A ’90-es években a Juventus a világ legjobb csapata volt, talán azért is, mert egyaránt megtalálható volt a csapatban fiatal és tapasztalt játékos, klasszis és zongoracipelő, és olyan, aki szürkének mondható, de mégis meghatározó szerepet játszott.

Egyik ilyen játékos Sergio Porrini volt, aki 1968. november 8-án született Milánóban.

Az AC Milan utánpótlás bázisán nevelkedett, 1986-tól tagja volt a bő keretnek, olyan játékosoktól tanulhatta el a szakma fortélyait, mint Tassotti, Baresi, vagy Maldini.

Mivel nem tudott bekerülni a nagycsapatba, ezért 1989-ben az Atalantához igazolt, ahol 1990. január 28-án mutatkozott be a Seria A-ban, a Cremonese - Atalanta 1-1-es mérkőzésen.

Az első góljára sem kellett sokat várnia, 1990. február 4-én, az Atalanta - Sampdoria 2-2-es találkozón a hazaiak második gólját szerezte. Abben a szezonban 8 alkalommal lépett pályára.

Az 1990/91-es évadban már stabil csapattaggá vált, de a legjobb teljesítményt a 1992/93-as bajnokságban nyújtotta Marcello Lippi keze alatt.

A szövetségi kapitány, Arrigo Sacchi is felfigyelt rá, és pályára is küldte 1993. március 24-én, az Olaszország - Málta 6-1-es mérkőzésen.

Azonban nemcsak Sacchi figyelmét keltette fel, hanem Giovanni Trapattoniét is, akinek invitálására 1993 nyarán a Juventushoz igazolt.

A ’90-es években a Juventus a világ legjobb csapata volt, talán azért is, mert egyaránt megtalálható volt a csapatban fiatal és tapasztalt játékos, klasszis és zongoracipelő, és olyan, aki szürkének mondható, de mégis meghatározó szerepet játszott.

Egyik ilyen játékos Sergio Porrini volt, aki 1968. november 8-án született Milánóban.

Az AC Milan utánpótlás bázisán nevelkedett, 1986-tól tagja volt a bő keretnek, olyan játékosoktól tanulhatta el a szakma fortélyait, mint Tassotti, Baresi, vagy Maldini.

Mivel nem tudott bekerülni a nagycsapatba, ezért 1989-ben az Atalantához igazolt, ahol 1990. január 28-án mutatkozott be a Seria A-ban, a Cremonese - Atalanta 1-1-es mérkőzésen.

Az első góljára sem kellett sokat várnia, 1990. február 4-én, az Atalanta - Sampdoria 2-2-es találkozón a hazaiak második gólját szerezte. Abben a szezonban 8 alkalommal lépett pályára.

Az 1990/91-es évadban már stabil csapattaggá vált, de a legjobb teljesítményt a 1992/93-as bajnokságban nyújtotta Marcello Lippi keze alatt.

A szövetségi kapitány, Arrigo Sacchi is felfigyelt rá, és pályára is küldte 1993. március 24-én, az Olaszország - Málta 6-1-es mérkőzésen.

Azonban nemcsak Sacchi figyelmét keltette fel, hanem Giovanni Trapattoniét is, akinek invitálására 1993 nyarán a Juventushoz igazolt.

Az első Juvés szezonjában második helyen végeztek a Seria A-ban. 30-szor lépett pályára bajnoki mérkőzésen, az 1994/95-ös évadban 19 mérkőzésen húzhatta magára a zebracsíkos mezt a Scudettót begyűjtő csapatban.

Az UEFA Kupában a CSZKA Szófiának lőtt gólt, majd az elődöntőben a Dortmund ellen 2-1 re megnyert visszavágón Roberto Baggio szöglete után csukafejessel vette be a németek kapuját.

A döntőben a Parma volt az ellenfél. A visszavágón a pármaiak egyenlítő gójában benne volt, mert a róla megpattant labdát értékesítette Dino Baggio, és mivel a Parma nyerte az első mérkőzést 1-0-ra, így ők lettek a kupagyőztesek.

Az Olasz Kupa döntőjét szintén a Parmával vívta a Juventus, ahol törleszthetett Porrini. Az első mérkőzést az ő fejesével nyert a Bianconeri 1-0-ra, a visszavágón 2-0-ra nyertek, az első gól Porrini nevéhez fűződik, így kivette a részét a sikerből.

Az 1995/96-os bajnokságban csak epizódszerep jutott neki a BL győztes csapatban, viszont a következő évadban ismét jöttek a sikerek, a bajnokságban 22 mérkőzésen lépet pályára, és 1 gól lőtt a 24. Scudettóját begyűjtő csapatban, továbbá nyert Világ Kupát és Európai Szuperkupát is.

Az Európai Szuperkupa első mérkőzésén - amit 6-1 re nyertek a Zebrák Párizsban – az 5. percben Del Piero szabadrúgásból megpattant labdát hét méterről félfordulatból lőtte a kapuba.

A Bajnokok Ligájában 11 mérkőzésből 9-en lépett pályára, a döntőben viszont lecserélte Lippi a szünetben, helyére az a Del Piero állt be, aki talán élete egyik legszebb gólját szerezte.

A Juventus 1997 nyarán 4 millió fontért eladta a Glasgow Rangersnek, bár a Manchester United is érdeklődött iránta.

"Nagyon nehéz itthagynom a Juvét, de a játékos piac állandó körforgásban van. Szerettem volna maradni, de erre nem volt lehetőségem, így külföld felé kellett tekintenem. A Rangers nagyon jó csapat. Nem félek egy új országba költözni, ráadásul nem leszek egyedül, hiszen Lorenzo Amoruso is a skótok focistája."

1997 és 2001 között játszott a skót csapatban, az első szezonjában a szurkolók a legjobb védőnek választották. Bajnokságot és kupát nyert, jó teljesítményét csak az állandó sérülései árnyékolták be. A lábai nem bírták a terhelést, ezért 2001-ben visszatért Olaszországba, hívta több első és másodosztályú csapat, mégis a Serie C-ben szereplő Alessandriát választotta.

2003-ban kiestek a bajnokságból, ezért továbbállt, a Padova játékosa lett. Ott is két évet töltött, 43 mérkőzésen lépett pályára.

2004-2009 között a Pizzighettone játékosa volt, ez idő alatt 101 mérkőzésen lépett pályára, majd pályafutásának befejezése után sem hagyta el a klubot, utánpótlás edzőként dolgozik a mai napig.

Porrini nem tartozott a világklasszis védők közé, bizonyítja ezt az is, hogy csak kétszer ölthette magára a Squadra Azzurra mezét, de megbízhatóságának, és védő létére fontos góljainak köszönhetően kivívta magának a tiszteletet a szurkolóknál.