A múlt heti, Marcello Lippiről szóló bejegyzésemben már említést tettem erről a mérkőzésről, de most egy kicsit bővebben foglalkoznék vele.

Szerencsére a Lippi korszakból bőven van mit kiemelni, így most az Európai Szuperkupa első mérkőzése kerül terítékre, amit a BL győztes Juventus a KEK győztes Paris Saint-Germain-nel játszott.

A kupáról:

1972-ben egy holland újságíró hozta létre, melyet az UEFA kezdetben nem támogatott. Ekkor még a BEK és KEK győztes két mérkőzésen döntötte el a kupa sorsát, de előfordult, hogy csak egy meccset játszottak politikai okok miatt, sőt 1974, 1981, és 1985-ben meg sem rendezték a kupát.

1998-ban változtattak a lebonyolításon, két mérkőzés helyett már csak egy mérkőzésen dőlt el, hogy ki Európa "legjobbja". 1999-ben megszűnt a KEK, és így az UEFA Kupa győztes került a fináléba.

A Juve 1984 után, 1996-ban lett ismét a kupa birtokosa.  A Juventus története során negyedszerre találkozott egy európai kupában a PSG-vel. 1983/84-ben a Juve jutott tovább két döntetlennel a KEK nyolcaddöntőjéből, majd 1989/90-ben az UEFA Kupa legjobb 16 csapata között találkoztak, itt két győzelemmel ment tovább a Bianconeri.

1992/93-ban ismét az UEFA Kupában találkoztak, ezúttal az elődöntőben, viszont az eredmény nem változott, újabb két győzelem. Ami még érdekesség, hogy mind a három alkalommal a sorozat végén megnyerte a kupát a Juve.

A mérkőzés jegyzőkönyve:

1997. január 15., Párizs, Parc des Princes, 29 000 néző.

Paris Saint-Germain – Juventus 1-6 (0-4)

JUVENTUS: Peruzzi – Torricelli, Ferrara (Iuliano 71.), Porrini, Pessotto – Tacchinardi (Lombardo 66.), Deschamps, Zidane, Di Livio – Padovano (Amoruso 71.), Del Piero.

Gólszerzők: Porrini (5.), Hgotty (22. – öngól), Ferrara (35.), Padovano (40.), Lombardo (82.), Amoruso (90.)

Vezette: Levnyikov (orosz)

A fentiek tudatában nem várta rossz előjelekkel a mérkőzést a Juventus, bár Bokšić sérült volt, és Jugović is meghúzódott az utolsó edzésen. Meglepetésre Lippi a szerb megüresedett helyére nem a rutinos Lombardót jelölte, hanem az ekkor még fiatal és rutintalan Tacchinardit.

A mérkőzésen először a csapatkapitány Peruzzinak kellet védenie, de az ötödik percben mégis a Juve szerezte meg a vezetést. Del Piero baloldali szabadrúgásból beívelt labdáját Hgotty fejelte el Lama elől, amit Guérin sután elrúgott, majd azt Porrini fordulásból hét méterről a kapuba lőtte.

A második gólra a 22. percig kellett várni, amikor Zidane szögletét Padovano fejelte a hálóba. A labda Ngottyn irányt változtatott, ezért a találatot öngólként könyvelték el.

A 35. percben jött a hideg zuhany a párizsiaknak, Zidane baloldalról belőtt labdáját Ferrara fejelte a kapuba. A 40. percben ismét Zidane lőtte be a labdát, amit Guérin ügyetlenül talált el, de ezt még Lama védeni tudta, viszont a kipattanó Padovanóhoz került, aki három méterről nem hibázott. Ezzel 4-0-ra vezettek a Zebrák az első félidőben.

A második félidő 52. percében Torricelli kezére pattant a labda, a megadott tizenegyest pedig Raí értékesítette. Az 58. percben Del Piero a jobb oldalon a leshatárról ugrott ki, és ahelyett, hogy a baloldalon üresen érkező Padovanóhoz passzolt volna, inkább lőtt, ami nagyon gyengére sikeredett.

A 64. percben a játékvezetőé volt a főszerep, mert a Padovanót felrúgó Fournirnek felmutatta a második sárga lapot, ami a játékos kiállítását jelentette. A 70. percben Padovano 15 méterről leadott lövését védte Lama, ami középre pattant, de az érkező Lombardo nem tudta befejelni, mert a kapus visszaért és ismét hárított.

A 75. percben Zidane lőtt az oldalhálóba, majd egy perc múlva Lombardo lapos lövését védte Lama. Ekkorra a franciák már annyira elfáradtak, hogy az erejükből már arra sem futotta, hogy támadásokat vezessenek. Viszont az olaszok még bírták, aminek a 82. percben meg is lett az eredménye. Del Piero a baloldalon Pessotto elé emelte a labdát, aki középre gurított és az érkező Lombardo nyolc méterről eredményes tudott lenni.

A gólgyártásnak azonban még nem volt vége, mert a 90. percben Del Piero labdáját 15 méterről Amoruso a jobb alsóba bombázta, ezzel kialakítva a 6-1-es végeredményt.

A visszavágó már csak formalitás volt, innen nem lett volna esélye egy csapatnak sem fordítani, mert ebben az időben a Juventus volt a világ legjobb csapata.

Folyt köv.