Fabio Quagliarella régi önmagát idézte tegnap a Pescara elleni kiütéses győzelem alkalmával: mesterhármas és két gólpassz fűződik a nevéhez. Így hát nem csoda, hogy ő vezeti a házi góllövőlistát 6 góllal. Egyúttal pedig jelezte Conténak is, hogy akár első számú csatárként is lehet vele számolni, hiszen akár büntetni is képes az ellen kapuja előtt.

Legutóbb még Del Neri regnálása alatt láthattuk ilyen kirobbanó formában a korábbi Udinese-támadót, akkor 2010 karácsonyáig 9 gólt vágott, de a Parma elleni mérkőzésen súlyosan megsérült és hónapokra kényszerpihenőre kellett vonulnia.

Ebben az időszakban ugyan csak kölcsönben szerepelt a Biancinerinél, de a vezetőség a súlyos sérülés ellenére is úgy döntött, hogy végleg leigazolja a csatárt. Megvásárlása sokáig nem tűnt jó üzletnek, ráadásul Antonio Conte érkeztével egy ideig úgy tűnt, hogy vége szakad Quagliarella torinói karrierjének: különböző játékoscserék alapján képezte volna.

Azonban Fabio mégis a csapattal maradt, de érdemtelenül kevés lehetőséget kapott a bizonyításra, így ezzel párhuzamosan olyan hangok is megjelentek, amik arról szóltak, hogy napjai a Juventus keretében meg vannak számlálva. Ám ha Conte bizlmat szavazott neki, igyekezett élni is vele és talán a leghatékonyabb Juve-csatárnak számított még így is. A Chelsea ellen minimális meccsel a lábában ugrott be és mentett pontot a csapatnak, ami még aranyat érhet a végelszámolásnál. Majd három nappal később már kettőt lőtt a Chievonak, megmutatva, hogy nem felejtett el focizni, csak egyszerűen több játéklehetőséget kell kapnia. Ezt pedig most végképp bizonyította, kis túlzással állíthatjuk, hogy egymaga végezte a Pescarát.

Persze Giovanni Stroppa legénysége nem a lehető legnehezebb ellenfél, de arra pont jó volt ez a találkozó, hogy egyrészről Conte fiai visszanyerjék önbizalmukat az Inter elleni fiaskó után, másrészről pedig megmutatták a hiénáknak is: nem lehet leírni a Juvét. És Quagliarellát sem, bár ezt az üzenetet inkább Conte érezheti magáénak.

Hiszen ha a realitások talaján maradunk és kicsit elmélázunk a csatárok teljesítményén, azt látjuk, hogy Matri csak szenved a kapu előtt, még egy 101%-os ziccert sem képes belőni. Aztán ott van Vučinić, akinek a technikai képességét senki sem vitatja, de már-már a pszichológiai tankönyvben is ő szerepel a "hangulatingadozás" címszónál. Bendtner próbálkozik ugyan, de még semmit sem mutatott mérkőzésen, Giovinco pedig általában hasznosan játszik, de neki is bizony voltak meccsei, amikor szinte észrevétlen maradt a pályán.

Quagliarella tegnapi produkciója remélhetőleg felkelti Conte figyelmét. És a Mester egyben el is gondolkozhatna azon, hogy több lehetőséget adjon a támadónak, mert csak így derülhet ki képes-e konstans jó teljesítményt nyújtani és a góllövésben a hátán vinni a csapatot. Eddig úgy néz ki, igen...