A Juventus alelnöke nemrégiben beszélt a Juventus iránt érzett szeretetéről, az angol bajnokság egykori vonzerejéről, illetve megvalósítatlan álmokról.

Pavel Nedvěd anno kihagyni kényszerült egy buta sárga lap miatt a 2003-as BL-döntőt, és csak kívülről láthatta, ahogy csapata végül alulmarad az AC Milannal szemben tizenegyesekkel.

A Juventusnak azóta néhányszor adódott lehetősége a legmagasabban jegyzett európai klubsorozat trófeájának a magasba emelésére, azonban ez 1996 óta egyszer sem sikerült.

Az alelnök a The Telegraph számára adott interjút, és arról beszélt, hogy nagyon boldog lenne, ha végre sikerrel zárná a döntőt a Juventus.

„Rendkívül boldoggá tenne a győzelem. Már játékosként is meg akartam nyerni ezt a trófeát, de ha sikerülne megnyerni addig, amíg a klubnál dolgozok, akkor az óriási boldogság lenne, elismerésre méltó eredmény. És akkor, akkor talán végre megnyugodhatnék.”

Az egykori cseh középpályás ma alelnök, és ez olykor nehezebb feladat, mint a pályán teljesíteni.

„Felelősséget érzek, nem szeretnék senkit cserbenhagyni, vagy csalódást okozni bárkinek. Azzal foglalkozhattam, amit szeretek, a klub mindig nagyon jól bánt velem, és jó fizetésnek örvendhettem, szóval ezért. Úgy érzem, hogy adós vagyok valamivel, szeretném viszonozni a fentieket valahogyan. Mindig nagy öröm volt itt dolgozni, de ettől még érzem a felelősség súlyát.

Azt mondhatom, hogy a múltban játékosként kevésbé nehéz teher volt ez, mivel csak a teljesítményemmel foglalkoztam, és saját magamra koncentrálhattam. Azonban most is, még ha meg is változott a szerepem, nem szeretnék senkinek csalódást okozni.”

Sok juventino kiemelt megbecsülését azzal érdemelte ki a játékos, hogy anno a másodosztályba is az Öreg Hölggyel tartott.

„Tulajdonképpen egyszerű volt maradni. A többi játékos, aki ugyanerre a döntésre jutott, ugyanazt gondolta: mi történne, ha mindannyian elhagynánk a klubot? A maradás mellett döntöttünk, mivel felelősséget éreztünk a klubbal szemben, szerettük volna viszonozni azt, amit a klubtól kaptunk. A klub hitt bennünk, és az adott pillanat megfelelő volt arra, hogy viszonozzuk ezt a bizalmat. Ezért volt egyszerű.”

A Lazio révén a középpályás otthonra lelt Olaszországban, de nem tagadja, hogy léteztek csábító angliai ajánlatok.

„Mindig nagyra értékeltem az angol futballt és a Premier League-et, a bajnokság mindig tetszett. Az ügynökömhöz érkeztek ajánlatok, és mindig nagy rajongója voltam a Manchester Unitednek és kifejezetten Sir Alex Fergusonnak abban az időben. Egyértelműen az egyik legkomolyabb ellenfeleink voltak, és számunkra ihlet, ösztönzés és vágyakozás forrásául szolgáltak.

A mesterük nagyszerű eredményeket ért el, példátlan dolgokat, és nem tudom, hogy a jövőben bárki képes lesz mindezt elérni.

Hihetetlen karrierem volt mindeddig, felülmúlt minden várakozást. Soha nem is álmodtam arról, hogy egyszer idáig jutok, ahol most vagyok, és hogy továbbra is megélhetem ezt az álmot, hogy még mindig itt vagyok és ezzel foglalkozhatok. A futball a legnagyobb szerelmem.”

Természetesen nem maradhatott ki az interjúból a Serie A legfelkapottabb futballistája, Cristiano Ronaldo témája sem.

„Ismertük őt játékosként, mostanra azonban megismertük az embert, és mindannyiunkat elbűvölt a személyisége, a jelleme. Ő sokkal több mint egy játékos. A Juventusra ráhúzható jellemzésem teljesen illik Cristiano Ronaldóra. Ronaldo a Juventus játékosa. Tökéletes párt alkot a játékos és a klub, és a tökéletes mentalitást testesítik meg ketten.”