatal szélső kiesése minden más utánpótlás csapat számára egy katasztrófával érne fel, de a Zebrák akadémiája ontja a jobbnál jobb képességű "gyerekeket", így az izgatottságon kívül más problémát nem jelentett az egyik alapember elvesztése.

A torna kezdete után kiderült, hogy az edző egyértelműen letette a voksát az Immobile, Espsito, Belcastro, Iago négyes mellett.

Immobilét, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom, már csak azért sem, mert rendszeres alanya írásaimnak, hol bemutatás miatt, hol pedig az átigazolási hírek kapcsán. Gólkirály, és a torna legjobb játékosa. Kijelenthető, hogy kinőtte az utánpótlást.

Esposito a csapatkapitány, emellett a csapat esze. A jobb oldalon Bambával megállíthatatlan párost alkotnak, pedig volt olyan csapat, amely miattuk változtatott a jól megszokott felállásán. Mondanom sem kell, így sem bírtak velük.

Belcastro a csapat legtechnikásabb játékosa. Iago érkezésével neki kellett volna kiszorulnia a kezdőből, de akkora tehetségnek bizonyult, hogy inkább a csapat taktikáját változtatta meg Bruni.

Bal oldalról Immobile mögé rendelte, így támadó középpályás poszton még jobban érvényesült hihetetlen gyorsasága, kreativítása, és technikai tudása. Egy igazi őstehetség a fiú a szakértők szerint is. Megfelelő odafigyeléssel, és a fejlődéshez szükséges körülmények biztosításával nagy jövő előtt áll.

Persze sok olyan fiatal tűnt már fel az olasz utánpótlásban (köztük a Juventusnál is), akik később elvesztek, tehát senki nem garantálja, hogy klasszissá válik. De kétségtelen, hogy a tehetség adott hozzá.

Iago visszatérésével egyértelművé vált, hogy megkérdőjelezhetetlen helye lesz a csapatban. A Barinál elvesztette a csatát - többek között - Koman Vladimirrel szemben, de lehetőséget sem kapott a bizonyításra. A torna megmutatta, hogy tényleg kinőtte az utánpótlás korosztályt.

Cserepad: Az idei év és a torna vesztese egyértelműen Giovinco. Fischnaller érkezésével, Iago visszatérésével, és Belcastro berobbanásával nagyon nehéz helyzetbe került.

Tavaly még a fiatalabb korosztályhoz tartozott, így az idei évre várták, hogy a csapat húzóembere lesz. Ezzel szemben meg kell küzdenie minden egyes játékpercért. A tornán nem tudott a padról sokat hozzátenni a végső győzelemhez.

Fischnaller képes volt élni minden adódó lehetőséggel, ezt bizonyítja a gólok és gólpasszok száma, és mindezt úgy, hogy legtöbbször a padról kellett beállnia.