Újfent győzelemnek örülhetnek a Juventus szurkolói, ugyanis a Bresciát is sikeresen legyőzte a továbbra is veretlen Bianconeri. Ugyan nem könyvelhetjük el könnyű diadalnak, de fő a három pont, és ez mellé még párosult egy pofásabb játék is. Még arra az igazi Sarriballra várnunk kell, de a játék képe már kezd szépülni, az eredmények pedig jönnek.

Mindkét játékrész eléggé hasonló volt, egyértelműen a Juventus irányította a mérkőzést, míg a Brescia gyors ellentámadásokkal próbálkozott. A Juve trénere előhúzta tarsolyából a 4-3-1-2-őt, amit még az Empolinál használt. Meg is látszódott a változás, a torinói gárda rövid passzos, technikás játékkal próbálkozott, hogy áttörje az álló falat. Eddig Sarri irányítása alatt sokkal inkább jellemző volt, hogy lendületből viszi csapata a labdát, majd megpróbálkozik valamilyen módon betuszkolni középre a játékszert, azonban ennek most a szöges ellentétét láttuk. Lassabban és okosabban építkezett a Bianconeri, komoly labdatartással, folyamatos elmozgásokkal, kreatív átadásokkal próbáltak valahogy az ellenfél tizenhatosán belülre jutni, de ez igencsak nehéz feladat, mikor a Bresciának szinte az összes játékosa betömörült a kapu elé, és Higuaín sem könnyítette meg a csapat helyzetét. Ésszerű lett volna, ha megpróbálja a Juve széthúzni ellenfelét, azonban, mivel nem voltak a pályán szélsők és jól fejelő támadók sem, ezért ez nem volt opció.

Egész annyira nem, hogy még a szélső védők sem igazán próbálkoztak beívelésekkel. Másik lehetőség az lett volna, hogy megpróbálkozik a csapat átlőni a bresciai falat (amiből ugye a találat is született), de egészen Bernardeschi megérkezéséig nem is igazán próbálkoztak ezzel komolyabban a Juve játékosai. Néha sikerült rést találni az ellenfél védelmén, ám ekkor a pontos befejezés maradt el, pedig az ilyen keményen védekező együttesek ellen nagyon kevés lehetőség van ziccerbe kerülni, mikor ténylegesen betolják a buszt a kapujuk elé. Tisztán látszott mindkét egyesület célja, azonban ahhoz sem kellett éles szeműnek lenni, hogy lássuk, hogy a Juventus még nagyon a szezon elején áll, és ezt a játékrendszert eddig még nem használták. Rengeteg rossz bemozgást láthattunk, volt mikor majd összeütköztek a futballisták, látszott, hogy nem érzik még egymást a pályán, ez pedig természetes dolog. Igazából ezen a kis részleten rajta van minden, hogy milyen stílusban játszott a csapat, mi volt a cél, és látható még a kisebb fejetlenség is. Nagyon ígéretes volt ez az új felállás, a szemléletváltás, remélhetőleg ezen nem igazán tervez változtatni a mester, és meg lesz próbálva más játékosokkal is ez a hadrend. Cristiano Ronaldónak lenne benne hely, közelebb kerülne a kapuhoz, belepasszolna ebbe a gyors, rövid passzos stratégiába, ellenben Gonzalóval. Mellette bátran játszhat Dybala, aki ebben a formációban úgy él, mint hal a vízben. Mögöttük felváltva helyet kaphatna Douglas Costa és Aaron Ramsey. Előbbi neve trequartistaként picit furának tűnhet, márpedig bármennyire meglepő is, ott képes igazán jó teljesítményre. Beadni és lőni nem tud, azonban a rövid átadásokban, szöktetésekben nagyszerű. Nem véltelen, hogy legjobb szezonjában Guardiola ebben a szerepkörben is bevetette, például a Juventus elleni BL mérkőzésén, ahol kiválóan szerepelt.

A támadásra komolyabb panasz nem lehetett, ellenben a védekezéssel már nem lehettünk felhőtlenül elégedettek. Hiába volt négy középpályás is, nem volt megfelelő szűrés, nagyon könnyen lekontrázta az olasz rekordbajnokot az ellenfele, ez pedig nem elfogadható. Védekezésben leginkább maradt a 4-3-1-2-es hadrend, de annyira ritkán vezetett lassú támadást a Leonessa, hogy csak nagyon ritkán láthattuk tisztán kirajzolódni a felállást. A hazaiak mestere kiválóan kitalálta, hogy a szélen kell egy kontra alkalmával megiramodni, annak ellenére is, hogy nem voltak a Brescia csapatánál szélsők a pályán. Kiváló példa erre a kapott gól. 

• A kapott gól: Az egész ott kezdődik, hogy Khedira labdát veszít az ellenfél térfelén, majd Tonali egymaga elkezdi a kontrát. Ramsey megpróbálkozik közbeavatkozni, de tehetetlen, mert az olasz tehetség jóval gyorsabb. Ezután Danilo emberét otthagyva lépett ki Tonalira, aki egy hibátlan kényszerítőt csinál csapattársával, akit Pjanić megpróbál megállítani, sikertelenül. A bresciai tovább robog, egészen addig, míg Bonuccival nem találja szembe magát, majd leadja a mellette állónak a labdát, akitől de Ligt nagyon messze van, úgyhogy esélye nincs megakadályozni a kontrát. Ő is továbbítja a játékszert, Donnarumma ott áll Alex Sandróval szemben, aki elkezd hátrálni, mert a szélen érkezett a társ, akire figyelt, nehogy megiramodjon. A brazil egészen annyira távol áll a labdától, hogy blokkolásra esélye sincs, Alfredo Donnarumma pedig egy tetszetős löketet indított meg a kapu felé, amit a kapus nem tudott hárítani. Márpedig nem volt ez egy védhetetlen bomba, a rövidre érkezett a labda, általában az ilyen próbálkozásokat illene védeni, most Szczęsnyt nevezem meg, mint hibást, de egyébként, mikor az ellenfél registája lefutja az egész középpályáját úgy, hogy senki egy picit sem tudja elbizonytalanítani, az már eléggé probléma.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: A gólnál hibázott, összesen két alkalommal kellett hárítani, abból az egyik bravúrnak is nevezhető, mikor kiütötte Balotelli bombáját.
• Danilo: Olyan sok dolgot nem lehet mondani róla, mivel eléggé keveset volt a pályán, egyetlen közbeavatkozása volt.
• Bonucci: Ezúttal sem lehet panasz a játékára, ismételten úgy teljesített, ahogy az elvárható tőle. Három alkalommal tisztázott, egyszer blokkolt, megnyert négy párharcot, nyolc darab hosszú átadása volt a tizenkettő próbálkozásból. Mindösszesen 83% pontossággal passzolt, ami elég gyenge ahhoz képest, hogy a Biancoazzurri nem igazán támadott le. 
• de Ligt: Folyamatosan fejlődik, most is remek volt. Négyszer tisztázott, egy párharcot nyert meg, a nyolcból mindösszesen egy hosszú átadása nem ért a célszemélyhez, és ismételten rendkívül pontosan passzolt, 93% pontossággal.
• Alex Sandro: Jó formája töretlen, nagyszerű látni, hogy teljesen megváltozott, és tényleg húzóembere tud lenni a csapatának. Nevéhez fűződik három szerelést, hat megnyert párharc, egy kulcspassz.
• Khedira: Az első játékrészben nagyon gyengén teljesített, míg a második félidőre feljavult a teljesítménye, és elfogadható módon játszott. Az látszott, hogy ebben a gyors passzos felfogásban nem igazán tud érvényesülni, ugyanis ő ehhez túlságosan körülményes és nem eléggé kreatív. Kétszer is közel volt a gólszerzéshez, de nem sikerült gólt szereznie. Három párharcot nyert meg, kétszer szerelt, kiosztott két kulcspasszt és háromszor tisztáznia is kellett.
• Pjanić: Nagyszerű teljesítményt rakott le az asztalra, a gólján kívül is remek volt. Tudta irányítani a csapatot, 108 átadása volt, 93% pontossággal, ami megsüvegelendő. Ezek közül volt egy kulcspassz és kilenc hosszú átadás is. Közbeavatkoznia csupán egyszer sikerült és párharcból is mindössze egyet nyert meg.
• Rabiot: Ahhoz képest, hogy a felkészülési mérkőzések alatt remekelt, és még tudatja is a nagyvilággal az elégedetlenségét, bizony nagy csalódás. Az első félidei teljesítményét értékelni nem könnyű dolog, viszont a második játékrészre sokat javult. Kezdett a teljesítménye hasonlítani valamire, de még ettől is többet várunk tőle, de igazából teljesen normális, hogy még korántsem olyan a produktuma, mint ami elvárható, ebben a naptári évben még kezdőként nem is lépett pályára. Talán, ha a felkészülési mérkőzések alatt nem játszott volna annyira kiemelkedően, akkor talán jobban elfogadnánk, hogy még nincs formában. Egyébként láthattunk tőle ígéretes dolgokat, látható, hogy jó lesz ő, kapóra jön számára ez a rövid passzos játék, van benne kreativitás, nem véletlenül játszatta Sarri trequartistaként, mikor Dybala elhagyta a pályát. Még ziccerbe is került, de sikerült kihagynia, ahogy egy másik lövést is elég rosszul talált el. A statisztikái egyébként kiválóak, nevéhez fűződik három közbeavatkozás, három szerelés, hét megnyert párharc, egy kulcspassz.
• Ramsey: Már a Hellas Verona ellen is remekelt, ezúttal sem tett másként. Most trequartistaként kapott szerepet, ami nagyon passzolt neki, de mezzalaként sem vallott szégyent a múltkor. Egy csapásra a gárda mozgatórugója lett, szinte nem is kellett neki idő, hogy jól beilleszkedjen, mindenki számára meglepetést okoz eddig. Trequartistaként 96% pontossággal tudott passzolni, ami elképesztő, kiosztott egy kulcspasszt, kétszer tisztázott, egyszer blokkolt, megnyert egy párharcot.
• Dybala: Végre úgy teljesített, ahogy az várható egy tízes játékostól. Megállás nélkül menetelt, bolondította az ellenfelet, visszajárt a labdákért is. Ő nem hamis kilences, nem trequartista, nem szélső, ő secunda punta, ezt most is tudtára adta a világnak. Egyszerűen öröm volt nézni a játékát, a statisztikáiba sem lehet belekötni. 93% százalék pontossággal passzolt, kiosztott két kulcspasszt, volt öt hosszú átadása, megnyert öt párharcot, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, négy alkalommal próbálkozott lövéssel.
• Higuaín: Már a múlt heti meccsén sem teljesített úgy, ahogy elvárható, de most konkrétan rossz volt. Mikor ilyen sok védő van körülötte, akkor nem férnek bele ezek a labdaátvételek, és gyorsabban kell jó döntést hoznia. Hiába tartozik a technikásabb, összjátékra alkalmasabb centerek közé, ez már neki is nagy feladat. Azért azt meg kell hagyni, a bresciai hátvédek sem kímélték. Nevéhez fűződik két fontos átadás, két csel, öt lövés, négy megnyert párharc.

• Cuardrado: Rá sem lehet komolyabb panasz, jobb volt, mint Danilo általában. Volt három szerelése, három tisztázása, egy blokkolása, négy megnyert párharca, egy kulcspassza, és ezek mellett még képes volt 93% pontossággal passzolni.
• Bernardeschi: Nem volt rossz, ahhoz képest, hogy secunda puntaként játszott, aránylag jól szállt be, távoli lövéseivel bővült a Juve támadási repertoárja.
• Matuidi: Tíz perc alatt mindent megcsinált, amit lehetett, kiosztott egy kulcspasszt, hibátlanul passzolt, egyszer tisztázott, megnyerte az egyetlen párharcát, egyszer szerelt, mindezt tizenegy labdaérintésből.

Szépen fejlődik a csapat, az új hadrend jól debütált, az új játékosok is kezdenek beépülni, egy jó és egyben kellemetlen együttest sikerült legyűrni, és még Tonali játékát is megcsodálhattuk, aki egyáltalán nem szeppent meg, hogy a Juventus ellen kellett pályára lépnie. A labdatartás remekül ment, annak ellenére is, hogy a Brescia nem igazán akarta megszerezni a játékszert. Sikerült valamelyest levetkőzni a rossz helyen eladott labdákat, a védelem is kezd összeállni (ebben Sarri segítségére lesz majd Andrea Barzagli is, aki kipihenten áll munkába). Érdemes lesz foglalkozni ezzel a felállással és ezzel a taktikával, mert működőképesnek tűnik, és a keret is adott ehhez a szisztémához. Amit viszont fel kell írnia Sarrinak a füzetébe, hogy a középpályás védekezést jobban meg kell szervezni.

 Meccs embere: Miralem Pjanić