Dušan Vlahović nemrégiben a DAZN csatorna My Skills műsorának adott interjút, és először az edzőváltás által jelentett különbségekről beszélt a hullámvölgyben kissé megfeneklett csatár.

„Jól mennek a dolgok Thiago Motta vezetése alatt, jól haladok, jobban ki tudom fejezni magam, ez a játékstílus jobban illik hozzám. Azonban Massimiliano Allegri idején is mindig rendelkezésre álltam, és mindig szívesen megtettem mindent, amit kért tőlem.

Thiago Motta már a kezdetektől fogva a fegyelemről beszélt nekem: tegyem meg azokat a dolgokat, amelyek egyszerűnek tűnnek, de a valóságban nem azok. Mindig ugyanabban az időben feküdjek le, pihenjem ki magam, aludjak jól, és tartsam be a helyes étrendet.

A Juventus számomra nagyon sok mindent jelent: büszkeség, győztes mentalitás, család. Itt minden más, és a mezt felvenni nagy felelősséggel is jár. Mindenki, aki megfordult itt, ugyanezt a véleményt képviseli, hogy itt minden más, nagyon családias a hangulat, és óriási terhet jelent ez a mez. De a magasabb szint egyben csodálatos dolog is.

Gólok száma? Nem szabok magamnak határokat, mindig emelem a lécet. Soha nem voltam elégedett, még abban a szezonban sem, amikor a Fiorentinától a Juvéhoz igazoltam, és huszonnégy gólt lőttem. Mindig lehetsz jobb.

A scudetto? Ez egy párharc lesz önmagunk ellen. Sok csapat küzdhet a scudettóért, még korai lenne konkrét esélyesről beszélni. Az Inter az a csapat, amely tavaly mindenkinél jobb volt, kétségtelenül nagyon erős csapat. Idén azonban a bajnokság tekintetében a részletek fognak dönteni.

Mit nyúlnék le Erling Hålandtól? Azt a módot, ahogyan a területet támadja. Amikor elindul, nehéz megállítani annak köszönhetően, ahogy mélységben mozog, és mert mindenki láthatja, milyen fizikummal rendelkezik. Lautaro Martíneztől a testtartását nyúlnám le, egyszerűen halálos. Tavaly joggal volt a legjobb, és nagyon tisztelem őt. Harry Kane és Robert Lewandowski esetében a helyzetek értékesítésének a képességét emelném ki, míg Victor Osimhen esetében a sebességet.

Legnehezebb ellenfelek? Nem könnyű az Atalanta vagy a Torino ellen játszani, mert ők emberfogást alkalmaznak, és senkinek sem könnyű ellenük. Amikor megpróbálok elmenni valaki mellett, gyakran elveszítem a labdát, és ezen még dolgoznom kell.

Vannak helyzetek, amelyek a munka és a csapattársaim ismerete által válnak természetesebbé számomra, mert akkor könnyebb előre látni egyes mozgásokat. Próbálom tanulmányozni a védőket a meccs elején, és megérteni, hogyan kell támadni a területet.

Az edzéseken a szabadrúgásokon és a büntetőkön is dolgozom, mert mindkettő segíthet abban, hogy magabiztosságot találj a játék során. Segítenek akkor is lendületbe jönni, amikor nem vagy a legjobb formádban.

Ha néha a pályán olyasmi történik, ami nem megy jól, akkor elkezdek ideges lenni. De ez olyasmi, amin változtatok, mert felesleges. Novak Đoković azt mondta, hogy legfőbb képessége az, hogy ki tudja törölni magából a hibákat. CR7 is erről beszélt. Ez olyasmi, amin javíthatok. Általánosságban nagyon fontos, hogy egyensúlyban legyünk. Ne izgulj, amikor jól mennek a dolgok, és ne keseredj el, amikor rosszul mennek. Ezt megtanultam a Juventusnál töltött évek alatt, mert háromnaponta játszva mindig van egy új lehetőséged. Állandónak kell lenned, és a csúcson ez nehéz, valamint nem is lehetséges mindig. Itt, ha nyersz, az normális: aki a legjobb akar lenni, annak ilyen mentalitással kell rendelkeznie.

Vezérszerep? Ha úgy gondolom, hogy referencia lehetek a csapattársaim számára, még a fiatalabbak számára is, akkor kiválóan kell viselkednem, és példát kell mutatnom mindenkinek, az edzés előtti és utáni munkával, a pályán tanúsított hozzáállással. Remélem, hogy példakép lehetek számukra, és a jövőben még inkább így lesz.”