Szép lassan újra elkezdődik a fiatalokat bemutató sorozat. Idei évben első áldozatomnak Manuel Giandonatót néztem ki. Az eddig szürkeségbe burkolózó fiatal meglepően remekül teljesített a Viareggio tornán, ráadásul bemutatkozhatott a Serie A-ban is, így hát úgy gondoltam, méltó alanya lesz a következő írásomnak.
Az ifjú középpályás 1991. október 10-én született Casoli városában.
Első hivatalos egyesülete, ahol elkezdte a profi futball rejtelmeit elsajátítani, a Pescara utánpótlás akadémiája volt. A tehetsége 2005-ben keltette fel a Juventus figyelmét. A kiterjedt megfigyelő hálózat egyik alkalmazottja értesítette az utánpótlás akadémia vezetőjét, hogy egy jó fizikumú tehetséges középpályásra lelt.
Miután személyesen is megtekintették a fiú játékát, a torinóiak nyomban szerződtették is a jól megtermett Manuelt. A fiú 187 cm magas, alkatából fakadóan a légtér ura a középpályán.
A Primavera alakulat a Viareggio torna előtt egy három középpályással felálló rendszerben futballozott. Giandonato ebben a rendszerben - az idény eddig eltelt részében - nehezen találta a helyét, és nem is számított alapembernek.
Valójában egy igazi mindenes volt, aki sérülések esetén - sokoldalúságának köszönhetően - bármely poszton képes volt biztos teljesítményt nyújtani, de a középpálya közepén nem tudott annyira maradandót alkotni, hogy állandó helye legyen Bruni kezdőjében.
Az idei szezonban összesen nyolc alkalommal léphetett pályára, ebből ötször kezdőként, háromszor csereként szerepelt. Lehetőségeit eleinte csak a sérülések miatt kapta meg, de szép lassan fejlődött, és felvette a Primavera bajnokság ritmusát.
A bizalom egyre nőtt felé, és kezdett kibontakozni tehetsége, de valójában még nem találta a helyét Bruni taktikájában.
A Viareggio torna azonban gyökeres változást hozott a csapat, és Manuel életében is. Iago visszatérésével Bruni mester egy 4-2-3-1-es taktikára váltott, ahol Marrone és Giandonato feladata volt a támadások megszűrése, és a labdák elosztása az Esposito vezette támadó gépezetnek.
Szép lassan újra elkezdődik a fiatalokat bemutató sorozat. Idei évben első áldozatomnak Manuel Giandonatót néztem ki. Az eddig szürkeségbe burkolózó fiatal meglepően remekül teljesített a Viareggio tornán, ráadásul bemutatkozhatott a Serie A-ban is, így hát úgy gondoltam, méltó alanya lesz a következő írásomnak.
Az ifjú középpályás 1991. október 10-én született Casoli városában.
Első hivatalos egyesülete, ahol elkezdte a profi futball rejtelmeit elsajátítani, a Pescara utánpótlás akadémiája volt. A tehetsége 2005-ben keltette fel a Juventus figyelmét. A kiterjedt megfigyelő hálózat egyik alkalmazottja értesítette az utánpótlás akadémia vezetőjét, hogy egy jó fizikumú tehetséges középpályásra lelt.
Miután személyesen is megtekintették a fiú játékát, a torinóiak nyomban szerződtették is a jól megtermett Manuelt. A fiú 187 cm magas, alkatából fakadóan a légtér ura a középpályán.
A Primavera alakulat a Viareggio torna előtt egy három középpályással felálló rendszerben futballozott. Giandonato ebben a rendszerben - az idény eddig eltelt részében - nehezen találta a helyét, és nem is számított alapembernek.
Valójában egy igazi mindenes volt, aki sérülések esetén - sokoldalúságának köszönhetően - bármely poszton képes volt biztos teljesítményt nyújtani, de a középpálya közepén nem tudott annyira maradandót alkotni, hogy állandó helye legyen Bruni kezdőjében.
Az idei szezonban összesen nyolc alkalommal léphetett pályára, ebből ötször kezdőként, háromszor csereként szerepelt. Lehetőségeit eleinte csak a sérülések miatt kapta meg, de szép lassan fejlődött, és felvette a Primavera bajnokság ritmusát.
A bizalom egyre nőtt felé, és kezdett kibontakozni tehetsége, de valójában még nem találta a helyét Bruni taktikájában.
A Viareggio torna azonban gyökeres változást hozott a csapat, és Manuel életében is. Iago visszatérésével Bruni mester egy 4-2-3-1-es taktikára váltott, ahol Marrone és Giandonato feladata volt a támadások megszűrése, és a labdák elosztása az Esposito vezette támadó gépezetnek.
Az első összecsapáson meglepően jól teljesített, talán a mezőny egyik leghatékonyabb embere volt. Persze ehhez kellett Marrone játéka is, akivel remekül kiegészítették egymást.
Fordulóról fordulóra múlta felül az előző mérkőzések teljesítményét ez a páros, és a csoportmeccsek után a kezdő legbiztosabb embereivé váltak.
Giandonato igazi képességei végre kibontakozhattak, és ezt nagyban segítette, hogy végre olyan szerepkörben játszhatott, ahol otthonosan mozog, amit sajátjának vall.
Magas termete, és hosszú lábai miatt remekül fejel, és méterekről képes pontosan becsúszni. Rengeteget ütközik a középpályán, és a megszerzett labdákat nem szórja el, hanem remekül megtartja, elosztogatja, és ha lehetőség van rá, tovább kíséri a támadásokat, és második hullámban érkezve rendszeresen távoli bombákkal riogatja az ellenfél kapusát.
Gyors formajavulása, és képességei megcsillantásának hatására a Livorno ellen már Marronéval együtt a kispadra is leülhetett a Bianconeri felnőtt csapatában. A középpályás társát már jól ismerik a szurkolók, ugyanis Luca már többször bemutatkozhatott a felnőttek között, és több barátságos összecsapáson is hosszú perceket töltött a pályán.
Ennek ellenére, sokakat meglepve nem Marrone, hanem Giandonato kapott bizalmat, és lehetőséget a felnőtt mérkőzésen. A 80. percben, 1-1 es állásnál Del Pierót váltotta a pályán, ezzel beteljesítve az elmúlt hetek remek produkcióját.
Azon rövid idő alatt, amíg a pályán volt, nem lehetett igazán megítélni képességeit, de egy pillanatnyi megilletődöttség sem látszott a játékán, ugyanúgy érkezett a második hullámban, és ugyanúgy lőtte kapura a labdát 25 méterről, mintha csak Primavera bajnokin szerepelne.
Higgadt magabiztossága sokat jelent a pályán, és az agresszívabb, érzelmileg túlfűtöttebb Marronéval kivételes párost alkottak a Viareggo tornán. Tűz és víz a két jellem és alkat, de épp ezért olyan hatékonyak együtt.
Persze Giandonatónak is megvannak a maga hibái és korlátai. Mint az írásból kiderült, bár utánpótlás szinten sokoldalú játékos, de igazán jó teljesítményt csak egy szerepkörben képes nyújtani, és emiatt nem túl rugalmas a játéka. Persze csak egyelőre, mert egy fejlődési folyamat részeként ezen is túlnőhet az ifjú tehetség.
Leginkább labdaszerzésnél, annak továbbításánál, és esetleg a második hullámban érkező, befejező emberként alkalmazható. Technikailag még kicsit bizonytalan, de rendkívül jó alkata miatt ezt képes kiküszöbölni, és más tulajdonságát előtérbe helyezve, akár előnyt is kovácsolhat belőle.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.