Peer Koopmeiners nemrégiben Gianluca Di Marzióval beszélgetett testvére első torinói hónapjairól, s hogy miért nem ugyanazt a középpályást látják viszont a bianconero szurkolók, aki az Atalanta mezében futballozott.

„Jól ismerem a testvérem helyzetét, mindig próbáltam közelében maradni. A Verona ellen 10 nappal ezelőtt csodálatos gólt szerzett. Hogy miért nem volt kitörő öröm? Nem tudom, de a gól után láttam, hogy mosolyog a csapattársaival. Ezen kívül Teun nagyon sok tulajdonsággal rendelkezik, és a Thiago Motta sajtónak adott pozitív nyilatkozatai teljes mértékben megerősítették, hogy mennyire nagyra értékelik őt. De a bátyám tudja, hogy többet kell adnia, és ismerve őt, elmondhatom, hogy mindig nagyon önkritikus. Előbb vagy utóbb meg fognak mutatkozni a kvalitásai.

Kívülről nézve elmondhatom, hogy nagy a nyomás például az átigazolási díja miatt. De az emberek általában nem tudják, mit jelent környezetet váltani, és alkalmazkodni kell az új csapattársakhoz, az új edzőhöz és a másfajta játékstílushoz. Ezen kívül pedig Torinóban más szerepet játszik. Az emberek néha sajnos alábecsülik ezeket a tényezőket. De biztosíthatom önöket, hogy a bátyám vissza akar térni ahhoz a játékoshoz, aki az Atalantában volt, és gólokkal és asszisztokkal akarja segíteni a csapatot. Tudom, hogy milyen, és tudom, hogy minden egyes nap mindent belead, hogy újra meghatározó legyen. Tényleg csak idő kérdése, hogy mikor lesz újra az, aki Bergamóban volt. Néha egy gól elég ahhoz, hogy visszanyerje az önbizalmát. A csapat az első, de biztos vagyok benne, hogy mostantól a bajnokság végéig hozzáadott értéket fog jelenteni a csapat számára.

Igen, Thiago Motta több szerepkörben is kipróbálta őt, ezt is szoktam mondani. De ez az edző döntése, és én csak erre figyelek. A szurkolók fecsegésére keveset adok, bár tisztában vagyok vele, hogy ők a legfontosabbak egy klubnál. Csak azt mondom, hogy az emberek nem tudják, mi folyik a Juvénál a színfalak mögött. Én sem tudok mindent, de azt elmondhatom, hogy nem könnyű a helyzet. Most az a fontos, hogy újra megtalálja az örömöt a futballban, és a többi majd jön ezt követően.

Az edzők, Gasperini és Motta? Azért sem tudok semmit mondani, mert nem látom a csapatot minden nap az edzésen. Egyébként sem érdekel, hogy mindent tudjak a Juve világáról. Nekem elég, ha tudom, hogy a testvérem hogy van. Különben is, ő és én nem csak a futballról beszélgetünk, hanem más dolgokról is. A legjobbakat kívánom neki a karrierjéhez, de végül is testvérek vagyunk, és a személyes jóléte az első. Szeretem a bátyámat, de tényleg... az edzővel, a klubjával és a csapattársaival való kapcsolata nem tartozik rám.

Megbánta volna a váltást? Nem, soha. Teun szerelmes a Juvéba. Testvérként elmondhatom, hogy soha nem láttam még olyan boldognak, mint azokon a fotókon, amelyeket a bemutató napján küldött nekem. Sajnos nem lehettem ott az aláírás napján, de az arca sokat mondott: ilyen boldogságot még sosem láttam az arcán. Az a célja, hogy a Juvénál maradjon. A világ egyik legnagyobb klubjáról beszélünk. Szereti Olaszországot és a Juvét, és egy százalékig sem bánta meg a döntését.”