Az 1998-as döntő helyszíne az amszterdami ArenA volt, melynek befogadóképessége 50000 néző. Az 1996. augusztus 14-én átadott stadionban először rendeztek BL döntőt. A világ egyik legszebb stadionja nyitott, de 20 perc alatt bezárható a tetőrendszere, a pálya alatt pedig kétszer kétsávos autóút megy át. Az építményben 2600 parkolóhely van, de további 8500 autónak van hely a környékén.
A világszerte álomdöntőnek beharangozott mérkőzés a BL (BEK) történetének 43. fináléja volt, melyet a hazája két legsikeresebb csapata, a Real Madrid és a Juventus vívta.
A Juventus a csoportkörből az ellenfelek eredményeinek szerencsés alakulása miatt tudott továbbjutni, majd tavasszal megtáltosodtak Lippi mester tanítványai, a Dinamo Kijev és a Monaco kiütésével jutottak el a döntőig.
A Zebrák legeredményesebb játékosai Del Piero és Inzaghi voltak, ketten 16 gólt lőttek a sorozatban, de Zidane 3 gólja is megmutatta, hogy miben rejlik a torinóiak ereje.
Az 1998-as döntő helyszíne az amszterdami ArenA volt, melynek befogadóképessége 50000 néző. Az 1996. augusztus 14-én átadott stadionban először rendeztek BL döntőt. A világ egyik legszebb stadionja nyitott, de 20 perc alatt bezárható a tetőrendszere, a pálya alatt pedig kétszer kétsávos autóút megy át. Az építményben 2600 parkolóhely van, de további 8500 autónak van hely a környékén.
A világszerte álomdöntőnek beharangozott mérkőzés a BL (BEK) történetének 43. fináléja volt, melyet a hazája két legsikeresebb csapata, a Real Madrid és a Juventus vívta.
A Juventus a csoportkörből az ellenfelek eredményeinek szerencsés alakulása miatt tudott továbbjutni, majd tavasszal megtáltosodtak Lippi mester tanítványai, a Dinamo Kijev és a Monaco kiütésével jutottak el a döntőig.
A Zebrák legeredményesebb játékosai Del Piero és Inzaghi voltak, ketten 16 gólt lőttek a sorozatban, de Zidane 3 gólja is megmutatta, hogy miben rejlik a torinóiak ereje.
A mérkőzés jegyzőkönyve:
1998. május 20., Amszterdam ArenA, 50000 néző.
Real Madrid – Juventus 1-0 (0-0)
Real Madrid: Illger – Panucci, Hierro, Sanchis, Roberto Carlos – Karembeu, Redondo, Seedorf – Raúl (Amavisca 91') – Mijatović (Suker 89'), Morientes (Jaime 83')
Edző: jupp Heynckes
Juventus: Peruzzi – Torricelli, Iuliano, Montero, Pessotto (Fonseca 71') – Di Livio (Tacchinardi 46'), Deschamps (Conte 79'), Davids – Zidane – Del Piero, Inzaghi.
Edző: Marcello Lippi
Gólszerző: Mijatović (65').
Vezette: Krug (német)
Az első helyzetig a 4. percig kellett várni, Deschamps - aki már az Olympique Marseillel és a Juventussal is megnyerte a BL-t - 22 méterről leadott lövését védte Illger.
A 9. percben a harminc méteren át labdát vezető Zidane passzolt a jobb szélről behúzódó Di Livionak, akinek a lövésébe Roberto Calos belelépett, így a labda a kapufa mellé pattanva hagyta el a játékteret.
A mérkőzés első negyedórájában a Juve játszott fölényben, de mivel a Zebrák középen erőltették a támadásokat, így a jó napot kifogó Hierro, Sanchis páros semlegesítette a támadókat.
Az első Real helyzetre a 15. perben került sor, mikor is Raúl jó cselek után kapura lőtt, de a védők beleálltak a labda útjába.
A 18. percben Hierro könyökléséért megítélt szabadrúgást Del Piero belerúgta a sorfalba, de a lepattanó visszakerült hozzá, majd a balösszekötő helyén álló Zidanehoz passzolt, aki nagy helyzetből mellé durrantott.
A 19. percben Hierro szabadrúgását védte Peruzzi, majd Seedorf szögletét követően Mijatović lőtt mellé.
A 26. percben Mijatović futott el a bal szélen, a tizenegyes pont magasságában középre centerezett, az érkező Raúl egyből tüzelt, de lövése elkerülte a kaput.
A Juve kezdeti fölénye alábbhagyott, Zidane megoldásai rosszak voltak, Del Piero és Inzaghi sem tudtak helyzetet kialakítani a madridi védők szorításában.
A szünetben Lippi lecserélte Di Liviót, aki még a mérkőzés elején aktív tudott lenni, annak ellenére, hogy a világ egyik legjobb balhátvédjével, Roberto Carlossal nézett farkasszemet, helyére Tacchinardi állt be.
A 60. percben Inzaghi helyzetbe került, Davids baloldali labdáját látványosan vette le mellel, lövését szögletre tolta a német kapus.
Egy perccel később ismét Pippo szerezhetett volna gólt, de Zidane szabadrúgása után a lepattanó labdát mellé lőtte.
A 67. percben Roberto Carlos lövése megpattant Torricellin, a játékszer Mijatović elé került, aki az ötösön belül elhúzta Peruzzi mellett, és az üres kapuba lőtt. (1-0)
A gól után Del Piero cselezgetett a tizenhatoson belül a baloldalon, középre adását Inzaghi lőtte mellé.
A 75. perben Davids előtt adódott gólszerzési lehetőség, de tizenegy méterről Illgner kezébe lőtte a labdát.
A lefújás előtt nagyot bakizott a német játékvezető, Seedorfnak egy szabálytalanság után felmutatta a piros lapot, de miután rájött, hogy a hollandnak az volt az első figyelmeztetése, módosította döntését, majd felmutatta a sárga lapot.
A lefújás után a madridiak 1966 után, 32 év elteltével magasba emelhették a hollandok által nagyfülű kupának nevezett serleget, ezzel már 7-re nőtt a győzelmeik száma, amivel az első helyen álltak az örökranglistán.
A Bajnokok Ligája (BEK) döntőjében a leggyakoribb eredmény az 1-0 volt, szám szerint 16-szor fordult elő, és a legtöbb gól a 61-75. perc között esett.
Del Piero volt 10 találatával a sorozat gólkirálya, a mérkőzés után a következőket nyilatkozta:
"Megint veszítettünk, akárcsak tavaly. Azt remélem, hogy ennek a vereségnek semmilyen hatása sem lesz a világbajnoki szereplésünkre."
"Nagyon rosszul, idegesen, ötlettelenül futballoztunk. A Realnak több helyzete volt, és egyet Mijatović ki is használt. Talán jövőre, ha nem esélyesként játszunk a döntőben, több szerencsénk lesz." - mondta Lippi, akinek az elmúlt négy évben ez volt a harmadik elveszített döntője.
Lippihez hasonlóan Zidane is elmondhatja, hogy nem jött össze a végső győzelem, mert 1996-ban és 1997-ben is kupafináléban vesztesen hagyta el a pályát.
A Real Madrid hátvédjének, Sanchis-nak viszont megvolt az oka a dupla örömre, a BL serleg magasba emelésén kívül sikerült elérnie azt a bravúrt, hogy ő is és édesapja is megnyerték a legrangosabb európai trófeát.
Elsőként Cesare és Paolo Maldini voltak, akiknek ez sikerült. A második család pedig Sanchis-ék lettek, az idősebb Manuel Sanchis 1966-ban nyerte meg a BEK-et a Reallal, majd 32 év után a fiának is sikerült.
Link a mérkőzésről:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.