Létezik egy láthatatlan probléma a Juventus védelmének közepében. Míg a mára már teljes joggal a világ legjobb középső védői között számon tartott Giorgio Chiellini abszolút alappillérnek számít a Zebrák hátsó alakzatában, addig az ő "mindenkori jobb kezét" nem mindenki tartja életbiztosításnak.

Az elmúlt, hosszabbnak mondható időszakban ez a személy Nicola Legrottaglie volt, és vélhetően még legalább a nyárig ő is marad. A Legro-nak is becézett futballista alapjában véve egy átlagos képességű játékos. Ám akár csak a jó bor, talán ő is a korral nemesedik.

Ahogyan folyamatos játéklehetőséghez jutott, és Ranieri határtalan bizalmát élvezte, 32 esztendős korára szemmel látható fejlődést produkált. Ezt tükrözi az a tény is, hogy a jelenlegi, régi-új olasz szövetségi kapitány, Marcello Lippi is számít a játékos szolgálataira. Az eleddig inkább "anyámasszony katonájának" hitt védő, határozott, szinte könyörületet nem ismerő módon vívja meg a légi csatákat, többnyire sikerrel, és szinte minden egyes mérkőzésen előfordul, hogy kitűnő megelőző szerelést is abszolvál.

Ezzel együtt viszonylagos gyakorisággal látszanak rajta a bizonytalanság jelei, ami főként eladott labdákban, és ütemtelen - a saját tizenhatos környékén történő - szerelésekben mutatkozik meg. Azt lehet mondani, hogy képességeihez mérten maximálisat, sőt még annál is többet nyújt hétről, hétre. Ugyanakkor valahogy mégis csak ott motoszkál sokak fejében az a bizonyos "de"...

2008. júliusában érkezett az angol élvonalban szereplő Aston Villa csapatától, a 88-szoros svéd válogatott sziklaszilárd védő, Olof Mellberg. A jellegzetes szakállt viselő játékost a bivalyéval vetekedő ereje, valamint kiemelkedő fejjátéka jellemzi.

Ő és a gyorsaság sosem voltak közeli ismerősök, ám ezen hiányosságát rutinjából fakadó jó helyezkedéssel, kiváló ütemérzékével és remekbe szabott becsúszásaival képes korrigálni. Ha azt vesszük alapul, hogy még jobb oldali védőként is lehet rá számítani - igaz, ilyen esetekben azon az oldalán valamelyest megcsappan a támadásvezetések száma -, valamint ingyen került Torinóba, jó igazolásnak bizonyult.

Ám csakúgy, mint Legrottaglie esetében, nála is ott van a teljes megelégedés hiányát kifejező "de"...

Létezik egy láthatatlan probléma a Juventus védelmének közepében. Míg a mára már teljes joggal a világ legjobb középső védői között számon tartott Giorgio Chiellini abszolút alappillérnek számít a Zebrák hátsó alakzatában, addig az ő "mindenkori jobb kezét" nem mindenki tartja életbiztosításnak.

Az elmúlt, hosszabbnak mondható időszakban ez a személy Nicola Legrottaglie volt, és vélhetően még legalább a nyárig ő is marad. A Legro-nak is becézett futballista alapjában véve egy átlagos képességű játékos. Ám akár csak a jó bor, talán ő is a korral nemesedik.

Ahogyan folyamatos játéklehetőséghez jutott, és Ranieri határtalan bizalmát élvezte, 32 esztendős korára szemmel látható fejlődést produkált. Ezt tükrözi az a tény is, hogy a jelenlegi, régi-új olasz szövetségi kapitány, Marcello Lippi is számít a játékos szolgálataira. Az eleddig inkább "anyámasszony katonájának" hitt védő, határozott, szinte könyörületet nem ismerő módon vívja meg a légi csatákat, többnyire sikerrel, és szinte minden egyes mérkőzésen előfordul, hogy kitűnő megelőző szerelést is abszolvál.

Ezzel együtt viszonylagos gyakorisággal látszanak rajta a bizonytalanság jelei, ami főként eladott labdákban, és ütemtelen - a saját tizenhatos környékén történő - szerelésekben mutatkozik meg. Azt lehet mondani, hogy képességeihez mérten maximálisat, sőt még annál is többet nyújt hétről, hétre. Ugyanakkor valahogy mégis csak ott motoszkál sokak fejében az a bizonyos "de"...

2008. júliusában érkezett az angol élvonalban szereplő Aston Villa csapatától, a 88-szoros svéd válogatott sziklaszilárd védő, Olof Mellberg. A jellegzetes szakállt viselő játékost a bivalyéval vetekedő ereje, valamint kiemelkedő fejjátéka jellemzi.

Ő és a gyorsaság sosem voltak közeli ismerősök, ám ezen hiányosságát rutinjából fakadó jó helyezkedéssel, kiváló ütemérzékével és remekbe szabott becsúszásaival képes korrigálni. Ha azt vesszük alapul, hogy még jobb oldali védőként is lehet rá számítani - igaz, ilyen esetekben azon az oldalán valamelyest megcsappan a támadásvezetések száma -, valamint ingyen került Torinóba, jó igazolásnak bizonyult.

Ám csakúgy, mint Legrottaglie esetében, nála is ott van a teljes megelégedés hiányát kifejező "de"...

"Két ballábasok"

Domenico Criscito a Genova színeiben mindössze 16 évesen debütált a Serie B-ben, még 2003-ban. 2004. nyarán a Juventus 150 ezer euró ellenében megszerezte a futballista játékjogának felét. A következő két évben többnyire az ifik közt szerepelt. Majd 2006-ban ismét a B-ligás Genovát erősítette, s akkori teljesítményével a másodosztály egyik legjobb védőjének bizonyult, mellyel kiérdemelte az olasz U-21-es válogatottba való meghívást ( ahol eddig 20 alkalommal szerepelt ).

2007. januárjában a Juventus megszerezte a ballábas középhátvéd játékjogának másik felét is, ami által 5,25 millió euró, plusz Andrea Masiello és Abdoulay Konko került a genovaiak birtokába. Így Criscito rögtön alá is írt egy új szerződést, ami 2011. június 30-ig szól.

Első Serie A-s fellépése 2008. augusztus 25-én történt meg - miután az Öreg Hölgy a Calciopolit követően visszakerült a legmagasabb osztályba -, a Livorno elleni 5:1-es siker alkalmával. Ezt követően néhány mérkőzésen gyengébb teljesítményt nyújtott... megmérettetett, és egyelőre kevésnek találtatott (ez egyébként egy Roma elleni derbinek is betudható, amikor is Francesco Totti különösebb erőfeszítés nélkül jutott túl Criscitón, s ez mindenki számára szembetűnő volt, még ha a Farkasok ikonja ténylegesen világklasszis is ).

2008. januárjában ismét nevelőegyesületénél találta magát, először még csak fél évre, majd a Juve vezetőinek döntése szerint az egész 2008/2009-es szezonra Genovába került kölcsönbe. Semmi ellenvetése nem volt ezzel kapcsolatban, hisz elmondása szerint nagyon szeret gyermekkora kedvenc csapatánál lenni.

A Genova jelenleg a Rómát megelőzve, a BL-selejtezőt érő 4. helyet foglalja el a tabellán, mindezt a 22 éves játékos remek formájának is köszönhetően. Nyári visszatérése azért lehet kérdéses, mert a játékos roppant jól érzi magát Gasperini együttesében, valamint az sem biztos, hogy a Juventus illetékesei vele kívánják megerősíteni a védelmet - ha ez egyáltalán szándékukban áll majd.

A Zebrák legújabb csiszolatlan gyémántja, Lorenzo Ariaudo. A szintén ballábas középső védő még szemtelenül fiatal, hisz csak 19 éves.

Az utánpótlás bázis vezetője, Ciro Ferrara nagyon jó véleménnyel van a játékosról, szerinte már most kiemelkedően karakteres a Primavera csapat 186 centiméter magas kapitánya, ugyanakkor nagyon higgadt.

A felnőtt csapatban tavaly nyáron mutatkozott be, méghozzá az Artmedia Petržalka elleni Bajnokok Ligája selejtező visszavágóján. A Serie A-ban nemrégiben, január 18-án debütált Rómában, a Lazio ellen. Ekkor mondhatni megragadta az adódó lehetőséget, és érett játékával szinte mindenkit meglepett.

"Kolumbiai kőszikla"

Cristian Zapata 2005-ben igazolt a Deportivo Calitól az Udineséhez. Az ezt követő években teljesítményével számtalan olasz - köztük a Juventus -, és más európai élcsapat érdeklődését is felkeltette.

Igaz, a széleken is bevethető védő az utóbbi hónapokban térdproblémával küszködött, de ennek ellenére a szakértők már most a Serie A egyik legjobb hátvédjének tartják.

Jelenlegi szerződése 2012-ig köti együtteséhez, s ez által - is - igen magas kivásárlási árat szabtak meg az udineiek. A 19-szeres kolumbiai válogatott játékosért 20 millió euró körüli összeget kérnének, amit a Bianconeri nagyon is sokall. Mindenesetre meggondolandó lenne ez az egyszeri, nagyobb kiadás, melyre egyfajta befektetésként is lehetne tekinteni, hiszen jó időre megoldódna a probléma ( természetesen, amennyiben jelenlegi sérülése nem krónikus, aminek kiderítése az orvosi stáb feladata lenne).

"Az új Nesta"

A Brazíliában született, olasz apától és brazil anyától származó Fabiano Santacroce játékstílusát sokan - mint például a Napoli elnöke, Aurelio De Laurentis - Alessandro Nestáéhoz hasonlítják.

Gyermekként a Comonál tette meg első szárnypróbálgatásait, majd 2006. április 23-án a Brescia csapatában mutatkozott be a Serie B-ben. Mindeközben tagja lett az olasz U-21-es válogatottnak.

2008-ban, rögtön a januári átigazolási időszak elején a Napoli lecsapott a most 22 éves tehetségre, s rögtön 2012-ig magához is láncolta őt. Ezzel a nápolyi gárda már a harmadik játékost kaparintotta meg a Bresciától, a másik két futballista Marek Hamsik és Daniele Mannini volt.

Santacroce hamar kiharcolta magának a helyet az "Azzurri" kezdő tizenegyében, a csapatkapitány, Paolo Cannavaro mellett. Remek teljesítményével felhívta magára Marcello Lippi figyelmét is, s az A válogatott meghívója sem váratott sokat magára. 2008. október 5-én tagja volt a Bulgária és Montenegro ellen készülő keretnek. Első meghívását egykori comoi trénerének, Stefano Borgonovonak ajánlotta.

"A frangol"

A francia William Gallas már hosszú ideje a szigetországban keresi kenyerét. Jelenleg az Arsenal csapatát erősíti, ám nem konfliktus mentes az ottléte.

A tavalyi év vége felé megromlott a kapcsolat közte és klubja között, ám ez mára már elrendezettnek tűnik. Amikor a Juventus még komolyan érdeklődött a 31 esztendős védő iránt, akkor úgy 8 millió euró körüli összegről lehetett hallani, ami az átigazolási díját illette volna.

De a gondok - látszólagos - eltűnésével Wenger nem biztos, hogy ennyiért most elengedné a 69-szeres válogatott labdarúgót. Ranieri egyébként korábban már dolgozott együtt Gallas-szal, még a Chelsea-nél.