A bajnokság második fordulójában a Bianconeri a ’70-es évekbeli egyik legádázabb ellenfelével fogja magát szembetalálni: a Vicenzával. Torinói uralkodása előtt Paolo Rossi a támadó felfogású csapat koronagyémántja volt, és segítségével szerezte meg a csapat az 1977/78-es szezonban a Juventus mögött a második helyet. A ’90-es évek második felében a rivalizálás újra feléledt, mikor a Vicenza az 1997-es Olasz Kupában való győzelmével kiharcolta a helyet a Szuperkupába, ahol a Juventus lett az ellenfele. A Bianconeri 3-0 arányban győzött.

Annak ellenére, hogy szombaton semmiféle kupát nem lehet megnyerni, a meccs elemi fontosságú mindkét oldal számára. Ahogy Deschamps fiai mindenre elszántak, hogy jóvátegyék a Rimini elleni döntetlent, úgy a Vicenza a Genoa elleni 2-0-ás vereség miatt szeretne visszavágni. A meccs mindkét gólja szögletből született, és a második félidőben a Vicenza érdeme volt, hogy meg tudta szorítani sokkal erősebb ellenfelét.

Az ex-Torino főnök vezetőedző, Giancarlo Camolese a 4-2-3-1 formációt kedveli, amit néha átalakít 4-4-1-1 védekező alakzattá. A Raimondo, Pietrabasi, Sgrigna trió szolgálja ki az egyedüli csatárt, Cavallit, míg a Zanini, Helguera kettős gondoskodik a középpálya szűréséről. Két egykori Torino játékos, Martinelli és Fissore felel a védelemért, míg a középpályán Francesco Sardina érdemel különleges figyelmet. A 24 éves játékos első klubja a Vicenza. Ide a Juventus ifi csapatából érkezett, ahol együtt játszott például Paroval és Guzmannal. Rajtuk kívül Camolese rendelkezésére áll még Guardalben, Sterchele és Zancopé is – mind egytől egyig elsőosztályú játékosok a szó legigazabb értelmében.