Filippo Inzahgi 1973. augusztus 9. született Piacenzában. Édesapja, Giancarlo az egyik legnagyobb olasz textilüzem (Zucchi-Bassetti) marketingigazgatója, édesanyja, Mariana egyszerű háziasszony. Egy testvére van, a három évvel fiatalabb Simone, aki szintén első osztályú futballista.

Gyerekkoruk óta a futballnak éltek, de az iskolát sem hanyagolták el. Szüleik orvost szerettek volna a fiaikból, de jobban érdekelte őket a számok világa, és így közgazdasági iskolát végeztek.

Édesanyjuk mindig megnézi a két fiú mérkőzését a TV-ben vagy élőben, csak akkor nem, ha egymás ellen játszanak.

Kedvenc játékosa és egyben példaképe Marco van Basten volt, míg kedvenc csapata a Sampdoria, Mancinivel, Lombardóval, és Viallival a soraiban.

Hobbija - mikor van rá ideje - a horgászás és a gombászás, de szeret a barátaival és a családjával is lenni.

Legjobb barátjának Vierit, Cannavarót, és Del Pierót tartotta.

Pippo a helyi csapatban kezdett el futballozni, és az 1991/92-es szezonban be is mutatkozott a nagy csapatban a Serie B-ben, de nagy szerepet nem szántak neki, mert csak két mérkőzésen lépett pályára.

Ezért a 1992/93-as bajnokságban kölcsönadták a Leffének a Serie C-be, itt 21 mérkőzésen 13 gólt rúgott.

A következő szezonban egy osztállyal feljebb lépett, mégpedig a Serie B-ben szereplő Veronába. Itt 36 mérkőzésen lépett pályára, és 13 gólig jutott.

Filippo Inzahgi 1973. augusztus 9. született Piacenzában. Édesapja, Giancarlo az egyik legnagyobb olasz textilüzem (Zucchi-Bassetti) marketingigazgatója, édesanyja, Mariana egyszerű háziasszony. Egy testvére van, a három évvel fiatalabb Simone, aki szintén első osztályú futballista.

Gyerekkoruk óta a futballnak éltek, de az iskolát sem hanyagolták el. Szüleik orvost szerettek volna a fiaikból, de jobban érdekelte őket a számok világa, és így közgazdasági iskolát végeztek.

Édesanyjuk mindig megnézi a két fiú mérkőzését a TV-ben vagy élőben, csak akkor nem, ha egymás ellen játszanak.

Kedvenc játékosa és egyben példaképe Marco van Basten volt, míg kedvenc csapata a Sampdoria, Mancinivel, Lombardóval, és Viallival a soraiban.

Hobbija - mikor van rá ideje - a horgászás és a gombászás, de szeret a barátaival és a családjával is lenni.

Legjobb barátjának Vierit, Cannavarót, és Del Pierót tartotta.

Pippo a helyi csapatban kezdett el futballozni, és az 1991/92-es szezonban be is mutatkozott a nagy csapatban a Serie B-ben, de nagy szerepet nem szántak neki, mert csak két mérkőzésen lépett pályára.

Ezért a 1992/93-as bajnokságban kölcsönadták a Leffének a Serie C-be, itt 21 mérkőzésen 13 gólt rúgott.

A következő szezonban egy osztállyal feljebb lépett, mégpedig a Serie B-ben szereplő Veronába. Itt 36 mérkőzésen lépett pályára, és 13 gólig jutott.

Teljesítményére felfigyelt Cesare Maldini, az U21-es válogatott szövetségi edzője, így Inzaghi szerepet kapott az 1994-ben, Franciaországban Európa-bajnoki címet szerző csapatban. Csapattársa volt Del Piero, és Vieri is, akikkel már ekkor barátságot kötött.

Az 1994/95-ős szezonban visszahívta a Piacenza, és a másodosztályban 37 mérkőzésen 15 gólt szerzett, így teljesítményével hozzá járult, hogy a csapat visszajutott az A ligába.

1995 nyarán Parmába igazolt, majd 1995. augusztus 27-én bemutatkozott az olasz élvonalban, az Atalanta – Parma (1-1) mérkőzésen. A csapat a KEK-ben az elődöntőig jutott, de Inzaghi kevés játéklehetőséget kapott, ezért távozott. Hétszer kezdett, nyolcszor csereként állt be, és mindössze két gólt szerzett.

1996-ban az Atalanta játékosa lett, 33 mérkőzésen 24 góljával megszerezte a gólkirályi címet. Már a szezont jól kezdte, mert a csapat első tíz góljából nyolcat ő lőtt, és decemberben átvette a vezetést a góllövő listán.

1997-ben leigazolta a Juventus, az Atlético Madridba távozó Christian Vieri helyére, és június 8-án bemutatkozott a Squadra Azzurrában is, a Brazília elleni 3-3-as mérkőzésen. A meghívót ismét Cesare Maldini küldte.

Új csapatában jól sikerült a debütálás, mert Olasz Szuperkupát nyert a szezon kezdete előtt, mégpedig úgy, hogy két góllal hozzájárult a Vicenza 3-0-ás legyőzéséhez.

A bajnoki rajt is jól sikerült, mert már az első fordulóban betalált a Lecce ellen 2-0-ra megnyertmérkőzésen. A Juventus – Bologna (3-2) mérkőzésen pedig megszerezte első mesterhármasát zebra mezben.

A szezon végén pedig bajnokságot nyert, valamint BL-döntőt játszott, és a válogatottal a VB-n a negyeddöntőig jutottak.

A következő szezonban Del Piero sérülése miatt a hátán vitte be a csapatot a BL elődöntőbe. Hat gólt rúgott a Bajnokok Ligájában, úgy, ahogy az előző évben, de most nem sikerült bejutni a döntőbe.

"Igazán nagy tragédiaként éltem meg, hogy a Manchester ellen két gyors gólom után képesek voltunk hármat kapni. Tehát hiába találtam a kapuba, a csapattal együtt és is kudarcot vallottam. Noha összességében mindenki elismeri, hogy nem futballoztunk rosszul a visszavágón, egy kis gond azért volt: az ellenfél nálunk is jobb volt, különösen a második félidőben."

Ez az év sem múlhatott el mesterhármas nélkül: a Juventus - Salernitana (3-0) mérkőzésen talált a hálóba háromszor. A bajnokságban a Juve a hatodik helyen végzett, és Lippi helyett jött Ancelotti.

1999 nyarán felmerült, hogy a Piacenzában játszó öccsét leigazolja a Juventus.

"Remélem, hogy sikerül ő leszerződtetni. Nem lenne rossz, ha családi vállalkozásban rúghatnánk a gólokat. Meggyőződésem, hogy jól járna velünk a Juve." - mondta akkor Inzaghi.

Az 1999/2000-es szezonban második helyen zárt a Juve a bajnokságban, és a Venezia – Juve (0-4) meccsen Filippo ismét három gólt rúgott.

Szezon közben felmerült távozása, mert a Fiorentina elleni mérkőzésen a kispadra került. Az előző héten két gólt lőtt az Internek idegenben, de mégis kimaradt a kezdőből, mert Kovačević kapott helyet Del Piero mellett. Az eset nagy port kevert, de Moggi rotációval magyarázta az esetet, míg öccse Ancelottit hibáztatta.

"Egyszer kimaradtam, nem nagy dolog. Azt azonban tudnom kell, megvan-e még a bizalom irántam, mert ha nem, szedem a sátorfámat."

A 2000-es EB előtt szüleivel a marokkói Valtur di Agadirba utazott néhány napos kikapcsolódásra, majd a válogatottal a döntőig menetelt, amit nem sikerült megnyerni.

Mikor megkérdezték tőle, hogy mit vár a jövőtől, így válaszolt:

"Az a célunk, hogy egy olyan csapatot állítsunk össze, lehetőleg olaszokból, akik nem csak a jelenben, hanem a jövőben is képes a bajnoki címért és nemzetközi kupagyőzelmekért harcolni. A külföldi játékosok ugyan hasznosak, de sokszor különböznek az olasz mentalitástól és felfogástól. Mi, olaszok képesek vagyunk átvenni az ő helyüket."

A Juve 2000 nyarán leigazolta az olaszokat "kivégző" Trézéguet-t, és az argentín-francia játékost Ancelotti többre tartotta, mint Pippót. Egyszerre nem tudtak játszatni, mert mind a két játékost ki kellett szolgálni, de Inzaghi ennek ellenére nem akart eligazolni, mert szerette a klubbot és a szurkolókat, viszont egyre kevésbé élvezte edzője bizalmát.

A szezon végén kirúgták Ancelottit, de a helyére érkező Lippi sem tett meg semmit, hogy maradjon.

A Milan viszont mindent megtett, hogy megszerezzék a Berlusconi által a világ legjobb csatárának tartott játékost, így 2001-ben 26 millió dollárért és az Atalantától megvásárolt Cristian Zenoniért cserébe igazolt a Milanba, öt éves szerződést kötve.

A sorsnak pedig van humora, mert Ancelotti "követte" Milánóba, ahol bebizonyosodott, hogy az edzőnek nem Pippóval volt gondja, hanem azzal, hogy stílusa miatt nem fért be az elképzelt taktikába.

A Milanban viszont játszatta, amikor egészséges volt, mert a sérülések nem kerülték el. Egyik sérülés követte a másikat, de a klub és a szurkolók is kitartottak mellette. Sérülékenysége ellenére mindig meg tudott újulni, és nem veszítette el gólérzékenységét sem.

A piros-feketékkel bajnokságot (2004), Olasz Kupát (2003), Olasz Szuperkupát (2004), Bajnokok Ligáját (2003, 2007), Európai Szuperkupát (2007) és FIFA klub-világbajnokságot nyert.

"Mi a különbség a Juve és a Milan mint klubok között?"

"Nem sok. Ezen a szinten már nincsenek nagy differenciák. Mind a kettő kiválóan szervezett együttes. De számomra most már a Milan az első."

"Miért kedvesebb a Milan számodra, mint a Juve?"

"Mert itt minden pillanatban érzem, hogy szükség van rám. Nem tekintenek másodrendűnek egy másik csatár miatt…"

A válogatottban nem számított alapembernek, de lőtt fontos gólokat, és így is büszkélkedhet egy EB ezüsttel és egy VB arannyal.

SuperPippo nagy kedvenc volt Torinóban, és Del Pieróval felejthetetlen párost alkottak. A Juventusban 120 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, 57 gól szerzett, de igazi sikereket az AC Milannal ért el.