A ’90-es évek eleje nemzetközi szinten az olasz csapatokról szólt. 1992-ben a Torino az UEFA Kupa döntőjében csak rosszabb gólkülönbséggel maradt alul az Ajax-szal szemben, a Milan 1990-ben és 1994-ben BL-t nyert, míg 1995-ben ismét BL döntősek voltak, amit végül elveszítettek.

A Parma 1993-ban KEK-et nyert, egy évvel később a döntőben viszont kikapott az Arsenaltól, a Juventus 1993-ban, míg az Inter 1994-ben nyert UEFA Kupát.

Ezek tudatában nem volt meglepő, hogy házi döntőt játszottak az UEFA Kupa 1994/95-ös kiírásában, amit végül a Parma nyert 2-1-es összesítéssel.

A két csapat 39 nap alatt 5 alkalommal találkozott egymással, előbb az UEFA Kupa döntőjében kétszer, majd bajnoki mérkőzésen, és legvégül az Olasz Kupa döntőjében szintén két alakalommal.

A találkozók felemásra sikeredtek, nemzetközi porondon a Parma bizonyult jobbnak (1-0, 1-1), viszont a május 21-én megrendezett bajnoki találkozón a Juve nyert 4-0-ra, és az Olasz Kupa döntőjében is sikerült felülmúlni a parmai csapatot (1-0, 2-0).

A döntő első mérkőzésének pikantériája, hogy Dino Baggio régi csapata ellen lépett pályára, míg a Juve mezben pályára lépő Marocchi harmadik UEFA Kupa győzelmére készült.

A vendégek helyzetét nehezítette az a tény, hogy különböző okok miatt Peruzzi, Ferrara, Porrini, Kohler, Torricelli és Conte is kénytelenek voltak kihagyni a mérkőzést.

A ’90-es évek eleje nemzetközi szinten az olasz csapatokról szólt. 1992-ben a Torino az UEFA Kupa döntőjében csak rosszabb gólkülönbséggel maradt alul az Ajax-szal szemben, a Milan 1990-ben és 1994-ben BL-t nyert, míg 1995-ben ismét BL döntősek voltak, amit végül elveszítettek.

A Parma 1993-ban KEK-et nyert, egy évvel később a döntőben viszont kikapott az Arsenaltól, a Juventus 1993-ban, míg az Inter 1994-ben nyert UEFA Kupát.

Ezek tudatában nem volt meglepő, hogy házi döntőt játszottak az UEFA Kupa 1994/95-ös kiírásában, amit végül a Parma nyert 2-1-es összesítéssel.

A két csapat 39 nap alatt 5 alkalommal találkozott egymással, előbb az UEFA Kupa döntőjében kétszer, majd bajnoki mérkőzésen, és legvégül az Olasz Kupa döntőjében szintén két alakalommal.

A találkozók felemásra sikeredtek, nemzetközi porondon a Parma bizonyult jobbnak (1-0, 1-1), viszont a május 21-én megrendezett bajnoki találkozón a Juve nyert 4-0-ra, és az Olasz Kupa döntőjében is sikerült felülmúlni a parmai csapatot (1-0, 2-0).

A döntő első mérkőzésének pikantériája, hogy Dino Baggio régi csapata ellen lépett pályára, míg a Juve mezben pályára lépő Marocchi harmadik UEFA Kupa győzelmére készült.

A vendégek helyzetét nehezítette az a tény, hogy különböző okok miatt Peruzzi, Ferrara, Porrini, Kohler, Torricelli és Conte is kénytelenek voltak kihagyni a mérkőzést.

A mérkőzés jegyzőkönyve:

1995. május 3., Parma, Stadio Ennio Tardini, 28000 néző.

AC Parma – Juventus 1-0 (1-0)

Parma: Bucci – Benarrivo (Mussi 8.), Di Chiara, Minotti, Apolloni, Fernando Couto – Pin, D. Baggio, Sensini – Zola (Fiore 90.), Asprilla.

Edző: Nevio Scala

Juventus: Rampulla – Fusi (Del Piero 72.), Jarni, Tacchinardi, Carrera (Marocchi 46.) – Paulo Sousa, Di Livio, Deschamps – Vialli, R. Baggio, Ravanelli.

Edző: Marcello Lippi

Sárga lap: Apolloni (17.), Pin (45.), Zola (53.), Sensini (59), ill. Deschamps (7.), Tacchinardi (87.).

Gólszerző: Dino Baggio (5.).

Játékvezető: Lopez Nieto (spanyol)

A mérkőzést a Parma kezdte aktívabban, és ennek megfelelően az 5. percben meg is szerezték a vezetést. Zola hozta helyzetbe Dino Baggio-t, aki a kapujából kifutó Rampulla mellet emelt a hosszú alsó sarokba. (1-0)

A 7. percben Deschamps kíméletlenül leterítette Benarrivót, aki nem tudta folytatni a mérkőzést, helyette Mussi állt be.

Válaszként Asprilla feldobta magát a Juve tizenhatosánál, a megítélt szabadrúgást Dino Baggio lőtte kapu mellé.

A Bianconeri első helyzetét Ravannelli és Vialli hozták össze, Fehér Toll önzetlen passzát Vialli lőtte kapu mellé.

A mérkőzés következő helyzetét a csereként beállt Mussi beadásából Zola fejelte mellé.

A félidő vége felé a hazaiak teljesen átvették az irányítást, köszönhetően annak, hogy a szélső hátvédjeik rendre el tudtak futni az oldalakon, és jobbnál jobb beadásokkal riogatták a Juve védelmét.

A félidő zárásaként Pin kapott sárga lapot, mely azt jelentette, hogy a döntő visszavágóját ki kellett hagynia.

A szünetben Lippi meglepő lépéssel állt elő, lehozta a hátvéd Carrerát és behozta Marocchit a középpályára, jelezvén, hogy a Juve nem adja fel a mérkőzést.

A második félidő első helyzete Asprillához fűződik, Zola beadását fejelte kapura, amit Rampulla bravúrral védett.

A folytatásban a Juve csatárainak is akadt dolga, előbb Ravanelli mentette meg csapatát a góltól, majd Vialli térdkaláccsal leadott lövését Bucci védte.

A 72. percben ismét megdöbbent a Stadio Ennio Tardini közönsége, Fusit Del Piero váltotta, ezzel Lippi mester átállt a kétvédős és négycsatáros hadrendre.

A mérkőzés zárásaként még Ravanelli fejelt mellé Roberto Baggio beadásából, így maradt az 1-0.

A visszavágó május 17-re volt kiírva, amit mind a két csapat bizakodva várt, mert a Parma bízott a védelmében, míg a Juve nem tartotta ledolgozhatatlannak a hátrányt.