Pavel Nedved végleges pótlása egyre inkább égető problémának tűnik a Bianconeri háza táján. A cseh futógép ugyan hajlandó lenne még további egy éven át az Öreg Hölgyet szolgálni, ám nem lehetne már komolyan számolni vele, és arra számítani, hogy a tőle az utóbbi évtizedben megszokott intenzitással tudja majd továbbra is a játékba vetni magát.

Ha mindössze a lelkesedésén múlna, akkor természetesen nem lenne semmi probléma, hisz ebben a tekintetben kevesen vehetik fel vele a versenyt. Azonban az idő vasfoga előbb, vagy utóbb, de mindenkit utolér.

És azt sajnos lassan be kell látnia mindenkinek, hogy a cseh középpályás már nem fiatal, illetve térdeinek állapota sem mutathat javuló tendenciát, a tudomány ott azért még nem tart, hogy mindezt kiküszöbölje.

Most próbáljuk meg valamelyest számba venni, és picit elemezgetni a lehetséges érkezőket, akiket már korábban összeboronáltak a különböző médiumok a Juventusszal.

"Házon belül":

Előfordulhat, hogy a vezetőség saját portán belül kívánja megoldani a felvetült problémát, és "csak" saját nevelésű játékosokhoz nyúl. Erre persze kicsi az esély, de nem elképzelhetetlen. A szóban forgó két játékos Paolo De Ceglie és Sebastian Giovinco.

Mindkét fiatal a Juventus utánpótlásából került ki, s mindketten kölcsönben töltötték a tavalyi szezont. Ám meggyőzték imádott klubjuk illetékeseit arról, hogy igenis helyük van Torinóban is a felnőtt csapatban. Eddig mindahányszor lehetőséget kaptak a bizonyításra, nem vallottak szégyent, s látszott, hogy lehet velük számolni.

Annyiban speciális a helyzetük, hogy konkrétan nem eldöntött egyikőjük posztja sem. De Ceglie eddig szerepet kapott már a középpálya bal oldalán, balhátvédként, és volt rá precedens, hogy jobb oldali védőt játszott. Giovinco esetében talán még nagyobb a talány, hisz Seba maga is azt vallja, hogy neki teljesen mindegy, hogy, az első sorban a támadásért felelős szekcióban hol foglal helyet. Elmondása szerint ő eljátsza a támadó középpályást, a balszélsőt, és a befejezőcsatárt is, ha a helyzet és/vagy Ranieri épp úgy kívánja.

Pavel Nedved végleges pótlása egyre inkább égető problémának tűnik a Bianconeri háza táján. A cseh futógép ugyan hajlandó lenne még további egy éven át az Öreg Hölgyet szolgálni, ám nem lehetne már komolyan számolni vele, és arra számítani, hogy a tőle az utóbbi évtizedben megszokott intenzitással tudja majd továbbra is a játékba vetni magát.

Ha mindössze a lelkesedésén múlna, akkor természetesen nem lenne semmi probléma, hisz ebben a tekintetben kevesen vehetik fel vele a versenyt. Azonban az idő vasfoga előbb, vagy utóbb, de mindenkit utolér.

És azt sajnos lassan be kell látnia mindenkinek, hogy a cseh középpályás már nem fiatal, illetve térdeinek állapota sem mutathat javuló tendenciát, a tudomány ott azért még nem tart, hogy mindezt kiküszöbölje.

Most próbáljuk meg valamelyest számba venni, és picit elemezgetni a lehetséges érkezőket, akiket már korábban összeboronáltak a különböző médiumok a Juventusszal.

"Házon belül":

Előfordulhat, hogy a vezetőség saját portán belül kívánja megoldani a felvetült problémát, és "csak" saját nevelésű játékosokhoz nyúl. Erre persze kicsi az esély, de nem elképzelhetetlen. A szóban forgó két játékos Paolo De Ceglie és Sebastian Giovinco.

Mindkét fiatal a Juventus utánpótlásából került ki, s mindketten kölcsönben töltötték a tavalyi szezont. Ám meggyőzték imádott klubjuk illetékeseit arról, hogy igenis helyük van Torinóban is a felnőtt csapatban. Eddig mindahányszor lehetőséget kaptak a bizonyításra, nem vallottak szégyent, s látszott, hogy lehet velük számolni.

Annyiban speciális a helyzetük, hogy konkrétan nem eldöntött egyikőjük posztja sem. De Ceglie eddig szerepet kapott már a középpálya bal oldalán, balhátvédként, és volt rá precedens, hogy jobb oldali védőt játszott. Giovinco esetében talán még nagyobb a talány, hisz Seba maga is azt vallja, hogy neki teljesen mindegy, hogy, az első sorban a támadásért felelős szekcióban hol foglal helyet. Elmondása szerint ő eljátsza a támadó középpályást, a balszélsőt, és a befejezőcsatárt is, ha a helyzet és/vagy Ranieri épp úgy kívánja.

"Spanyol duó":

Itt két igazán fiatal, és nem mellesleg valóban hatalmas ígéretnek számító labdarúgóról van szó, akik ráadásul már bemutatkoztak a spanyol nemzeti tizenegyben is. Sőt, mi több, egyikük már Európa bajnoknak is mondhatja magát, de erről picit később.

Diego Capel neve mint esetleges Nedved utód, még korábban merült fel, de nem veszett a feledés teljes homályába. 20 esztendős kora ellenére már kétszeres UEFA Kupa győztesnek mondhatja magát, melyet nevelőegyesülete, a Sevilla tagjaként ért el. Illetve, mint már arra néhány sorral korábban utaltam, spanyol válogatott is, egészen pontosan kétszeres.

David Silva már tapasztaltabbnak számít ezen a téren - is -, hisz ő már 20 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt eleddig, és aranyérmet nyert a 2008-as Ausztria-Svájc, közös rendezésű EB-n.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Capellel szemben több, mint 2 év előnye van. Sokak szemében mindkét játékos kielégítő igazolás lehetne.

"Mommo ajánlásával":

Ez a kis alcím megtévesztő lehet. Itt természetesen inkább Sissoko előző munkaadójára gondoltam, mivel Ryan Babel és Dirk Kuyt is a Liverpool alkalmazásában áll jelenleg. Az akkor Angliából érkező "injekció" a középpálya közepére tökéletes igazolásnak tűnt, ezzel együtt Secco egyik nagy fogásának.

Persze nem lenne garancia maga a tény, hogy a Poolból érkezne az adott játékos, mindenesetre jó ajánlólevél lehet.

Babel és Kuyt is jobbára támadó szellemű futballista, ami talán nem túlságosan megnyugtató, ha Nedved kvalitásaihoz hasonló játékos kerestetik, mert ő aztán a védekezésből is kiveszi a részét rendesen.

A visszazárásokat nagy valószínűséggel megtudnák oldani ők is, de az mégsem ugyanaz, ennél több kell.

"Keleti áramlat":

2008 többek közt Andrej Arsavin éve is volt. Klubcsapatával, a Zenittel elhódította az UEFA Kupát, és kiemelkedően teljesített az orosz válogatottban is az Európa Bajnokságon.

A kontinensviadal után számtalan kérője akadt, a média nem győzött számot adni a folyamatosan bővülő érdeklődők táboráról. Ám egyelőre a maradás mellett döntött, és az év végére kisebb formahanyatlás mutatkozott nála, ami az érdeklődők számát - talán csak átmenetileg - valamelyest le is redukálta. Többekben felvetülhetett a kérdés, hogy vajon melyik is lehet Arsavin igazi arca.

Jurij Zsirkov is fő letéteményese volt, hogy az orosz csapat egészen az elődöntőig menetelhessen az EB-n. Ennek köszönhetően is a 25 éves futballistát választották meg a 2008-as esztendő legjobb orosz játékosának, így többek között Andrej Arsavint is maga mögé utasítva.

A CSKA Moszkva játékosa sincs híján kérőknek. Az Öreg Hölgy mellett, korábban a Barcelona és a Bayern München is jelezte már érdeklődését. Zsirkov egyébként eddig kétszeres orosz bajnoknak, és kétszeres orosz kupagyőztesnek mondhatja magát, valamint klubcsapatával - a 2004/05-ös szezonban - már elhódította az UEFA Kupát is.

"Csak így egyszerűen Arjen Robben":

A teljes mértékben és kizárólag bal lábas játékos kétségkívül klasszis, és egyben klasszikus szélső. Mellette szólhat kiemelkedő gyorsasága, lendületes játéka. Ebben a mezőnyben talán már nem is kell kiemelni a fantasztikus rúgótechnikáját.

Ami miatt nehézkes, és megeshet, hogy hiba is lehetne a leigazolása, az nem más, mint a feltehetően magas vételi ára és bére, valamint jellemző sérülékenysége.

"A két nagyágyú":

Diego igazi karmestere csapatának, amikor nála van a labda, olyankor szinte azonnal számtalan lehetőség nyílik a gólszerzésre. Nagyszerű észrevételei vannak, egy szempillantás alatt képes átlátni a játéktér egészét, remekül hozza helyzetbe társait.

Roppantmód képzett, valamint kiváló rúgótechnikával rendelkezik. Igazán komplex irányító. És itt van az a bizonyos kutya elásva. Nincs mindenki teljes mértékben meggyőződve arról, hogyha ugyebár Nedvedet kellene majd pótolnia, sikerrel tenné-e azt.

Hiszen a Cseh Fúria nem kimondott szervező, továbbá szélső középpályás létére a kiemelkedő védekező munkájára - amit nem lenne könnyű pótolni - már kitértem. A jelenlegi vezetőedző korábban nem tudta elképzelni Diegót a Juventus játékrendszerében, de mostanra már hajlandóságot mutat, hogy megtalálja az apró termetű brazil helyét a csapatban.

Frank Ribéry megszerzése - ahogyan a felsoroltak közül néhányé - valósággal az álom és a lehetetlen küldetés kategóriájába tartozik. Két fő gátja is lehet az ő esetleges szerződtetésének.

Az egyik a vételár. A bajorok 25 millió euró ellenében igazolták le a franciát a Marseille-től, amely összeg azóta csak nőtt. A rekordbajnok által meghatározott kivásárlási ár első blikkre akár nevetségesnek, vagy épp botrányosnak is tűnhet, ám a mai futballélet néhány szereplőjének egy 150 millió eurós tétel nem is jelentene olyan nagy problémát.

Ennek ellenére vélhetően, egy nagyjából 40 millió euró körüli pénzösszeggel már akár meg is lehetne lágyítani a "Bőrnadrágosok" szívét, amennyiben egyáltalán hajlandóak lennének bármilyen ajánlatot is meghallgatni, ami az egyik legjobb - ha nem a legjobb - játékosuk megvételére érkezne.

A másik kerékkötője a dolognak pedig a játékos szempontjából vonzóbb kereseti és "kirakati" lehetőség lehet. Elmondása szerint minden vágya egyszer a Real Madrid mezét viselni, és nyilvánvalóan számára sem mindegy a havi apanázs mértéke.

Tehát alternatíva van bőven, az pedig mindenki szimpátiájára, ésszerű átgondolására, és "szakmai szemére" van bízva, hogy ki mellett is tenné le a voksát. Ez a bejegyzés szülőágya egy következő szavazásnak, amit a már megszokott helyen találhat meg itt az oldalon belül az, aki csak hangot szeretne adni véleményének ily módon is.