A 43 éves klublegenda, Gigi Buffon a minap a The Guardian munkatársának beszélt számos témáról, a korát figyelembe véve először is arról, hogy meddig folytathatja még aktív karrierjét, de felmerült a koronavírus-járvány miatti lezárás kérdése is.

„Nos, az én fejemben van egy végső dátum, ami a legutolsó opció, az utolsó dátum, ami szóba jöhet, ez pedig 2023 júniusa.

Ez a maximum, teljesen a maximum, ami csak szóba jöhet. Mindazonáltal az sem zárható ki, hogy négy hónap múlva abbahagyom az aktív karrierem. Azt megtanultam az évek során, hogy az életben semmi sem biztos.”

Erre jó példa volt az elmúlt év eleje, amikor a koronavírus-járvány miatt lényegében megállt az élet Olaszországban.

„Nos, őszintének kell lennem. A kijárási tilalom első hónapja igazán szép volt számomra. Először az életemben ez a járvány megengedte, hogy időt fordíthassak saját magamra. Erre nem volt mód mindaddig az egész életemben.

Időt tölthettem a feleségemmel, a gyerekeimmel, egész nap velük lehettem. Időt szentelhettem a hobbijaimnak, az olvasásnak, az én dolgaimnak. Szép időszak volt, amire egyáltalán nem számítottam, és maximálisan kihasználtam, és imádtam. Aztán persze az idő előrehaladtával egyre terhesebbé vált, mivel egyre többet gondol az ember arra, hogy mások miken mennek keresztül.

Úgy gondolom, hogy az ember számára a jólét érzését az exisztenciális boldogság adja meg. Ha azt érzi, hogy elégedett azzal, amit elért, amit csinál, és amivé válik lassan... Amikor olvasok egy könyvet vagy megnézek egy filmet, és ebből le tudok szűrni valamit, akkor jól érzem magam emiatt.

Olyan ember vagyok, akinek nincs sok mindenre szüksége, amikor otthon vagyok a feleségemmel és a gyerekeimmel. Mindenről beszélgetünk, és van időm új információ befogadására, új érdeklődési területek feltérképezésére. Olyan embernek érzem magam, aki folyamatos fejlődésben van. Azt nem tudom, hogy a jó vagy a rossz irányba. De jó érzéssel tölt el, hogy fejlődök.

Azt mondják, hogy az én koromban a teljesítmény visszaesése az egyik pillanatról a másikra történik. Ezt én nem hiszem. Érzem, amit érzek, és a visszajelzések magammal szemben arra utalnak, hogy nem lesz hirtelen összezuhanás.

Olyan ember vagyok, aki erősen hisz a sorsban. Amikor a Juventusnál felmerült a visszatérés lehetősége, akkor azt gondoltam, hogy talán van valami mögöttes ok, amiért ez megadatott. Soha nem lehet tudni, talán van valami a háttérben, ami miatt vissza kell térjek, amit még meg kell tennem. Még egy nagyszerű történet az életem könyvébe. S legyünk őszinték, a visszatérés részben az egónak is tudható be, ami mindannyiunkban megtalálható.”

A Juventushoz visszatérve sok ismerősre talált Gigi Buffon, ám idén egy jó barát tért vissza a Juventushoz, akit nagyon régi szál köt össze a kapussal.

„A barátságom Pirlóval nagyon régi. Gyakorlatilag én, ő és Gennaro Gattuso 1993-ban ismerkedtünk meg… Amikor megadatik a szerencse és a képesség, hogy egy olyan utat járhassunk be, mint amilyen a világbajnokság volt, nos, az megpecsétel egy ilyen kapcsolatot. Nem a barátságunkat. Nem lehet megítélni egy barátságot egy vb-cím alapján. De az összetartozást megpecsételi egy ilyen esemény. Közös látásmódot ad az élmény, amit nem lehet megszüntetni.

Amikor Pirlo a Juventushoz csatlakozott játékosként, és megláttam őt nálunk edzeni, azt gondoltam, hogy igen, van Isten.”

Andrea Pirlo kinevezését követően a kapus a Twitteren, mielőtt sok szerencsét kívánt volna egykori játékostársának, csak annyit kérdezett, hogy mostantól akkor főnöknek (olaszul misternek) kell szólítania?

„Persze, úgy szólítom. Ez volt az első dolog, amit tettem. Mások előtt ő mindig Mister lesz. Ez szerepek kérdése, tisztelet és intelligencia kérdése. Amíg itt vagyunk, ő egy adott szereppel rendelkezik, én pedig egy másikkal. Amikor aztán máshol találkozunk, vagy ha éppen valahova együtt megyünk, akkor ismét Gigi és Andrea lehetünk.”

A távolba visszanyúló karrier nyomán feltevődik a kérdés, hogy mondana-e valamit saját magának, a fiatal változatának?

„Igen, mondjuk azt, hogy lenne pár tanács, amivel segíthettem volna magamat. De emlékszem arra, hogy milyen voltam és tudom azt, milyen vagyok most. Kellenek a saját tapasztalatok. Kellenek a hibák. Ha egy ember soha nem hibázik, és soha nem fizet meg ezért, úgy vélem, soha nem fogja igazán megérteni a dolgokat.

Fontos, hogy hibázzunk az életben. És még fontosabb, hogy megfizessünk ezekért a hibákért. Ha nem fizetjük meg az árat, akkor azzal az árral végső soron tartozni fogunk. A szégyenérzet a fejlődés szerves része. Ha rosszul érzi magát az ember, akkor elgondolkodik, és a helyzet adott árnyalatain kezd el gondolkodni.

Amikor hibázok egy meccsen, őszintén mondhatom, hogy igen kellemetlenül érzem magam. Teljesen megzavarodok olyankor. Megszoktam, hogy a maximumot követelem magamtól, ezért ha valamit nem tudok tökéletesen végrehajtani, akkor óriási szégyenérzet támad bennem.”

Ez azonban nem gyakran fordult elő idén, s természetesen ez részben a kevesebb szerepnek is betudható, hiszen Wojciech Szczęsny az első számú kapusa a Juventusnak. Ennek ellenére Gigi Buffon sem padon ülve várja egész szezonban a lehetőséget, amikor 1-2 pillanatra beszállhatna. Nagyszerű teljesítményekkel segítette csapatát ebben a szezonban is fontos meccseken, például az Olasz Kupa-elődöntőben, illetve a Camp Nou gyepén, amikor a Juventus fölényes győzelmet aratott a Barcelona fölött.

43 évesen Gigi Buffon az öltöző nagy öregje, és bár a Juventus szekere mostanában nem nagyon robog, még mindig menetel a csapat az összes kiírásban, ráadásul egy olyan csapatnál szolgál Gigi Buffon, amelyet barátja irányít, és Cristiano Ronaldo, a világtörténelem egyik legjelesebb futballistája a csapattársa.

„Az igazat megvallva soha nem gondoltam, hogy ilyen hosszúra nyúlik a karrierem. De ezek csodálatos történetek, úgy gondolom.”