Marcello Lippi két időszakot is eltöltött a Juventus élén, és elképesztően sikeres trénernek mondhatja magát a torinóiaknál. Elképzelhető, hogy harmadszorra is elvállalja a Bianconeri irányítását?

Marcello Lippi minden bizonnyal a futball történelmének egyik legnagyobb trénere. Karrierje során tulajdonképpen mindent elért már, amit egy edző elérhet - beleértve a legnagyobb győzelmet, a világbajnoki diadalt is.

Edzői pályafutását leginkább a Juventusnál eltöltött két dicsőséges időszakkal azonosítják. Először 1994-ben, a klub talán legsötétebb időszakában vette át a Juventus irányítását. A Bianconeri akkor már nyolc éve nem tudott bajnokságot nyerni, és teljesen alárandelt szerepet játszott az időszak legnagyobb csapata, az AC Milan mellett.

Lippi hatása azonnal érezhető volt. Már első szezonjában nagyszerű csapatot épített: a védelemben ott volt Ciro Ferrara és Jürgen Kohler, a középpályán Paulo Sousa és Didier Deschamps, míg a csatársort olyan fantasztikus négyes alkotta, mint Fabrizio Ravanelli, Gianluca Vialli, Roberto Baggio, és a fiatal Alessandro Del Piero.

A Juve könnyedén bezsebelte a bajnoki címet, 10 ponttal megelőzve a második helyezett Lazio gárdáját. Sikerült elhódítani az Olasz Kupát is, és majdnem összejött a triplázás is, hiszen az UEFA-Kupa elsőség is csak egy hajszálon múlott.

A következő szezonban Lippi még nagyobb dicsőségig vezette a Bianconerit, hiszen a klub történetében másodszor sikerült megnyerni a Bajnokok Ligáját, miután a döntőben tizenegyes-párbajban felülmúlták az Ajax együttesét.

Vitathatatlanul az 1996/97-es Juve volt Lippi irányítása alatt a legjobb. A kerethez csatlakozott a mára legendássá vált Zinedine Zidane is, és a csapat kényelmesen begyűjtötte újabb bajnoki elsőségét. Japánban, az Interkontinentális Kupa fináléjában legyőzték az Enzo Francescoli vezette River Plate-et, majd az Európai Szuperkupa elhódításáért a Paris Saint-Germain együttesét semmisítették meg 9-2-es összesítéssel.

A Bajnokok Ligájában újból a döntőbe jutottak, ám ott annak ellenére, hogy végig uralták a mérkőzést, és több kapufát is rúgtak, 3-1 arányban kikaptak a Borussia Dortmundtól.

Az 1997/98-as szezonban Del Piero és az új szerzemény, Filippo Inzaghi összesen 39 gólt szerzett, ez pedig újabb bajnoki címet jelentett. Lippi harmadszorra is a Bajnokok Ligája döntőjéig vezette a torinóiakat, ahol ezúttal a Real Madrid ellen maradtak alul. A Bianconerivel elért számtalan dicsőséges eredmény ellenére Lippi elszántsága ezután megingott kissé, és a következő szezon felénél elhagyta a klubot.

Az őt követő Carlo Ancelottival két és fél év alatt nem sikerült semmit sem nyerni, a tréner pedig a nem túl dicsőséges "vesztes" becenevet kapta a szurkolóktól. A 2001/02-es idényben nagy meglepetésre visszatért Lippi, a sikeredző, mely nagyrészt Luciano Moggi közbenjárásának volt köszönhető. Moggi nagyon jól döntött, Lippi pedig újabb bajnoki címhez segítette a Juventust.

A következő évben megint összejött a Scudetto, és a Bianconeri újra bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol ezúttal a Milan győzte le őket Manchesterben, tizenegyes-párbajban.

2004-ben Lippi a válogatott irányítása miatt elhagyta a Juventust. Az Azzurri tavaly nyáron az ő irányítása alatt hódította el a Világbajnoki címet. Lippi azonban nagy meglepetésre a berlini diadal után lemondott, és azóta nem is állt munkába, megérdemelt pihenését tölti. Múlt héten azonban egy interjúban kijelentette, hogy jövőre mindenképp munkába áll.

Szóval... hova fog menni?

Nagy esély van rá, hogy újra a Juventus mellett köt ki. Lippit és a Bianconerit egészen egyszerűen egymásnak teremtették. Hét év alatt öt bajnoki címet szerzett, és négyszer jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe.... - azt hiszem, elég ennyit elmondani Lippi érdemeiről.

Sokan úgy vélik, hogy Claudio Ranieri, a jelenlegi tréner csak időleges megoldásként érkezett. Az ő szerepe csupán annyi, hogy a Bajnokok Ligájába vezesse a klubot. Ha ez sikerül, nagy valószínűséggel mennie kell, hogy egy nagyobb formátumú tréner - mint Lippi, vagy Mourinho - érkezhessen.

Nézzünk szembe a tényekkel: Ranieri nem az a kimondott győztes, hiszen 20 éves karrierje során gyakorlatilag nem nyert semmit. Abban nagyon jó, hogy egy sikeres klub alapjait kiépítse, viszont nincs meg benne az a plusz, hogy sikerre is vezesse őket.

A Cagliari trénereként a csapatot a Serie C-ből a Serie A-ba vezette, ami nagyszerű teljesítmény. Ezután a Napolihoz igazolt, ahol a kitűnő negyedik helyre vezette a csapatot, de a Scudetto nem jött össze. Ezután a Fiorentina élén töltött el négy évet, jó kis csapatot épített olyan játékosok felhasználásával, mint Gabriele Batistuta és Manuel Rui Costa, ám mindössze egy Olasz Kupát és egy Olasz Szuperkupát sikerült begyűjtenie.

A Valencia vezetőjeként egy Spanyol Kupát nyert, viszont óriási szerepe volt azon csapat alapjainak megteremtésében, akik kétszer is a Bajnokok Ligája döntőjébe jutottak az ő távozása után. Ranieri viszont ezúttal is igazi dicsőség nélkül maradt.

Végül pedig nézzük a Chelsea-nél eltöltött négy évét. Ranieri lerakta annak a csapatnak az alapjait, mellyel aztán José Mourinho az összes babért learatta. Összejött neki egy bajnoki cím? Esetleg egy Bajnokok Ligája elsőség? A válasz természetesen: nem.

Ranieri idén is minden bizonnyal kitűnő munkát végez majd, hogy a Serie B után újra felépítse a Juventust, és kiharcolja a Bajnokok Ligájában való indulás lehetőségét. Az azonban szinte biztos, hogy nem lenne képes egy bajnoki cím, vagy BL elsőség elérésére. Így tehát minden adott, hogy Lippi visszatérjen.

A cikk eredetijét Carlo Garganese írta, és a Goal.com-on olvasható.