Az Udinese csapatánál eltöltött kitűnő idény után érkezett Vincenzo Iaquinta a Juventushoz. Végre teljesült a csatár régi álma, és elhagyta régi csapatát, ám tudja, hogy Torinóban nem lesz könnyű dolga. Iaquinta már nagyon várja az idény kezdetét.

A csatár bízik benne, hogy már holnap bemutatkozhat a Juventusnál, de arra is felkészült, hogy még egy ideig türelmesen kell várnia a kispadon.

"Kicsit izgatott vagyok, igen. Itt vagyok a Juventusnál, és lehet, hogy már holnap bemutatkozhatom - persze, ha Ranieri így dönt. Milyen volt az elmúlt két hónap? Hihetetlen, hatalmas élmény ennél a csapatnál játszani. Az utóbbi tíz évben, miközben a regionális bajnokságból küzdöttem fel magam egyre magasabbra, minden vágyam az volt, hogy ide igazolhassak."

Ami igaz, az igaz. A csúcsra vezető út hosszú, és fárasztó volt a 27 éves csatár számára. Felnőtt karrierjét a Reggiolo csapatánál kezdte, mielőtt a Padovához igazolt volna. Azután két év következett a Castel di Sangro együttesénél, ahol igen jól szerepelt, de a nagy dobást az Udinese csapatánál hajtotta végre. Miután hét évet töltött itt el, végre esélyt kapott, hogy Olaszország egyik legnagyobb csapatához igazolhasson.

Most pedig készen áll, hogy ennél is magasabbra törjön: egészen a Scudettóig és a Bajnokok Ligájáig. Elmondása szerint a csapat kitűnő, de tudja, hogy a kezdő pozícióért Alessando Del Pieróval kell megküzdenie, így lehet, hogy hosszabb időt lesz kénytelen a kispadon eltölteni.

"Mindannyian nagyszerű támadók vagyunk, több hadrendben is bevethetők vagyunk: minden az edzéseken, és a trénerünk döntésén múlik. Ranieri mondja ki a végső szót. Mint mindig."

Iaquinta beszélt arról is, mekkora megkönnyebbülés volt elhagyni az Udinesét, azt a klubot, mely annyi éven át ragaszkodott hozzá makacsul. Beszélt a két évvel ezelőtti legsötétebb momentumról is, amikor összetűzésbe keveredett klubjával szerződése miatt, és a meghiúsult Barcelonába való igazolásról is.

"Úgy éreztem, ez lenne életem átigazolása, de az Udinese nem engedett el. Versenyben voltunk a harmadik helyért, és a csapatnak nem lett volna pénze a pótlásomra. Így kénytelen voltam szomorúan az Udinesénél maradni."