A La Gazzetta dello Sportnak nyilatkozva a jelenleg pihenését töltő Maurizio Sarri visszatekintett eddigi pályafutására, és kifejtette, miért reméli, hogy minél hamarabb visszatérhet a kispadra.

„Sajnos labda nélkül is sokat dohányzom, túl sokat. Az új szezon kezdetével erősödött bennem a vágy, hogy részese legyek a futballnak, hogy visszatérjek a pályára. Remélem, hogy még január előtt visszatérhetek. Ez a helyzetektől, a kapott ajánlatoktól, a motivációktól függ. A telefonhíváson, amelyik kellően felvillanyoz majd.

Utolsó tánc? Nem beszélnék utolsó táncról! Továbbra is szeretnék edzősködni, és úgy gondolom, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy még tudok valamit adni. Igaz, hogy a fiatalok mostanában divatosak, de tavaly a három európai kupát az én korosztályom edzői nyerték: Carlo Ancelotti a Bajnokok Ligájában, Gian Piero Gasperini az Európa Ligában és José Luis Mendilibar a Konferencia Ligában, illetve Luis De la Fuente, az Európa-bajnok spanyolok edzője ugyanígy.

A Boca Juniors egy rendkívüli álom lenne, őrület, nem tudom, hogy megvalósítható-e. Néhány meccs a Bombonerában az páratlan élmény lenne.

Az Inter a favorit a scudetto tekintetében? Ez az első benyomás. De várom, hogyan alakul több csapat. Ott van még Thiago Motta és a Juventus, ami figyelemre érdemes. És Antonio Conte és a Napoli. A Milannak is lehet pozitív evolúciója, erős a csapat. Ugyanez vonatkozik a Romára is, amely új játékosokkal bővült.

Én a Milannál? Ebben a pillanatban helytelennek tűnik erről beszélni, tiszteletet kell mutatni. Paulo Fonseca jó edző és higgadt ember, személyesen is találkoztam vele: egy utazás elején van, és az a helyes, ha nyugodt marad. Nem akarok belemenni ezekbe a kérdésekbe.

Thiago Motta és a torinói forradalom, illetve az én próbálkozásom? Az én történetem és a mostani történet különböző filmek. Amikor megérkeztem, a Juventusnál nem voltak előfeltételei a kulturális forradalomnak. Ebben a pillanatban azonban úgy gondolom, hogy ezek adottak. Még az elején vagyunk, de villanásnyira látszik Thiago Motta akarata, hogy valami mást akar csinálni.

Cristiano Ronaldo vagy Cristiano Giuntoli? Ronaldo nálam a legjobb góllövő szezonját produkálta Olaszországban: 37 gól a bajnokságban és a kupákban. Cristiano Giuntolival nagyszerű dolgokat értünk el a Napolinál töltött 3 év alatt. Az ideális az lenne, ha a két Cristiano egyszerre lenne a csapatomban.

A legjobb centerem Gonzalo Higuaín volt. Amikor megérkeztem Nápolyba, ő el akart menni. Én 5 perc alatt meggyőztem őt. Azt mondtam neki, hogy az általam javasolt futballal lavinaszerűen érkeznek majd a gólok. Attól kezdve, amikor vitatkoztam vele, mindig azt mondtam: Gonzalo, egyezzünk meg most, három nap múlva úgyis egyet fogsz érteni velem. Gonzalo Higuaín száz százalékban az én ideális középcsatárom, de bármelyik edzőnek az lenne. Ő abszolút csúcsot jelentett.

Cristiano Giuntoli biztos sikeres lesz, nem tudom, hogy milyen ütemben. De nyerni fog a Juvéval is. Ő egy olyan igazgató, aki gyorsan megérti az edzője számára ideális játékosok elképzeléseit és tulajdonságait. Ezen kívül pedig óriási bátorsággal rendelkezik, amit átad a csapatnak és a stábnak. Rendkívül tisztelem Cristianót, és biztos vagyok benne, hogy megvoltak az okai arra, hogy ilyen éles fordulatot tegyen.

A bajnoki cím a karrierem csúcsa? Nem nagyon foglalkozok az emlékekkel, persze a trófea másolatát a szobában tartom a pályafutásom és minden kategória emléktárgyaival és zászlóival együtt. Nem állok meg, hogy megnézzem a Scudettót, simán elmegyek mellette. Jellemzően a győzelem zavarba hoz, Buffon egyszer valami hasonlót mondott nekem. A bajnoki cím a Juvéval a karrierem csúcsa? Az emberek azt hiszik, hogy a győzelem jelent mindent. Számomra is fontos, de az út még fontosabb. És csodálatos utakat tettem már meg diadal nélkül is.

Megbántam-e a távozást a Laziótól? Nem. Számomra ez a belső és személyes törékenység pillanata volt. Voltak helyzetek, amelyek nem tetszettek. Azokban az esetekben: vagy megújítod az edző szerződését vagy kirúgod. Vagy az edző lemond. És én utóbbit léptem meg. Ciro Immobile, Luis Alberto és Felipe Anderson távozása? Nem lepett meg, benne volt a levegőben, hogy az adott ciklus véget ért.

Wojciech Szczęsny 34 évesen visszavonult, Adrien Rabiot pedig szabadon igazolható? Tek választása megdöbbentett. Adrien még nem mutatta meg minden potenciálját, edzésen szuper volt. Ha szeptemberben továbbra sincs csapata, az nem azért van, mert senkinek sem kell: biztosan várakozik.

Kikkel dolgoznék? Mondok két olaszt: Domenico Berardi és Sandro Tonali. Ahhoz, hogy egy csapatnak lelke legyen, a saját hazájából származó játékosokból álló tömbnek kell lennie. Örülök, hogy Olaszország Luciano Spalletti vezetésével győzött Franciaország ellen, talán egy új ciklus kezdődött. Valószínűleg kifulladva érkeztünk az Európa-bajnokságra, aki focizik, az tudja: ilyenkor mindenki hibás és senki sem. Jó látni Buffont a válogatottnál: a Juventusnál rengeteget segített nekem.

Massimiliano Allegri szerint a futball egyszerű, míg Luciano Spalletti ezzel nem ért egyet? Ahogy Johan Cruyff mondta, nem Maurizio Sarri, a futball egyszerű lenne, de egy csapatot egyszerű futballra bírni a legnehezebb dolog a világon.

Bocsánatkérés a múlt hibáiért? Christian Maggiótól kérnék bocsánatot. Személyesen már megtörtént, amikor néhány hónappal ezelőtt Covercianóban újra találkoztunk. Az utolsó meccsem a Napolinál egybeesett az ő búcsújával: a 91 pont megszerzésének vágyától elragadtatva nem engedtem, hogy beálljon a kispadról. Rossz döntés volt.”