A Juventus régi/új játékosa, Leonardo Bonucci ma sajtótájékoztatót adott, amely során természetesen felmerültek a múlt döntéseit firtató kérdések, hiszen a tavaly nyáron kissé váratlanul távozott a Juventustól, majd idén nyáron a visszatérés mellett döntött.

„Amikor a távozást választottam, akkor az érzéseim vezettek ezekhez a döntésekhez. Azonban a dühből hozott döntések nem helyesek. Szerencsés voltam, mivel az elnök úrnak, az igazgatóknak, az ügynökömnek és az AC Milan vezetőinek köszönhetően visszatérhetek arra a helyre, amit az otthonomnak érzek.

Nem volt adott pillanat, amikor meghoztam volna a visszatérést illető döntést. Volt egy időpont, amikor mindenki beleegyezését adta a tárgyalások megkezdéséhez, szép volt, hogy próbát tehettünk, ezt követően mindenki elmondta, hogyan értékeli a helyzetet, majd megegyezésre jutott az összes fél, én pedig örülök, hogy tető alá hoztuk ezt a transzfert.”

Természetesen felmerült a védő és az edző közötti viszony kérdése is.

„Bizonyos beszélgetések megtörténnek egy szezon során. Az elmúlt évben egynél több alkalommal találkoztunk, úgy a pályán, mint a pályán kívül. Volt lehetőség a kapcsolat egyenesbe hozására, a kapcsolatunk ma már nagyon jó, és intelligens emberekként öleléssel üdvözöltük egymást számos alkalommal.

Londonban a Top 11 díjátadón találkoztam a mesterrel, és neki ajánlottam azt a díjat, mivel véleményem szerint a meccs kezelése tekintetében sokat javultam az elmúlt években, ez pedig Massimiliano Allegrinek köszönhető. A történtekre fátylat borítunk, és inkább a jövőre szegezzük a tekintetünk.”

Talán valamivel nehezebben hozható helyre a kapcsolat a szurkolókkal, akik igencsak rossz néven vették a védő egyes megnyilvánulásait…

„Meccs után mindig odamegyek a szurkolókhoz, hogy köszönetet mondjak nekik. Az elmúlt évben hozott döntésem, amelyet komoly mértékben befolyásoltak az érzéseim, annak volt betudható, hogy nem éreztem magam jól a bőrömben.

Azt tudtam, hogy nem tudom saját magamat adni, amíg ezek az érzések uralkodnak rajtam, ezért a váltás mellett döntöttem. Ez a változás nagyobb eredménnyel is szolgálhatott volna, de nem így lett.

Amikor az ember elhagyja a családját, a házat, amelyben minden napot töltött, az nehézségekkel jár. Tettem egy lépést hátrafelé, hogy kiértékeljem a helyzetet, és annak ellenére, hogy voltak egyéb ajánlataim, a Juventushoz való visszatérés mellett döntöttem.

Elfogadom a szurkolói füttyöt. Amikor a füttyszó az ellenfelektől érkezik, azok feltüzelnek, ha pedig a saját szurkolóktól, akkor ez majd arra sarkall, hogy a füttyszót tapssá változtassam.

Profiként válaszolni majd a pályán fogok. Ha ma érkezne egy ajánlat a Juventus ismételt elhagyására, fel sem merülne bennem az ajánlat megfontolása.

Megemésztettem a dolgokat, és volt időm gondolkodni rajtuk. A Juventus mindent jelentett számomra futballistaként és emberként sok évig, nehéz időszakokat éltem meg, de a Juventus mindig biztosított a klub támogatásáról.

Kézfogással váltunk el, mivel talán már szívem mélyén tudtam, mi történhet a jövőben.

Most új kalandba vágok olyan lelkesedéssel, amit eddig nem éreztem, most jobban érzem magam, szeretnék mindent visszanyerni, és szeretném, ha lehetőségem lenne mindennap a legjobbak ellen próbára tenni magamat. A Juventus mezét ugyanúgy védeni fogom, ahogyan a múltban, csak a győzelem számít.”

Az olasz válogatottat ezt követően ismét arról kérdezték, mikor merült fel a visszatérés lehetősége.

„Az ügynököm a Juventus számos futballistáját képviseli, beszélgetett az igazgatókkal, és kiderült, hogy adott a visszatérés lehetősége. A Milan elfogadta a döntést, bár először külföldre akartak értékesíteni, az én prioritásom viszont a Juventus volt. Most mindannyian boldogok és elégedettek vagyunk.”

A szurkolókat igencsak rossz érzéssel töltötte el, amikor Leonardo Bonucci az AC Milan csapatkapitányaként megünnepelte a Juventus ellen szerzett gólját.

„Nem sokszor tudok gólt szerezni! Olykor kritikával illettem játékosokat, akik nem ünnepelték meg a góljukat, mivel adott pillanatban azt a klubot képviseli a játékos, amelyik mezt viseli. Remélem, hogy a jövőben a szurkolókat számos gólünnepléssel örvendeztethetem meg.”

Ezt követően felmerült az a kérdés is, hogy miképpen lett Leonardo Bonucci az AC Milan csapatkapitánya.

„Csapatkapitány lettem, mivel a klub azt akarta, hogy az érkezésemmel új projekt kezdődjön, de mindannyian tudjuk, hogy ennek milyen vége lett… Csak az számít most, hogy mindent megtegyek a Juventusért, mivel ez az otthonom.

Az a célunk, hogy visszatérjünk Madridba (a Wanda Metropolitano szolgál a 2019. június 1-jén rendezett BL-döntő színhelyéül - a szerk.), hogy minden meccsen versenyképesek legyünk, a BL-győzelemért játsszunk, illetve a bajnoki címért és az Olasz Kupa-győzelemért.

A Juventus mezében a célkitűzések egyértelműek már az út kezdetén.

Hogy erősebbek vagyunk-e Cristiano Ronaldo érkezésével? Az elmúlt évekből kiindulva azt mondhatom, hogy Cristiano Ronaldóval a csapatunkban legalább nem 1-0 arányú hátrányból kezdjük a meccset!

Az edzés Cristiano Ronaldóval mindenki számára motivációt jelent, egy pillanatnyi lustálkodás sem fér bele nála, mindig koncentrál, és így emelni tudjuk a Juventus és a rendelkezésünkre álló keret szintjét.

Örülök, hogy visszatérhettem, és izgalommal tölt el az új út, amelyre léptünk, és a cél, hogy javuljunk a pályán, mivel a legjobb futballistákkal edzhetek.

A távol töltött idő gazdagított bizonyos tapasztalatokkal emberként, de győzelmek tekintetében el is vett dolgokat.”

Ezt követően az AC Milannál eltöltött időről kérdezték az újságírók a megtért Leonardo Bonuccit.

„Szerencsés vagyok, mivel olyan mester keresztezte az utamat, mint Gennaro Gattuso, aki nagyszerű ember, és emelte az AC Milan csapatának a minőségi szintjét. Olyan év után térek vissza, amikor emberként sokat tanultam.

Az év során megerősítettem a kapcsolaton a gyerekeimmel, a családommal, akik Torinóban maradtak. Jobb embernek érzem magam, aki készen áll arra, hogy a legjobbját nyújtsa a Juventus számára.

Ami az AC Milan projektjét illeti, testközelből láthattam mindent, de mi próbáltunk elzárkózni az egésztől. A jövőbe tekintek, kész vagyok a Juventusszal megkezdeni ezt a szezont.”

A középhátvéd nem úszta meg a kínai befektetőkkel kapcsolatos kérdéseket sem.

„Nem tudatosult bennem azonnal, hogy nem olyan minden, mint amilyennek ígérték azt nekem, és nem volt ennek a tudatosulásnak egy adott precíz pillanata. Profiként az AC Milan csapatáért küzdöttem, és mindent megtettem a mezért.

Aztán az ember visszagondol bizonyos dolgokra, és mivel én olyan személy vagyok, aki szeret győzni és fejlődni, a legjobb megoldást a Juventus nyújtotta. Szerencsére kiváló ügynökkel rendelkezek, így most itt lehetünk.

A közösségi médiában használt hashtagek? Ha rajtam múlna, holnaptól már ismét használatban lennének, mivel a születésem óta juventinó vagyok. Remélem, hogy nagyon hamarosan ismét használhatom őket, mivel ez azt jelenti, hogy ismét egy család vagyunk.”

A Porto elleni meccsen büntetését töltő Leonardo Bonucci egy kisszéken kapott helyet, mondhatjuk, hogy ez a jelenet szimbolizálta az elmérgesedő viszonyt Massimiliano Allegrivel?

„Tegyük tisztába a dolgokat: volt egy ülőhelyem, de a meccsek során nagyon ideges vagyok. Egy tíz embert tartalmazó sor közepén kaptam helyet, mozgolódtam, leültem egy másik székre, aztán visszajött az ember, akié volt az adott ülőhely.

Ezért arrébb mentem, és leültem a székre, és körülbelül öt percet ültem rajta, azonban ez a szék lett a vesztem!”