Mint az sokak számára ismert, a Juventus egészen elképesztő szezont produkálva hódította el az olasz bajnoki serleget a 2011-12-es szezonban, zsebében tudva egy 38 meccses veretlenségi sorozatot. A csapat máris további erősítéseket hajtott végre Giovinco, Asamoah, Isla és Lúcio szerződtetésével, nem titkolt céljuk ugyanis az egyesületet a Bajnokok Ligájában is versenyképessé tenni. Több szakíró szerint ez a küldetés nem lehetetlen: a védősor összeszokott, taktikailag fegyelmezett harcosokból áll, a Pirlo vezette középpálya pedig papíron az egyik legerősebb Európában. Egyetlen gyenge pont azonban van, mégpedig a támadósor.

2011-ben az Öreg Hölgyet olyan sztárokkal hozták szóba, mint a csapatnak többször szerelmet valló Edin Džeko, az argentin gólgyáros Sergio Agüero vagy olasz-amerikai ifjú Giuseppe Rossi. A három játékos közül ma egyik sem fekete-fehér felszerelésben rúgja a bőrt, a trió helyett a montenegrói Mirko Vučinić, később Marco Borriello érkezett, a „csatárkereső-saga” ellenben idén nyáron is folytatódik.

Az alábbi cikkben szeretnénk bemutatni, hogy miért is a támadósor az a csapatrész, amely a sürgős erősítésre szorul, valamint összehasonlítjuk a Juventus jelenlegi támadóit a Bianconerivel leggyakrabban összeboronált játékosokkal. Nagyító alá kerül Giovinco, Vučinić, Matri, Quagliarella, a másik oldalon pedig Suárez, van Persie, Cavani és Jovetić. Statisztikák a tovább mögött.

Versenyképesek lehetünk az európai porondon?

Első szempontunk a legnagyobb európai ligákat érintik. Csapatként a Juventusnak nincs szégyellni valója, ugyanis a statisztikák alapján könnyedén befér a világ elitjébe. A tavalyi szezonban az Öreg Hölgy 60,8%-ban birtokolta a labdát átlagban mérkőzésenként, elhódítva így a dobogó utolsó fokát. Csupán két alakulat előzi meg a Bianconerit: a Barcelona 69,3%-kal és a Bayern München 63,6%-kal. A támadásépítéssel sem volt gond Torinóban, hisz a Juve meccsenként 19,1-szer lőtt kapura, és így csak 0,3-del van lemaradva az első helyen álló Manchester City-től. Kapura tartó lövésekben is szeretett csapatunk büszkélkedhet a harmadik hellyel, átlagban ugyanis 6,9 lövés jutott el az ellenfelek kapujáig.

Ez mind szép és jó, azonban most következik az igazán aggasztó adat. Ha összehasonlítjuk az európai bajnokságok aranyérmeseit, a szerzett gólok számában igencsak le vagyunk maradva. A spanyol Real Madrid majdnem kétszer annyi találatot (121) írhat a táblázatba, mint a Juventus (68). A 68 gól ráadásul olasz viszonylatban is kevésnek számít, a második helyezett Milan ugyanis 6-tal több, pontosan 74 gólt szerzett a szezonban. A Bianconeri 38 meccses veretlenségi sorozatát pedig 15 döntetlen tarkítja, amely szintén góllövési nehézségekre utal.

Az impotens támadósor

Egy csatár egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb ismérve a gólérzékenység. Ha támadó vagy, az alapján ítélnek meg, hogy hány találatot írhatsz a neved mellé, és hogy mennyire fontos mérkőzéseken tetted mindezt. Az elmúlt idényben a Zebrák az állandó kezdő Vučinić-csel, és az egymást (és Borriellót) váltó Matri és Qualiarella duóval rohamozták az ellenfél kapuit.
 
A csatártrió leggólerősebb tagja Alessandro Matri, aki 10-szer rezegtette meg a riválisok hálóját belülről, ezzel elfoglalva a házi góllövőlista csúcsát. Vučinić és Qualiarella szerényebb mutatókkal rendelkezik: előbbi 9, utóbbi csupán 4 gólt szerzett. A három Juventus-támadó összesen 23 góllal segítette csapatát a bajnoki címhez, ami 5-tel kevesebb, mint amennyit a friss Serie A gólkirály, Ibrahimović (28) egyedül könyvelhet el. Jövőre, ha nem adnak túl rajta, tagja lesz a keretnek Sebastian Giovinco is, aki az elmúlt szezont a Parma csapatánál töltötte, s 16 találatot jegyezhetett a Gialloblù játékosaként. Giovinco 16 asszisztjával szintén veri a Juventus mezőnyét; Vučinić 12-szer, Matri 4-szer, Qualiarella pedig 1-szer segítette valamelyik társát gólszerzéshez.

Bár a góljairól ismerszik meg a támadó, azért nem árt szemügyre venni a szerepét csapatjátékban.  A legtöbb passzal Vučinić büszkélkedhet, meccsenként 31,7-szer passzolt, s ezek 76,3%-a sikeresen eljutott társaihoz. Giovinco és Quagliarella valamivel hatékonyabban továbbították a labdát, ám mindkettőjük kevesebbszer próbálkozott a montenegróinál. Giovinco egy-az-egy elleni labdavezetésben és kulcspasszokban is megelőzi a „triumvirátust”.

A statisztikák alapján Giovincónak gondolkodás nélkül helye van a jövő évi kezdő tizenegyben, de nem mehetünk el a tény mellett, hogy ezeket a mutatókat a 8. helyezett Parmában érte el, és nem a bajnokcsapatban.

Kire lenne szükségünk?

Agüero és Džeko már a Manchester City játékosai, és eszük ágában sincs távozni a Premier League első helyezettjétől, Rossi pedig egy olyan sérülésből lábadozik, amely talán örökre megpecsételte a karrierjét, így ők már nem csak árcédulájuknál, hanem helyzetüknél fogva sem jöhetnek szóba a Bianconerinél. Az új nevek között felmerült a kontraktusát nem megújító, PL-gólkirály van Persie, a Liverpool húzóembere, Suárez, a Bajnokok Ligájában is helytálló Cavani, valamint az ifjú titán Jovetić. Korábbi pletykák alapján Marotta négyük közül szemezget(ett), lássuk hát, ki hogyan teljesített csapatában a 2011-12-es intervallumban.

Van Persie élete legjobb szezonján van túl, a bajnokságban és a kupában 40 mérkőzésen lépett pályára, 32 gólt szerzett, és 9 asszisztot osztott ki csapattársainak, meccsenként 4,6-szer lő kapura, s elhódította az angol gólkirályi címet is. Formáját látva nem csoda, hogy az eszmei értéke a 47,5 millió euróra rúgott, ezzel jelenleg a 8. legértékesebb futballista a világon. Valamivel kevesebb találatot jegyezhet Cavani, egészen pontosan 28-at, mellette 5 gólpasszt adott a Napoli színeiben. Suárez és Jovetić holtversenyben találják magukat ezen a listán, mindketten 14-14-szer juttatták a játékszert az ellenfél kapujába. Előbbi 7, míg utóbbi 3 gólpasszt adott a szezonban.

Négyük közül a legönzetlenebb játékos Jovetić, aki mérkőzésenként durván 40-szer passzol, viszont ezt alacsonyabb hatékonysággal teszi, mint a Zebranégyes bármelyike. Suárez több, mint 34-szer próbálja kedvező szituációba hozni társait 75,4%-os rátával. Legkevesebbet a két vérbeli befejező, van Persie és Cavani passzol, de amíg a hollandnak 78,6%-ban tudja társhoz juttatni a labdát, az uruguayi csak 72,7%-ban sikeres. Kulcspasszokban van Persie és Suárez vezeti a mezőnyt egymástól csupán 0,3-del elmaradva, a labdát magánál tartva rohamozni a védőket pedig Jovetić és Suárez szereti legjobban.

Ha kimondottan gólszerző játékost szeretnénk szerződtetni, a remek szezont futó van Persie-t és Cavanit tehetjük a kalapba. Mindkét játékos közel háromszor annyi találatot jegyez, mint a Juventus gólkirálya, Alessandro Matri, így nem kérdés, hogy a befejező csatár posztra egyikük hatalmas erősítés lenne. A holland felé billenti a mérleget, hogy már csak egy év van hátra a szerződéséből, amelyet nem kíván megújítani, így olcsóbb opciót jelent Cavaninál, az uruguayi viszont jóval fiatalabb, kevésbé sérülékeny, és ismeri a Serie A-t. Amennyiben a csapatjátékot hozzuk előtérbe, Suárezre vagy Jovetićre van szüksége az Öreg Hölgynek, mert ők aktívan részt vesznek a támadásépítésben, rengeteget passzolnak, de váratlan megoldásokkal is képesek egyedül helyzetbe kerülni. Korábban felröppent, hogy a Liverpoolt érdekelheti a Juve szerb légiósa, Miloš Krasić, de Vörösökkel szóba került Felipe Melo neve is, azonban ez a pletyka csak rövid ideig volt terítéken. Jovetić megszerzéséhez Fabio Quagliarella és/vagy Andrea Poli lehet a kulcs, akiket Marotta csaliként használna fel, hogy a montenegróit a piemonti fővárosba csábítsa.

Hogy Marottának kit sikerül végül meggyőznie, és milyen kerettel kezdhet neki a Juventus a következő szezonnak, azt majd az idő eldönti. A mercato végéig még sok víz lefolyik a Dunán és a Pón, addig is kíváncsian várjuk a fejleményeket.


Az elemzéshez a transfermarkt.com és a whoscored.com statisztikái voltak segítségünkre.