Gianluca Vialli 1964. július 9-én született Cremonában egy milliárdos fiaként, családfájuk a XV. századig vezethető vissza.

Gyerekkorát a család kastélyában töltötte, a helyi csapatban 1980-ban, 16 évesen mutatkozott be. Eleinte csak a Serie B-ben és alacsonyabb osztályokban vitézkedett, majd 1984-ben a Sampdoriához igazolt.

Az első két évben nem nagyon találta a góllövő cipőjét, de miután egyre jobban összeszoktak Mancinivel, szezononként 10-nél több gólt lőtt, 1985-ben, 1988-ban és 1989-ben megnyerték az Olasz Kupát, majd egy év múlva nemzetközi porondon is sikert értek el, a KEK győzelemmel.

A legjobb szezonja az 1990/91-es volt, 19 találatával gólkirály lett, Scudettót nyertek, és egy év múlva a BL döntőig meneteltek, ahol azonban alulmaradtak a Barcelonával szemben.

A Samp gólzsákjára felfigyelt a Juventus, és Boniperti - akkoriban rekordösszeget jelentő - 12,5 millió fontért leigazolta a 29 éves támadót.

Gianluca Vialli 1964. július 9-én született Cremonában egy milliárdos fiaként, családfájuk a XV. századig vezethető vissza.

Gyerekkorát a család kastélyában töltötte, a helyi csapatban 1980-ban, 16 évesen mutatkozott be. Eleinte csak a Serie B-ben és alacsonyabb osztályokban vitézkedett, majd 1984-ben a Sampdoriához igazolt.

Az első két évben nem nagyon találta a góllövő cipőjét, de miután egyre jobban összeszoktak Mancinivel, szezononként 10-nél több gólt lőtt, 1985-ben, 1988-ban és 1989-ben megnyerték az Olasz Kupát, majd egy év múlva nemzetközi porondon is sikert értek el, a KEK győzelemmel.

A legjobb szezonja az 1990/91-es volt, 19 találatával gólkirály lett, Scudettót nyertek, és egy év múlva a BL döntőig meneteltek, ahol azonban alulmaradtak a Barcelonával szemben.

A Samp gólzsákjára felfigyelt a Juventus, és Boniperti - akkoriban rekordösszeget jelentő - 12,5 millió fontért leigazolta a 29 éves támadót.

A sikerek itt sem maradtak el, hiszen első szezonjában UEFA Kupát nyert, majd két év múlva bajnokságot és Olasz Kupát. A Scudettó megnyerése nagy jeltőséggel bírt Torinóban, hiszen kilenc év után került újra a bajnoki serleg a piemonti fővárosba.

Az 1996-os idényben pedig a Bajnokok Ligája győzelmet is megszerezte a Zebrákkal, és ezzel mind a három európai kupa győzelmet bezsebelte.

A szezon végén 3 millió svájci frankot kért 3 évre, de ezt nem adták meg a Juve vezetői. Megtartása ellen szólt az is, hogy Agnelliék nem vették jó néven, hogy mikor sztrájkoltak az olasz játékosok, akkor Vialli volt az egyik sztrájkvezér.

Így 157 mérkőzéssel és 48 góllal a háta mögött 1996. nyarán egykori csapattársa, Ruud Gullit hívására a Chelsea-hez igazolt.

1998-ig játékosként szerepelt a londoniaknál, 1997-ben FA Kupát, 1998-ban Ligakupát, KEK-et és Európai Szuperkupát nyert, de mivel nem volt stabil kezdő, így edzőjével is megromlott a kapcsolata.

Az 1998/99-es szezonban már játékos-managerként vállalt szerepet, és a szezon végén szögre akasztotta a cipőjét.

"Benne járok a korban, de bírom az iramot. Ha éppen játszom, pontosan tudom, milyen formában vagyok. Amennyiben gyengén megy, kiintek Rixnek, s közlöm vele, cseréljen gyorsan le."

Edzőként még egy évet töltött el a Chelsea kispadján, majd legközelebb a  2001/2002-es szezonban az angol másodosztályban szereplő Watford edzője volt.

A Chelsea-ből való távozása után a következőt nyilatkozta:

"Egy igazi nagy csapatnál szeretném végre kipróbálni magamat, a titkos álmom pedig az, hogy egyszer leüljek a Juventus kispadjára."

Mikor Zdenek Zeman megvádolta a Juventust, hogy játékosaik doppingolnak, példaként Del Pierót és Viallit hozta fel. Vialli így reagált a vádakra:

"Boszorkányüldözés ez az egész, és semmi mást nem szolgál, mint egyes klubok és edzők érdekeit. A bajnokság kezdetén morálisan szét akarják robbantani a Juventust, ez az igazság! Összeesküvést szőttek a világ egyik legnagyobb klubja és családja ellen!"

Volt edzőiről így nyilatkozott:

"Vujadin Boskov a Sampdoriánál, és Marcello Lippi voltak rám a legnagyobb hatással a karrierem különböző stádiumaiban: Boskov idején még fiatal voltam, Lippi alatt már sokkal érettebb. Hálás vagyok neki, hogy segített kilábalnom egy rossz sorozatból, Lippi gyakorlatilag újraindította a pályafutásomat."

2002 után kommentátori állást vállalt, de egy jótékonysági alapítványnak a vezetője is, mely a rák és egy amiotropikus laterális szklerózis nevű kór ellen küzd.

Megjelent egy könyve, ami az olasz és angol focit hasonlítja össze:

"Összességében azt tapasztaltam, hogy az angol játékosok számára a foci egy játék, míg az olaszoknak egy munka. Ez jellemző arra is, ahogyan a focit megközelítik a két országban. Angliában a lelkesedést díjazzák a nézők, míg Olaszországban a képességet és az eredményességet. Az olasz foci sokkal ésszerűbb, az angol viszont szenvedélyesebb, ami azért furcsa, mert az olaszokról az a sztereotípia él minden külföldiben, hogy szenvedélyesek és tüzesek."

"Az olasz edzőképzés a tanuláson és ésszerűségen alapul, míg az angol edzők mindent a lelkesedésnek rendelnek alá. Az angol csapatok mindig 4-4-2-t játszanak, ami az edzőképzésből adódik, meg abból, hogy Angliában bárkiből edző lehet egy szemvillanás alatt. Olaszországban először is a különböző formációkat, taktikákat kell egy edzőnek megtanulnia."