Két mérkőzés, két győzelem. Mindkettő egygólos különbséggel. Egyértelműen nem szépségdíjas meccsekkel kezdte a Juventus a szezont, azonban jelen pillanatban összehasonlíthatatlanul jobban áll az Öreg Hölgy, mint tavaly. Egy évvel ezelőtt két mérkőzés után a Juventus neve mellett nulla pont szerepelt a tabellán, miután a bianconero együttes vereséggel zárta az Udinese és Roma elleni meccseket. Most viszont két harcos és kemény meccs két győzelmet hozott a Fiorentina és a Lazio ellen.

A Juventus 2003 decembere óta nem veszített bajnokit a Lazióval szemben, vasárnap pedig Sami Khedira bebiztosította, hogy a Juventus folytatja a hagyományt a fővárosiak ellen. A német válogatott, aki pár éve BL-t és világbajnokságot nyert, döntő tényezőnek bizonyult eddig. Az ő góljainak is köszönhetően a csapat tagjai magabiztosan vághatnak neki a válogatott szünetnek, hogy jövő hónapban a Sassuolo ellen folytassák a bajnoki menetelést.

A Juventus idei célkitűzése nem más, mint minél tovább, lehetőleg döntőig jutni a Bajnokok Ligájában, illetve történelmet írni a sorozatban hatodik scudettóval. Ezek szem előtt tartásával lássuk, mit sejtetnek a Lazio elleni mérkőzésen látottak.

1. A Juventusnak továbbra is szüksége van még egy középpályásra

Pontosabban szólva szükség van egy box-to-box játékosra, vagyis olyan futballistára, aki képes bejátszani a tizenhatosok közötti teljes területet úgy védekezés során, mint támadásoknál. A Juventus középpályáját többek között az tette a közelmúltban oly kiemelkedővé, hogy itt játszott például Arturo Vidal és Paul Pogba. Azonban mostanra mindketten távoztak. A Juventus számos kiváló középpályással rendelkezik, ilyen például Kwadwo Asamoah, Miralem Pjanić és Claudio Marchisio. Mindazonáltal Miralem Pjanić irányítónak érkezett az olasz fővárosból, és nem az az energikus és mindenhova odaérő futballista, akit Vidal és Pogba megtestesít. Amennyiben a bosnyák válogatott védekezési feladatok ellátására is kényszerül, azzal minden bizonnyal megoszlik a figyelme, és nem lesz képes teljes potenciálját kihasználva segíteni csapatát.

Ami Kwadwo Asamoaht illeti, a ghánai középpályás rendkívül aktív volt az elmúlt két mérkőzésen, és figyelembe véve, hogy az elmúlt két szezont azzal töltötte, hogy különböző sérülésekkel küszködött, megnyugtató őt ismét a pályán látni. Azonban pontosan az elmúlt két szezon miatt megkérdőjelezhető a futballista teherbírása. Utoljára a 2013/2014-es bajnoki évadban játszott le egy teljes szezont, és bár fizikailag meggyőző állapotot mutatott a Fiorentina és a Lazio ellen, nem tagadható, hogy egyes területeken képességei mintha berozsdásodtak volna, és idő kell arra, hogy ismét legjobb formáját mutathassa.

Továbbá, mivel most már egészséges, a ghánai szövetségi kapitány is minden bizonnyal igényt fog tartani a szolgálataira az Afrikai nemzetek kupáján, amelynek 2017-ben Gabon ad otthont január közepétől február elejéig. Ekkor a Juventusra bajnoki mérkőzések várnak például a Fiorentina, Lazio, Sassuolo és Inter ellen, valamint kezdődik az Olasz Kupa is, illetve február közepén remélhetőleg az Öreg Hölgynek a BL kieséses szakaszban is helyt kell állnia. Ez egyáltalán nem jó időpont a középpálya egyik fontos tagjának a nélkülözésére.

Claudio Marchisio már nem egyszer bizonyított a Juventus mezében, elég itt csak a tavalyi bajnoki szezon elejére gondolni, amikor rendkívül nyilvánvaló volt az olasz válogatott hiánya a középpályáról. Azonban sajnos a futballista áprilisban komoly térdsérülést szenvedett, amiből legkorábban októberre épülhet fel. Sajnos felépülése esetén sem bizonyos, hogy a középpályás ugyanazt a teljesítményt lesz képes nyújtani, mint az elmúlt szezonokban. Ezért is butaság lenne rögtön visszatérése után ekkora terhet a játékos vállaira helyezni, következésképpen rendkívül fontos még most megfelelő minőségű futballistával megerősíteni a középpályát.

2. Allegrinek meg kellene kevernie kicsit a támadórészleget

Erre sor kerülhet akár már a Sassuolo ellen is. Az elmúlt két mérkőzésen Gonzalo Higuaín a padról állt be Mario Mandžukić helyére a második félidőben. Talán nem lenne rossz ötlet ezen változtatni, és már kezdetektől argentin csatárpárost játszatni. Miért? Először is azért, mert a Juventus rendkívüli, kilencvenmillió eurós árat fizetett Pipita szolgálataiért. Másodsorban pedig a nyáron érkezett csatár eddig egy óránál kevesebb játéklehetőséghez jutott, de ennek ellenére góllal segítette csapatát, méghozzá győztes góllal a Fiorentina ellen. Harmadsorban pedig elmondható, hogy a támadások másképp folynak az ő jelenlétében. Sokkal folyamatosabb játékra képes, illetve horvát csatártársához képest a labdabiztossága is jobb.

Ez nem jelenti azt, hogy Mario Mandžukić ne lenne hasznos a csapat számára. A magas horvát center letámadásai, fejelési képességei és fizikai ereje bármely csapatnak a javára lehet, és lesznek olyan mérkőzések, ahol igenis ezen tulajdonságokra lesz szükség. A tavaly jól összedolgozott Paulo Dybalával, lekötötte a védőket, hogy a fiatal argentin előtt tér nyíljon. Valamint a játékos maga is rendkívül izgatottnak tűnt, hogy végre a Juventus mezét magára ölthette.

Azonban az erősítések egyik lényege az állóvíz felkavarása, miközben Massimiliano Allegri természetesen biztosítani kívánja a horvát támadót, hogy kezdőcsapatbeli helye nincs veszélyben. Ennek ellenére olykor nem árt egy kis változatosság, és jó lenne látni, mire képes Gonzalo Higuaín, amennyiben már az elejétől pályán lehet honfitársa mellett.

3. Az Öreg Hölgy kerete bámulatos mélységre tett szert

Sorozatban öt bajnoki cím begyűjtését elég nehéz lekicsinylően értékelni. Emellett azonban természetesen mindig lesznek olyanok, akik panaszra nyitják szájukat, például a Napoli, Roma, Fiorentina szurkolói, vagy tulajdonképpen bárki, aki nem a Juventus szimpatizánsa. Valamint fennáll a veszélye annak, hogy a bianconero csapat a pénzügyi és a sport területén elért sikerei nyomán a Serie A bajnokságát egyindulós versennyé degradálja, ahogyan azt a Bayern München tette a Bundesligával. A Juventus kerete a nyári mercato előtt is első osztályúnak tűnt, hiszen a védelmet a világszerte elismert Bonucci-Barzagli-Chiellini trió alkotta, akik a nyári Európa-bajnokságon is nagyban hozzájárultak az olasz válogatott sikereihez. A középpálya az utóbbi években egyértelműen a Juventus erőssége volt, míg a csatársor tavaly is komoly szintet képviselt Paulo Dybala, Mario Mandžukić, Álvaro Morata és Simone Zaza révén.

Dani Alves, Miralem Pjanić és Gonzalo Higuaín volt a nyár három legfontosabb érkezője, de mellettük a Juventus megszerezte a tehetségét a Lazio ellen pár perc alatt megcsillogtató Marko Pjacát is. A mérkőzés cseréi a következők voltak: Dani Alves helyett érkezett Stephan Lichtsteiner, Paulo Dybala helyett Marko Pjaca, Mario Mandžukić helyett pedig Gonzalo Higuaín.

Már ez a cseresor is elég lehet arra, hogy bármely rivális klub szurkolója rettentő irigységgel teljen el, azonban a cserepadon még olyan futballisták szerepeltek, mint az elvitathatatlan tehetséggel bíró Daniele Rugani, Miralem Pjanić, a tapasztalt Patrice Evra és Neto. Adjuk ehhez a névsorhoz hozzá Claudio Marchisiót és Leonardo Bonuccit, és olyan csapatot kapunk, amely szinte bármely ellenfél kezdő tizenegyével képes felvenni a harcot. Amennyiben sikerül egy top középpályásra szert tenni, a keret előreláthatóan megfelelő minőséggel és mélységgel fog rendelkezni a három fronton való harchoz, és az utóbbi két év duplázása után idén talán elérhetővé válik a hőn áhított BL-serleg.

A bejegyzés forrásául szolgáló cikk: [link]