Tegnap 32 éves lett. Az edzés előtt szakított időt arra, hogy visszatekintsen velünk a futball világának egyik legkiválóbb karrierjére.

Álmodott-e vajon arról gyerekként, hogy egyszer a Juventus kapitánya lesz, vagy egyáltalán, hogy focista?

"Mikor kicsi voltam, kamionsofőr, szakács, vagy villanyszerelő szerettem volna lenni. Miért? Mert utazni akartam, szerettem enni, és követni akartam apámat."

És most, a Bianconeri és az Azzuri színeiben eltöltött mesés karrier után van-e valami, ami szívesen lett volna?

"Nem is tudom. Talán egy rock sztár, aki minden este 70.000 rajongó előtt lép fel. Persze vannak olyan sportágak is, amiket imádok, különösen, ha a legmagasabb szinten űzik őket. Egy golfozó? Mondjuk úgy, hogy dolgozom rajta!"

Mi a véleménye pályafutásának befejezése után egy igazgatói székről?

"Ez tényleg nem olyan dolog, amin elgondolkoztam volna. Most még ég bennem a vágy, hogy a pályán jól teljesítsek. Majd akkor gondolkodom el ilyen dolgokon, ha már nem lépek többet pályára."

Alex ezen a nyáron végre rátehette kezét a futball leginkább vágyott díjára. De hogyan élte meg ő ezt az egész évet?

"Személy szerint nekem óriási volt ez az év. Nagyon elégedett voltam azzal, ahogyan játszottam, a gólokkal, amiket szereztem, és a díjakkal, amiket nyertem. A hullámvölgyek nem érdekelnek. Persze, lehettem volna jobb is, még lehetek is. Rengeteg gólt szereztem, megnyertem az olasz bajnokságot és a Világbajnokságot is. Persze jó lenne minden mérkőzést megnyerni, de összességében nincs miért szomorkodnom."

A németországi Világbajnokság után volt néhány nehéz döntés, amit meg kellett hoznia.

"A történtek ellenére a döntésemet teljesen tiszta fejjel hoztam meg, és hiszem, hogy a legjobb utat választottam. Számomra nagyon fontos volt, hogy maradjak, és örülök, hogy így tettem. Természetesen még mindig van bennem egy kis szomorúság, hogy a Serie B-ben vagyunk, de idén az a feladatunk, hogy visszasegítsük a csapatot az élmezőnybe, és ettől semmi sem tántoríthat el."

Ahogy Alex látja, a dolgok nem változtak olyan sokat az elmúlt tizennégy év alatt.

"Szeretek visszanézni a pályafutásomra évről évre. Nagyon nehéz volt, mikor a sérülésem miatt olyan hosszú időt kihagytam, de mikor '98-ban visszatértem, talán a legjobb szezonomat produkáltam. Azóta elégedett vagyok azzal a fejlődéssel, amin keresztülmentem. Számos dolog miatt sokkal tapasztaltabb vagyok, de a játékstílusom ugyanaz maradt. Nem vagyok már 19 éves, de a dolgok nem változtak drasztikusan."

Most, 32 évesen Del Piero egyike a csapat veteránjainak. Aggódik amiatt, hogy egyre közelebb kerül pályafutásának befejezéséhez?

"Nem igazán, mert nem látom magamon, hogy hanyatlanék. Másokkal ellentétben nekem ez nem olyan dolog, ami miatt aggódnék. Az számít, hogy jól érzem magam, és folytatom azt, ami mindig is voltam: bajnok mindenben. Addig, amíg jól érzem magam, és boldog vagyok a klubnál, nincs szükségem arra, hogy más lehetőségeken gondolkodjak. Az emberek azt mondták, hogy 27 évesen már hanyatlani kezdtem, de nézzék meg, mi történt az elmúlt öt évben. Az emberek azt gondolnak, amit akarnak, de én a játékom alapján ítélek. Az alapján, hogy mennyi gólt szerzek, és milyen díjat viszek haza az idény után. Tudom, hogy még van pár jó évem a legmagasabb szinten."