Bizonyára sokan vártuk a hétvégét a Juventus mérkőzése miatt, ám sajnos ismét csalódnunk kellett. A már múlt héten is remek formát mutató Cagliari ellen két gólos vereséget szenvedett imádott csapatunk.
A kommenteket olvasva viszont még a csalódottság mellett is igen furcsa hozzászólásokat találtam.
Természetesen mindenki Ciro skalpját akarja, mely talán érthető is.
De nézzük kicsit részletesebben:
A 2008/2009-es szezon utolsó két mérkőzését már az ő irányitása alatt élvezhettük, már amennyire az élvezhető volt a Ranieri korszak után.
Ekkoriban mindannyiunk szemében ő volt az új "Guardiola".
A felkészülési időszak is jól sikerült, a csapat kielégitően szerepelt a Béke Kupán és a Trofeo TIM-en is. A Roma és a Lazio elleni mérkőzéseket látva még szeptemberben sem panaszkodhattunk.
Itt viszont elkezdődőtt a már-már szokásos sérüléshullám, ha jól emlékszem, talán Diegóval kezdve.
Az első botlás Genovában érkezett, már ha az idegenben szerzett egy pont annak számit. Viszont nem ez volt az utolsó baki. Sorban érkeztek a döntetlenek, és vereségek. Néha persze villantunk (gondoljunk csak a Sampdoria meccsre), azonban a folyamatos jó teljesítményre még most is csak várunk.
Valóban Ciro hibája lenne az egész? Gasperinivel megoldódna minden?
Vegyünk számításba néhány tényezőt, mielőtt mindannyian elitélnénk a jelenlegi "Mestert". Mit is hibázhatott Ferrara?
Egyszerűen nem ment a játék a 4-3-1-2-ben, ezért a keretet, és a sérülteket nézve logikusnak tűnő 4-2-3-1-re váltott. Ettől kezdve mintha megjelent volna a fény az alagút végén, ám ez a felállás sem bizonyult igazán harcképesnek. A csatárok sorra kidőlték, míg végül csak - a jelenleg pocsék formában lévő - Amauri maradt.
Ferrara eközben - többek között - Marchisio, Sissoko, és Del Piero játékára sem számíthatott, Felipe Melo egyelőre nem tudta hozni a tőle elvárt játékot, a védelem jobb oldalán pedig - Grygera és Zebina alkalmatlansága miatt - a fiatal és tapasztalatlan Cácerest kellett betenni a csapatba.
Persze mostanra nagyából visszatértek a sérültek, de senki nem várhatja, hogy egyik meccsről a másikra bomba formába kerülnek.
Félreértés ne essék, nem bálványozom Ferrarát, sőt vannak döntései, melyeket nem tudok megérteni: a Juventus élő legendája, Del Piero, és utódja, Giovinco helyzetével nem értek egyet. Abban sokaknak igaza lehet, hogy Ciro nem éppen a motiválás mestere.
De honnan tudhatjuk, hogy ő a felelős a most kialakult helyzetért? Elképzelhető, hogy néhány játékos hozzáállása is szerepet játszhat benne?
Giovincóval kapcsolatban persze valóban hibás. A fiatal középpályáson minden egyes mérkőzésen látszik az akarat, az elszántság és a kreativitás, mely mégsem elég a folyamatos játéklehetőséghez. Meccsről meccsre láthatjuk, miként pályára lép az utolsó percekben, és ezzel az addig semminek nevezhető játékunk feljavul.
Ferrara döntését nehéz megérteni. Ám van itt még valami.
A legmeghökkentőbb kommentekben olyanokat is olvashattunk, hogy ha még egy-két meccset nem húz be a csapat, a hozzászóló másnak kezd szurkolni, vagy éppen többé nem akar Juve-meccset nézni.
Az ilyen szurkoló inkább ne is tegye, vagy legalább ne nevezze magát Juventinónak. Mert az, hogy rajongó, nem abból áll, hogy az épp jó formában lévő gárdát bálványozzuk.
Ha te mégis ilyen lennél, irány a Barcelona!
Írta:
Ruida
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.