Az olasz sajtó továbbra is számos részletet megjelenít a Juventust érintő vizsgálatról, legutóbb pedig a La Repubblica hasábjain jelentek meg részletek Giorgio Chiellini vallomásából, amit április 4-én tett az ügyészeknek.

„Amikor a pandémia kitört, nyilván az időszakot pánik és gazdasági nehézség jellemezte, s megkértek, hogy legyek kapocs a klub és a keret többi tagja köztt, hogy áthidaljuk a kialakult nehéz pillanatot. 

Márciusban elkezdtem beszélni a csapattársaimmal, hogy megtudjam, mennyire nyitottak a klub számára létező problémák tekintetében, leginkább likviditási problémákról volt szó, mivel az összes bevétel hiányzott.”

A védő elmondta, hogy néhány beszélgetést folytatott Andrea Agnellivel és Fabio Paraticivel, majd „megegyeztünk abban, hogy lemondunk négyhavi kifizetésről, hogy a klub fellélegezhessen, s közben ígéretet kaptunk, hogy amikor a bajnokság folytatódik, az események függvényében részben kárpótlásban fogunk részesülni 

Az elképzelés az volt, hogy a szerződések egy részét aszerint fizeti ki a klub, hogy mennnyit játszunk. Ez a rész megközelítőleg két- vagy háromhavi bérre terjedt ki.”

A védő arról is beszélt, hogy mi volt a terv arra az esetre, ha a játékos elhagyná a klubot nyáron: „Amit a bércsomagomba tettek a következő évben, azt mások távozási bánatpénzként kapták volna meg.” - ezzel a játékos megerősítette, hogy már 2020 májusában megszületett a megállapodás.

„Júniusban újrakezdődött a szezon, és sikerült befejeznünk nézők nélkül, s júliustól már alá voltak írva a vonatkozó kiegészítő dokumentumok. Nem hiszem, hogy létezett volna olyan fél, aki elégedetlen lett volna. Azt kérték tőlem, hogy nyújtsak segítő jobbot, a probléma a likviditás hiánya volt, televíziós közvetítési jogokból és belépőjegyekből termelődő bevétel.

Nem volt egyszerű a tárgyalás a többiekkel, mert mindenkinek megvolt a véleménye a helyzetről, de elfogadták a megoldást azzal az ígérettel, hogy a szezon kezdetekor mindenki kárpótlásban fog részesülni. Egy vagy két havi kifizetésről kellett lemondanunk, egyről, ha újrakezdődik a szezon, és kettőről, ha nem kezdődik újra.”

A védő először tagadta, hogy bármit aláírt volna, azt mondta, hogy kézfogással egeyztek meg, de később beismerte, hogy aláírt egy papírt, azonban nem tud semmit ennek az akkori vagy mostani hollétéről.

Az ügyészek megmutatták a Juventus egykori játékosának a klubbal március 28-án aláírt papírt, amely szerint a négy havi bérből, amelyről lemondtak a játékosok, hármat később meg fognak kapni: „Felismerem ezt a dokumentumot, ez az én aláírásom, az elnök úr házában írtam alá.”.

A játékosnak elmondták, hogy az összes csapattársa szerint mindvégig egyetlen havi bérről való lemondásról volt szó, de a védő nem kívánt ehhez semmit sem hozzáfűzni, s arra a kérdésre, hogy a háromhavi bér kifizetése valamilyen feltételekhez volt-e kötve, az egykori csapatkapitány így válaszolt: „A következő években bizonyos volt ezeknek a béreknek a kifizetése, egyeseknél egy évnél hosszabb időtartamra terjedt ki a kifizetés. Lényegében nem azt kérték, hogy álljunk el a bér kifizetésétől, csupán hogy beleegyezzünk a későbbi kifizetésbe, ami kéthavi bérre terjedt ki, ha nem tévedek. A játékosokkal a tárgyalások egyéni szinten zajlottak.”

A 38 éves játékos ezt követően a nagyköveti szerződésről is beszélt, amit a Juventusszal írt alá, s elmondta, hogy „kicsit később, májusban írtam alá, és három évre szól a visszavonulásomtól számítva. Még kéthavi bér illet engem.

Én mindig szavamat adtam, hogy amint véget ér a karrierem, segíteni fogom a klub vezetőségét, és mivel nemigen tudom elképzelni magam edzőként, a legjobb mód a vállalati szerződés megkötésére a nagyköveti szerződés volt. Ez három év alatt összesen 1,5 millió euróra rúg, amiből 500 000 euró az elmaradt havi kifizetéseket tesz ki.”