2006 nyarán az olaszok megnyerték a VB-t, mégis szomorkodunk kellett. A Juventust kizárták a Seria A-ból és története során először szerepelt a másodosztályban.

A kizárásnak voltak következményei, mégpedig az, hogy meg kellett válnunk meghatározó játékosainktól. Az egyik ilyen Lilian Thuram, akinek pótlását nem sikerült megoldani és hiánya a mai napig érzékelhető.

Thuram 1972. január 1-én született Pointe-á-Pitre-ben, a Franciaországhoz tartozó Guadeloupe szigetek egyikén. 

A szigetcsoport a Karib-tengeren található, Kolumbusz fedezte fel 1493. november 4-én, második útja során. 1635-ben érkeztek az első francia telepesek, és 1674-től lett francia gyarmat. 1759-63 között brit fennhatóság alatt állt, majd 1802-ben Napóleon lett a sziget uralkodója. 1946-tól Franciaország tengerentúli megyéje.

A szigeteken nagy a munkanélküliség, ezért Lillian anyukája fogta 5 gyermekét és átköltöztek az anyaországba. Thuram ekkor 9 éves volt és focista akart lenni, bár anyja óvta ettől, mert tartott tőle, hogy ha felteszi az életét a labdarúgásra egy esetleges sérülés kettétörheti a terveit. Ezért papnak szánta, de mivel fiatalon megismerte leendő feleségét, és mivel katolikusok, így ezt a hivatást nem választotta.

Középiskolás éveiben már a Monaco játékosa volt, tizennyolc évesen be is mutatkozhatott a felnőtt csapatban. Egy héttel később olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy az operáló orvos azt állította, soha nem lehet belőle labdarúgó.

Thuram pályafutását végigkövette az edzőivel való nézeteltérés a posztja miatt. Kezdődött azzal, hogy eredeti posztja csatár volt, de Arséne Wenger a Monaco akkori edzője hátvédet faragott belőle, ami miatt sok volt a veszekedés köztük.

1991-ben Francia Kupát nyert, majd 1992-ben a KEK döntőig jutott a Monacóval.

1994-ben a Bajnokok Ligája elődöntőjéig meneteltek, de az AC Milán útjukat állta. Ekkor még Thuram a középpályán is megmutathatta tehetségét.

A karrierje felfelé ívelt, melynek eredményeként 1994-ben bemutatkozhatott a válogatottban is.

2006 nyarán az olaszok megnyerték a VB-t, mégis szomorkodunk kellett. A Juventust kizárták a Seria A-ból és története során először szerepelt a másodosztályban.

A kizárásnak voltak következményei, mégpedig az, hogy meg kellett válnunk meghatározó játékosainktól. Az egyik ilyen Lilian Thuram, akinek pótlását nem sikerült megoldani és hiánya a mai napig érzékelhető.

Thuram 1972. január 1-én született Pointe-á-Pitre-ben, a Franciaországhoz tartozó Guadeloupe szigetek egyikén. 

A szigetcsoport a Karib-tengeren található, Kolumbusz fedezte fel 1493. november 4-én, második útja során. 1635-ben érkeztek az első francia telepesek, és 1674-től lett francia gyarmat. 1759-63 között brit fennhatóság alatt állt, majd 1802-ben Napóleon lett a sziget uralkodója. 1946-tól Franciaország tengerentúli megyéje.

A szigeteken nagy a munkanélküliség, ezért Lillian anyukája fogta 5 gyermekét és átköltöztek az anyaországba. Thuram ekkor 9 éves volt és focista akart lenni, bár anyja óvta ettől, mert tartott tőle, hogy ha felteszi az életét a labdarúgásra egy esetleges sérülés kettétörheti a terveit. Ezért papnak szánta, de mivel fiatalon megismerte leendő feleségét, és mivel katolikusok, így ezt a hivatást nem választotta.

Középiskolás éveiben már a Monaco játékosa volt, tizennyolc évesen be is mutatkozhatott a felnőtt csapatban. Egy héttel később olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy az operáló orvos azt állította, soha nem lehet belőle labdarúgó.

Thuram pályafutását végigkövette az edzőivel való nézeteltérés a posztja miatt. Kezdődött azzal, hogy eredeti posztja csatár volt, de Arséne Wenger a Monaco akkori edzője hátvédet faragott belőle, ami miatt sok volt a veszekedés köztük.

1991-ben Francia Kupát nyert, majd 1992-ben a KEK döntőig jutott a Monacóval.

1994-ben a Bajnokok Ligája elődöntőjéig meneteltek, de az AC Milán útjukat állta. Ekkor még Thuram a középpályán is megmutathatta tehetségét.

A karrierje felfelé ívelt, melynek eredményeként 1994-ben bemutatkozhatott a válogatottban is.

Az 1996-os EB után a Parmába igazolt. Az első szezonjában másodikok lettek, és megválasztották a csapat legjobb játékosának. Ekkor már középső védőnek tartotta magát és játszhatott is ezen a poszton.

A következő évben megválasztották az olasz bajnokság legjobb hátvédjének.
1998-ban a VB-n, a horvátok elleni elődöntőben két gólt lőtt, ezzel hozzásegítve a franciákat a döntőbe jutáshoz. A sorozat végén pedig magasba emelhette a kupát. Megválasztották a torna 3. legjobb játékosának is.

Az 1998/99-es szezonban UEFA-Kupát és Olasz Kupát nyert a Parmával.

2000-ben ismét a válogatottal ért a csúcsra, hiszen megnyerték az EB-t is, mégpedig úgy, hogy játékvezetői segédlettel az olaszokat verték 2-1-re a döntőben.

A Parmalat csődje miatt a Parma kénytelen volt eladni meghatározó játékosait és 2001 nyarán 35 millió euróért megvette a Juventus, ami világcsúcsnak számított, mert ennyi pénzt védőért még nem fizetett senki.

Az egykori pármai mester, Ancelotti hívta Torinóba, de mire leigazolták, addigra Lippi került a kispadra, aki a francia szövetégi kapitányhoz hasonlóan nem középen, hanem a jobb oldalon számított rá, ami miatt szintén nézeteltérésbe keveredett edzőjével.

Kezdetben nem ment neki jól a játék, Birindelli és Zenoni is veszélyt jelentettek a számára.

2002-ben bajnokságot nyert a Zebrákkal, de ekkorra már stabil, megbízható játékossá vált.

2002/03-ban ismét bajnok, és Bajnokok Ligája döntős.

2004-ben Capello került a Juventus kispadjára, aki középső védőként számított Thuramra, bár ennek kényszerű okai voltak, mert a szélen már nem tudott kimagaslót nyújtani, viszont középen nyugalma, rutinja és kiváló helyezkedése aranyat ért 2005-ben és 2006-ban is, amit végül eltöröltek a megvesztegetési botrány miatt.

A 2006-os VB-n a döntőig menetelt a válogatottal. A nyár elején kitört a calciopoli, melynek során a Juvét visszasorolták a Serie B-be. Bár Thuram először azt nyilatkozta, hogy akár a harmadosztályba is követi a Zebrákat, végül alig 5 millió euróért Barcelonába igazolt.

Itt kezdetben a kezdőben számolt vele Frank Rijkaard. Néha borzasztóan futballozott, hol kikerült a kezdőből, hol bekerült, különböző posztokon szerepelve. 2006-ban Spanyol Szuperkupát nyert.

Szerződése 2008-ig tartott. A szezon végén Thuramot a francia PSG-vel hozták szóba, de az egészségügyi vizsgálatokon sajnos kiderült, hogy szívproblémái vannak, ami végül megakadályozta az átigazolásban, ezért 2008. augusztus 1-vel befejezte labdarúgó karrierjét.

A nemzeti csapattól a 2008-as Európa-bajnokság után visszavonuló klasszis francia válogatottsági csúcstartóként fejezte be pályafutását, hiszen 142 alkalommal szerepelt a nemzeti mezben.

A civilben szemüveget hordó játékosnak volt pályafutása során egy érdekes babonája, mégpedig, hogy mérkőzések előtt fokhagymát evett, azzal a céllal, hogy szájszagával távol tartsa magától az ellenfél csatárait, bár ezt csapattársainál is elérte az öltözőben.

Már játékosként is élénken érdeklődött a politika iránt és rendszeresen felemelte szavát a rasszizmus ellen. Egy alkalommal előadást tartott a FIFA Buenos Airesben tartott, a témával foglalkozó konferenciáján.

A francia sportminiszter később felkérte, hogy legyen az integrációval kapcsolatos főtanács tagja, melynek feladata, hogy az anyaországba betelepülők problémáit segítse megoldani.

Thuram pályafutása során szinte mindent megnyert, egy igazi világklasszis volt, több alkalommal is bekerült a France Football legjobb 50 játékosa közé, a civil életben pedig igazi békeharcossá vált.