Weston McKennie jövője az egyik téma az elmúlt hetekben, miután az Aston Villa visszacsábítaná a játékost a Premier League-be, de a pletykák szerint a játékos nincs elragadtatva a lehetőségtől, miközben a Juventus szabadulna a 2025 nyarán lejáró szerződésű labdarúgótól, aki a The Athletic számára beszélt a helyzetéről.

„A Leedsnél töltött időszak volt az egyik legrosszabb időszakom, ha nem a legrosszabb időszak a karrieremben. Mindig a pozitívumokat nézem, hiszen a Juventusnál voltam, hétről hétre bizonyíthattam a pályán, és talán kicsit elkényelmesedtem, megelégedtem a helyzettel annak tudatában, hogy hétvégén játszani fogok. A Leedshez igazoltam, és figyelembe véve a teljesítményt, amit ott nyújtottam, és amik ott történtek, például négy edzőnk volt öt hónap alatt, egyszerűen semmi nem ment a tervek vagy az elképzeléseim szerint.

Amikor a klubhoz érkeztem, úgy voltam vele, hogy jól akarok teljesíteni, adott mutatók elérése volt a célom, és segíteni a csapatot a kiesés elkerülésében, s aztán talán bejelentkezik értem egy másik Premier League-beli klub, a legjobb ötből, látják a teljesítményem és kivásárolnak.

Minden tisztelettel a Leeds-zel és a szurkolóikkal szemben, de imádom a Bajnokok Ligáját, imádok a legmagasabb szinten futballozni. A Leeds olyan hely volt, amit az új tapasztalatok miatt akartam kipróbálni, amit a Premier League jelentett. Nincs jobb hely megmutatni magad a Premier League csapatai számára, mint a Premier League-ben való futballal.

A futball világa azonban olykor könyörtelen. Az emberek nyilvánvalóan nem tudják, hogy min megy keresztül lelkileg egy futballista, és nem tudják, milyen stressznek teszik ki magukat a játékosok a teljesítmény érdekében, hiszen nem arról van szó, hogy mi rosszul akarunk teljesíteni. Szó sincs arról, hogy mi meccseket akarunk elveszíteni. Olykor ugyanakkor vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, és ez fájdalmat okoz.

Az egyetlen alkalom volt a világbajnokságról való kiesésen kívül, amikor sírtam, amikor a Leedsnél a szezon utolsó meccse után hivatalossá vált a kiesésünk. Utálok veszíteni, és úgy éreztem, hogy egyáltalán nem feleltem meg az elvárásoknak, amit az emberek támasztottak irányomban, amikor a Leedshez igazoltam.

Az angliai élet? Szerencsére velem volt a szakácsom, Patrick Contorno, aki Olaszországban is velem dolgozik, s Angliában élt, illetve velem volt az asszisztensem, Charles is. Ha Angliában rossz hangulatban van az ember, nehezen tud ezzel megküzdeni, mert nagyon rossz általában az időjárás. Esős és sötét az időjárás, ami meghatározza az ember hangulatát, s nehéz, ha az ember már eleve szomorú. Ezek a srácok velem voltak, és sokat segítettek nekem. Ha egyedül lettem volna, akkor bizonyosan teljes depresszióba estem volna, mert egyáltalán nem hoztam azt a teljesítményt, amit vártam, és nagyon kritikus vagyok magammal szemben.

A visszatérés Olaszországba? Tudtam, hogy komoly kihívás lesz számomra, de nem gondoltam, hogy éppen ennyire. Nem volt helyem az öltözőben, nem volt szobám a hotelben, nem volt parkolóhelyem. Az akadémiai srácok öltözőjét használtam, miközben a felnőttek öltözőjében olyanoknak volt szekrényük, akik soha nem játszottak a Juventusnál, mert folyamatosan kölcsönben voltak. S azt kérdeztem magamtól, hogy csak hat hónapra távoztam, s visszatérésemkor így bánnak velem? Még a mezszámomat sem kaptam meg, bár senki nem használta éppen. Mindezt látva megfogalmazódott bennem, hogy majd a pályán megmutatom, ki vagyok.

Nem vagyok olyan személy, aki problémás, nem generálom a problémákat, nem szeretem a kényelmetlen helyzeteket, nem szeretem a drámát. Arra törekszem, hogy a futballom, a tevékenységem és munkamorálom mutassa meg, ki vagyok, mert ebben a helyzetben érzem azt, hogy kihozom a legjobbat magamból.

A Leedsnél töltött időszak visszahozott a földre. A legkényelmesebben és a legőszintébbnek akkor érzem magam, amikor lehajtom a fejem és dolgozok. Így érem el a legnagyobb sikereimet. A Schalkét 2020-ban elhagytam, és a Juventushoz igazoltam, ahl senki nem ismert. Mindenki kételkedett bennem. Túl nagy klub ez nekem. Nem fogok lehetőséget kapni. De nézzenek meg most. Három és fél év elteltével 100-nál is több meccset játszottam a Juventusnál, és a meccsek jelentős részét lejátszottam. Akkor érzem magam jól, amikor falhoz állítanak és mindenki kételkedik bennem. Így lettem az a játékos, aki vagyok.”