Francisco Conceiçao a La Stampa számára nyilatkozott, s ebben beszélt elképzeléseiről, illetve az apjával, Sergio Conceiçaóval folytatott beszélgetésekről.

„Apa azt mondja nekem és a testvéreimnek, hogy mindig legyünk önmagunk: ha boldogok vagyunk, akkor a meccsen összejön a tökéletesen csel. José kilencéves, de jól bánik a labdával, aztán ott vagyok én, ott van Moises a portugál harmadosztályban, és ott van a két védő testvérem, a 24 éves Rodrigo a Zürichből és a 27 éves Sergio a ciprusi első ligás Anorthosisból.

Számomra a futball a minden... a hangulatom szorosan összefügg azzal, hogy mi történik a meccsen. Igyekszem a munkát és a családot különválasztani, de gyakran nem sikerül, ezért otthonra is magammal viszem egy kis idegességet, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Engem az utcai foci inspirál, egy olyan gondolkodásmód, amely felkelti a szurkolók érdeklődését: az emberek azért jönnek a stadionba, hogy fantáziát lássanak, hogy izgalomba jöjjenek a játék láttán, amely örömet tud közvetíteni. Ezt a perspektívát soha nem fogom szem elől téveszteni.

Thiago Motta kreativitást kér tőlünk, amikor a pálya utolsó harmadában vagyunk. Azt mondja, hogy egy kollektív stratégián belül ekkor mindenki szabadon kihasználhatja a saját tulajdonságait. Az enyémek pedig ezek.

Minden meccs előtt és után azt hallom apától: ő edzett engem, de én magamtól jutottam a válogatottig. Minden meccs előtt és után beszélgetünk, de ő soha nem szól bele a technikai szempontokhoz tartozó taktikai kérdésekbe vagy stratégiai helyzetekbe, távol tartja magát tőlük. A telefonbeszélgetéseinkben rólam beszélgetünk, arról, hogyan érzem magam, hogyan kell megfelelnem a kihívásnak mentális szempontból.

Határozottan úgy gondolom, hogy a győzelmet követelményként kell meghatározni: éltem egy kicsit Amszterdamban, az Ajaxnál, aztán a Portónál, most pedig a Juventusnál vagyok. Történelmi klubok ezek, és olyan klubok, ahol az a fontos, hogy másokat megelőzve érjünk el bizonyos célokat.

Nem látom, hogy hamarosan másik mezt vennék fel, de egyéb kijelentéseket nem tehetek, mert a jövőm nem csak rajtam múlik. Viszont tetszik a Juve projektje... Porto egy csoda volt, és nagyon izgalmas Torino, úgy érzem, itt minden megvan ahhoz, hogy a szakmámat a lehető legjobban megéljem.

Timothy Weah, Khéphren Thuram és én? Összeköt minket egy furcsa körülmény, a közös múlt. Az én apám és Thuram apja még együtt is játszott.

Gyönyörű pillanat volt a Lipcse elleni gól, számomra és a csapat számára is: Németországban lőttem a legszebb gólomat, de azon dolgozom, hogy még szebb gólokat szerezzek. Szeretek nagyban gondolkodni, szeretném, ha egy nap úgy emlékeznének rám, mint a legerősebbek egyikére.

A kiállítás színészkedésért? Éreztem, hogy hozzám érnek, a játékvezető ítélhetett volna büntetőt vagy sem, de nem színészkedtem. Én általában mindig ezerrel megyek, keresem a lehetőséget a cselre.”