A Juventus tegnap este hivatalosan is birtokba vette új arénáját, mely reméljük átmenti a néhai Delle Alpi pozitív energiáit.

2011. szeptember 8án este 20:00 megkezdődött az új Juve stadion megnyitója. Olasz csapat elsőként költözhet saját arénába, és ez a tény minden juventinot büszkeséggel tölthet el.

Egy új és ha minden jól megy, eredményes időszak kezdetét jelentheti az a momentum, amikor Andrea Agnelli átvágta a nemzeti színű szalagot, szimbolikusan megnyitva az új létesítményt.

Nem mellesleg gazdaságilag is megtérül egy ilyen nagyszabású építkezés, az angol és német mintára sokkal nagyobb bevételi hányadot várnak az új stadiontól, mint a régi korszerűtlentől. Ez pedig igazán ráfér a fair pénzügyi politikát folytató Bianconerire...

A megnyitó olyanra sikeredett, amilyet azolasz rekordbajnoknál elvár az ember. Tűzzsonglőrök, zászlóvetők, kínai szerencselápások felrepítése az égbe és az elmaradhatatlan tüzijáték is szerepet kapott tegnap. Mindegyik csodálatos élményben részesítették a nézőt.

És ne feledkezzünk el a sötétben magukra LED-füzéreket tekerő táncosokról, akik a már világító két csillag mellett, a nagy feketeségből előtűnő harmadik csillagot formáltak, jelezvén, a Juve karnyújtásnyira van a harmincadik scudettotól. Számomra egy volt ez egyik leginkább szimbolikus alakzat.

Természetesen a dicső múlt és emlékezés, az emberi pillanatok sem hiányozhattak. Ilyenek voltak a Gianni és Umberto Agnelliről szóló, vagy a Heysel-tragédia áldozataira emlékező összeállítás. Gianni Agnelli özvegye többször is feltűnt a képernyőn, az idős hölgy nem ritkán könnyeivel küszködve kísérte figyelemmel a ceremóniát.

Ez egy főre eső bianconero legendák száma hihetetlenül magas volt, főleg ünnepélyes bevonulásukkor. Ravanelli, Ferrara, Davids, Lippi mind megjelentek e jeles esemény alkalmából és természetesen még rengetegen, akiket a poszt terjedelme miatt egyszerűen nem lehetne felsorolni.

Boniperti és Del Piero a két élő legenda párbeszédes formában terelte kissé érzelmesebb útra az eseményeket. Olaszul nem tudok, de gondolom a múltra és talán a Juve emlékkönyveibe bevésődő, saját maguk elért rekordokra tekintettek vissza a klasszisok.

Azt ezt követő barátságos meccs az angol Notts County, az ellen a csapat ellen akitől az Öreg Hölgy mezét kölcsönözte jó száz évvel ezelőtt, különösebb bravúrok nélkülire, amolyan álmosra sikeredett. Nyilvánvalóan nem a parádés megoldásra törekedtek a játékosok, és reméljük a csapat nem ezt a stílust menti át a bajnokságra.

Az első félidőben nem, míg a másodikban két gól született. Egy kezezést után büntetőt ítélt meg az olaszoknak a játékvezetőt, amit elsőre nem sikerült a kapuba juttatni, Toni azonban a kipattanót a kapuba vágta. Egy világbajnoknak sikerült először betalálnia az új stadionban.

Erre az angol Hughes válaszolt a lefújás előtt nem sokkal, amikor is egy kis védői értetlenség és pech után sikerült bevennie az akkor már Manninger által védett Juve-kaput. Így alakult ki a meccs képe alapján nem alaptalan döntetlen.

Juventus - Notts County : 1 - 1 (0 - 0)

Minden kétséget kizáróan elmondható, Olaszország legsikeresebb csapata megérdemelten költözött az ország legmodernebb és minden igényt kielégítő arénájába. Ezek után, azt hiszem, minden Juve-szurkoló nevében mondhatom, hogy szerepeljen úgy a csapat, amelyet ez a stadion megérdemel! Forza Juve!