A Juventus és az olasz válogatott Maestrója, Andrea Pirlo a Corriere dello Sport munkatársának adott hosszú interjút, amely során szó esett a zebramezes csapatról, a Bajnokok Ligájáról, valamint az olasz labdarúgás jövőjéről is.

"A Juventus képes megnyerni a Bajnokok Ligáját. Felérnek a többi csapat szintjére, már ha nem állnak fölöttük. Taktikailag kompaktabbak, s bizonyosan képesek egészen a végéig jutni."

A Juventusra rendkívül nehéz ellenfél, az FC Barcelona vár majd a sorozat negyeddöntőjében, s Pirlo éppen a katalánok ellen játszotta utolsó mérkőzését a zebracsíkos mezben, az elveszített berlini fináléban.

"Meg voltunk győződve róla, hogy képesek vagyunk megcsinálni, még akkor is, ha a Barcelonának ott volt az a hármas a támadósorában, amely bármely pillanatban képes volt megnyerni a mérkőzést. Rosszul kezdtünk, de elkaptuk a fonalat, egyenlítettünk, s megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy nyerjünk.

Mindig rossz dolog elveszíteni egy döntőt, de a Juventus számára ez még rosszabb volt. Olyan hosszú idő telt el azóta, hogy ez a klub utoljára megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Számomra is nagyon fájdalmas volt, hiszen a tökéletes módja lehetett volna annak, hogy lezárjak egy fejezetet, egy olyan cél elérésével, amelyet magam elé tűztem, mikor csatlakoztam a zebramezesekhez. Azt az éjszakát követően, számomra semmi sem maradt."

Pirlo korábban egy évtizedet töltött az AC Milannál, s miután ott mindent megnyert, új kihívásokat keresve igazolt a Juventushoz.

"Nem hiányzik semmi, mindent megnyertem, amit csak lehetett, s játszottam a három legnagyobb olasz klubnál. Tíz fantasztikus évet töltöttem a Milannál, megnyertük a  Bajnokok Ligáját, a bajnokságot, s kivételes keretünk volt. Ugyanez igaz a Juvénál töltött négy esztendőre is. Boldog vagyok, hogy részese lehettem a klub újjászületésének. 

Voltak gondok Allegrivel a Milannál, mert abban az évben négy hónapig sérült voltam. Akkor tértem vissza, amikor a csapat jól teljesített, s nehézséget jelentet számára, hogy ebben a helyzetben formációt váltson. A Milan megnyerte a bajnokságot.

A szerződésem lejárt a szezon végén, s tíz év után úgy döntöttem, hogy eljött az idő a változtatásra, mert valami újra, más kihívásra volt szükségem. Új tapasztalatra volt szükségem, s kipróbáltam a Juventust. Nem gondolom, hogy azt követően, hogy elhagytam a Milant, a pályafutásom hanyatlóban lett volna. Meg voltam győződve róla, hogy még mindig top játékos vagyok, ezért nagy motivációval csatlakoztam a Juventushoz.

Tudtam, hogy ez a csapat gyengén teljesített a korábbi években, s újra a legjobb akart lenni. Új stadionjuk volt, nagyszerű igazgatóik, s vissza akartam térni a csúcsra Olaszországban és Európában is. Ezért volt számomra az utolsó állomás a Juventus."

A pillanatnyilag a New York City FC alkalmazásában álló játékmester úgy látja, hogy az olasz labdarúgás fényes jövő előtt áll.

"Az emberek Verrattihoz hasonlítanak engem, s igazán kedvelem őt, de nagyon eltérő a játékstílusunk. Őszintén szólva nem látok senkit, aki úgy játszana, mint én. Nagyon sok tehetséges középpályás van, de közöttük nincs olyan típusú játékmester, mint amilyen én vagyok. Kedvelem Roberto Gagliardinit is az Internél, azonban az enyémtől eltérő szerepkörben játszik.

Verrattin kívül, aki már letette a névjegyét klubszinten, igazán kedvelem Domenico Berardit a Sassuolóból, a Milan kapusát, Gianluigi Donnarummát, a Juventus védőjét, Daniele Ruganit,  Federico Di Francescót a Bolognából, valamint Federico Chiesát és Federico Bernardeschit a Fiorentinából. Ez egy minőségi generáció, amely most érkezik, ez előfordul a labdarúgásban."

Pirlónak szemernyi kétsége sincsen afelől, hogy ki minden idők legjobb kapusa.

"Számomra Buffon az. Tizenöt éves korunk óta játszottunk együtt az olasz válogatottnál, s ma is gyakran beszélünk egymással. Mi lenne, ha ő is New Yorkba jönne? Egy kicsit már idős ehhez a váltáshoz, de még mindig ő a legjobb.

Mindig is azt mondtam, hogy meghatározó, hogy egy klub keretében legyen egy erős mag olasz játékosokból. A Milannál ez megvolt, s győztünk. Ugyanígy történt a Juventusnál. Az Internél volt egy argentin mag, amely meglehetősen olasznak érezte magát, s győztek.

Amikor van egy szilárd alap olasz játékosokból, azok, akik később érkeznek, példát vehetnek róluk, s mindenki egy irányba húzza a szekeret."