Bicsák Dani nevű olvasónk találatának és munkájának köszönhetően következzen egy remek Buffon-interjú, biztos vagyok benne, hogy mindannyian szívesen olvassátok.

A Juventus egyese a foci varázsáról, a B-ligás kalandról, a hiányzó trófeákról és az Inter elkapásáról.

A labdarúgás számára több, mint sport. Egy varázslat, egy kilencven percig tartó mese, ahol mindenki – a focisták, a szurkolók, de még a labda is – főszereplő. S mi tagadás, amit néha ő bemutat a gólvonal előtt, az tényleg meseszerű.

Áruld már el, egy gyerek miért lesz kapus:

"Nem tudom, én sem a kapuban kezdtem."

Akkor azt áruld el, hogy kerültél mégis oda?

"Thomas Nkonónak és az 1990-es Világbajnokságnak köszönhetően. Ott 'fedeztem fel' magamnak a kameruni kapust, és olyannyira elvarázsolt, hogy utána már úgy mentem el a nyári focitáborba, hogy eldöntöttem, kipróbálom magam a kapuban is. Egy évet szántam rá, hogy kiderüljön, beválok-e kapusként."

Kellett ennyi?

"Őszintén? Nem. Valahogyan ösztönösen tudtam, mit kell csinálnom. Abszolút képzetlenül álltam oda a vonal elé, mégis jól ment. Persze rengeteget kellett tanulnom, de éreztem, nekem ez az, ami fekszik. Nem voltak kétségeim, és négy évvel később már A-ligás meccsen védtem."

Egy ilyen villámkarrier mögött biztos van valami sikerrecept.

"Van, és nem is túl bonyolult: keményen kell dolgozni minden egyes edzésen, és éhesnek kell lennie a sikerre. Nem szabad megelegédni. A két legfontosabb szabály: legyél alázatos a labdarúgás iránt és önkritikus önmagaddal."

Világbajnokként is kritikus vagy?

"Igen, mert ahogy mondtam, nem szabad megelégedni."

Azért csak van olyan szint, ahol elégedetten dőlnél hátra. Ahol azt mondanád: ez igen, szép volt, Gigi!

"A legnagyobb álmaim nem egyszemélyesek. Persze jó lenne a világ legjobbjának lenni, de sokkal fontosabb, hogy csapatként nyerjünk: VB-t, Európa-bajnokságot, Bajnokok Ligáját, bajnokságot!"

Van amit már kipipálhatsz ezekből…

"…de van, ami még hiányzik!"

Bicsák Dani nevű olvasónk találatának és munkájának köszönhetően következzen egy remek Buffon-interjú, biztos vagyok benne, hogy mindannyian szívesen olvassátok.

A Juventus egyese a foci varázsáról, a B-ligás kalandról, a hiányzó trófeákról és az Inter elkapásáról.

A labdarúgás számára több, mint sport. Egy varázslat, egy kilencven percig tartó mese, ahol mindenki – a focisták, a szurkolók, de még a labda is – főszereplő. S mi tagadás, amit néha ő bemutat a gólvonal előtt, az tényleg meseszerű.

Áruld már el, egy gyerek miért lesz kapus:

"Nem tudom, én sem a kapuban kezdtem."

Akkor azt áruld el, hogy kerültél mégis oda?

"Thomas Nkonónak és az 1990-es Világbajnokságnak köszönhetően. Ott 'fedeztem fel' magamnak a kameruni kapust, és olyannyira elvarázsolt, hogy utána már úgy mentem el a nyári focitáborba, hogy eldöntöttem, kipróbálom magam a kapuban is. Egy évet szántam rá, hogy kiderüljön, beválok-e kapusként."

Kellett ennyi?

"Őszintén? Nem. Valahogyan ösztönösen tudtam, mit kell csinálnom. Abszolút képzetlenül álltam oda a vonal elé, mégis jól ment. Persze rengeteget kellett tanulnom, de éreztem, nekem ez az, ami fekszik. Nem voltak kétségeim, és négy évvel később már A-ligás meccsen védtem."

Egy ilyen villámkarrier mögött biztos van valami sikerrecept.

"Van, és nem is túl bonyolult: keményen kell dolgozni minden egyes edzésen, és éhesnek kell lennie a sikerre. Nem szabad megelegédni. A két legfontosabb szabály: legyél alázatos a labdarúgás iránt és önkritikus önmagaddal."

Világbajnokként is kritikus vagy?

"Igen, mert ahogy mondtam, nem szabad megelégedni."

Azért csak van olyan szint, ahol elégedetten dőlnél hátra. Ahol azt mondanád: ez igen, szép volt, Gigi!

"A legnagyobb álmaim nem egyszemélyesek. Persze jó lenne a világ legjobbjának lenni, de sokkal fontosabb, hogy csapatként nyerjünk: VB-t, Európa-bajnokságot, Bajnokok Ligáját, bajnokságot!"

Van amit már kipipálhatsz ezekből…

"…de van, ami még hiányzik!"

Mondjuk a BL trófea.

"Igen, és szeretném minél hamarabb e mellé is odatenni azt a pipát! Mondjuk már 2010. májusában, bár az még jóval arrébb van. Előbb a csoportból kellene továbblépnünk, ami szerintem megoldható, hiszen kerülhettünk volna sokkal erősebb négyesbe is. De azért minden meccsen oda kell majd figyelnünk, mert könnyen meglephetnek minket."

Sőt!

"Hát igen, már meg is leptek: a Bordeaux ellen pontokat vesztettünk hazai pályán, és a Maccabi Haifa is megnehezítette a dolgunkat. Viszont a Bayern elleni meccsel régi vágyam teljesült, végre játszhattam az Allianz Arénában, ugyanis 2005-ben sérült voltam, a 2006-os VB-n pedig nem kellett Münchenbe utaznunk. Különben a Bordeaux-hoz is köt kellemes emlék, a Parmával 1999-ben ellenük vívtuk ki a négy közé jutást az UEFA Kupában, amit aztán meg is nyertünk. De Tel-Avivban is voltam már, méghozzá 2004-ben, ám akkor biztos továbbjutóként a padon ültem. Most nem leszünk ilyen kényelmes helyzetben."

Nyugtasd meg a Juve-híveket, azért megoldjátok!

"Fizikailag és technikailag előre léptünk, nemzetközi szintű játékosok érkeztek hozzánk, Felpie Melóval és Diegóval pedig megerősödött a brazil vonal is. Nem is emlékszem, hogy valaha is lett volna három brazil a csapatban – így legalább több sarkazást láthatunk majd…"

Hazai földön is a csúcsra törtök?

"Igen, el akarjuk kapni az Intert! És szerintem sikerül is. José Mourinho csapata egy tökéletesen működő gépezet, legalábbis Olaszországban. Zsinórban nyert négy Scudettót, így a nyáron már nem nagyon volt hová fejlődnie. Ez megmaradt nekünk, illetve a Milannak, a Fiorentinának és a Romának."

Azért egy Ibra - Eto’o csere megtörtént…

"Én nem tudok különbséget tenni köztük, számomra mindketten óriási játékosok. Eto’o bajnoki címekkel és BL-győzelmekkel, no meg rengeteg góllal érkezett, ezenkívül az Inter egyben maradt, ez nagy fegyverük lehet idén is. De egyébként nem követem a róluk szóló híreket, nekem elég annyi, háromszor játszottam ellenük az utóbbi években, és egyszer sem kaptunk ki."

A torinói szurkolók is elvárnak már idén valami trófeát.

"A közönségnél egy valamiben biztos lehetsz: szurkolnak vagy szidnak. Csak sokszor azt nem lehet tudni, hogy épp melyik jön. A drukkersereg olyan, mint egy nagy hegy, amely homokszemekből áll: ha az egyik megindul, lehet, hogy viszi magával az egészet, de lehet, hogy magányosan gördul le."

A Juventus hőseként nem kell attól tartanod, hogy maga alá temet a tömeg.

"Mitől lennék én hős?"

Mert többekkel – Ibrahimović, Vieira, Cannavaro, Emerson – ellentétben te nem hagytad el a csapatot a bundaügy után.

"Igen, pedig akkoriban gondolkodtam váltáson, mivel új kihívást, új kalandot akartam, ám amikor a Juventust visszasorolták a B-ligába, tudtam, ott van nekem az új kihívás. Éreztem, nekem is mennem kell 'le', hogy segítsek a visszajutásban, elvégre évek óta ehhez a csapathoz tartozom, ez a klub segített hozzá, hogy világbajnok legyek. A Serie B pedig végül is jó kalandnak bizonyult."

Igazi posztodra tizenhárom évesen találtál rá, a focira is ilyen későn bukkantál rá?

"Nem, ez hamar megvolt. Bár előtte voltam az atlétikai pályán is, ugyanis a szüleim atletizáltak, sőt a nővéreim miatt belekóstoltam a kosárlabdába és a röplabdába is, ám igazából mindig a foci érdekelt. A többi sportból mára csak a tenisz maradt meg, ha van időm, szívesen játszom. Tévé előtt viszont lelkes vagyok, a nagyobb tornákat követem."

Mit jelent neked a labdarúgás?

"A labdarúgás számomra a bűvöletről, a csodáról a varázslatról szól. Másfél órára megáll az élet, mindenki elfelejti a külvilágot, és csak azt nézi, hogy kétszer tizenegy ember hogy próbálja maga alá gyűrni az ellenfelet. Ezalatt a 90 perc alatt a játékosok és a közönség létrehoz egy saját történetet, amely minden jelenlévőt rabul ejt. S ami igazán szép az egészben, a lefújás után minden visszazökken az eredeti állapotába. A világ megint normális lesz, a varázslat pedig egyszerűen elillan…"

Buffon-ábécé:

CS, mint Család

"Szerencsés vagyok, mert egy csodálatos nővel élek együtt, aki ráadásul egy csodálatos gyermekkel is megajándékozott. A feleségem, Alena és Louis Thomas az életem értelme!"

D, mint Divat

"Nagyon szeretem Giorgio Armani ruháit. Van is néhány öltönyöm tőle, és ha úgy adódik, szívesen megnézem a bemutatóit is."

K, mint Kedvencek

"Gyerekként Lothar Matthäus és a csehszlovák Tomás Skuhravy játékát néztem a legszívesebben, illetve nagyon kedveltem a Maradona-féle Napolit is, persze főleg az argentin miatt. Thomas Nkono pedig abszolút kedvenc lett, ő 'indított' el a kapuspályán."

S, mint Sérülés

"Elég romos állapotban van a térdem, meg kellene műttetni, de az Inter elleni mérkőzésig biztos, hogy nem fekszem kés alá. Azon a meccsen mindenképpen játszani akarok."

V, mint Világbajnokság

"Ezt már senki nem veheti el tőlünk. Ennek az olasz csapatnak az egység volt a legfőbb ereje, Marcello Lippi tökéletesen rakta össze a keretet, hiszen mindenki képes volt – és akart is – küzdeni a többiekért."

Forrás:

a www.juventus.com alapján:
Bőle Tamás
Képes Sport VII. ÉVF: 45. szám 2009. november 4-10.