Nicolò Fagioli Torinóban maradt mandulagyulladás miatt, így Continassában készül a vállsérülését követően, s a DAZN csatornájának adott interjút, míg társai az amerikai turnén népszerűsítik a Juventust.

„A Juventus mezének a viselése megtiszteltetés, még ha olykor utálat tárgyát is képezzük: ettől csak még büszkébben viseljük a mezt.

Futás? Én szeretek futni, a győzelemhez a futás elengedhetetlen. Mindenekelőtt szeretni kell az ellenfél mögött futni. Véleményem szerint ez a nyári alapozás a legfárasztóbb része a szezonnak, mert ilyenkor újra kell kezdeni mindent. Fizikailag más állapotban va az ember, mint a szezon során, keményebben kell dolgozni, mint a szezon egyéb heteiben. Sok munkába kerül a jobb felkészülés az első bajnokikra, hogy aztán az ember eljusson a szezon adott célkitűzéseihez.

Tavalyhoz képest jobban figyelek a védekezésre. Szerintem az edző nagy fejlődést ért el nálam ebben a tekintetben. A pályán nyugalmat sugároz, nem szokott letámadni, ha technikai hibát vét egy játékos, viszont sokkal dühösebb, ha nincs meg a megfelelő hozzáállás. A meccs során be kell tartani a tervet, de ha technikai hibát vét az ember, ő az első, aki bátorít.

Példaképek? Imádtam Andrea Pirlót, amikor még játszott, szerintem ő egyike volt a fenoméneknek. Mostanában sokat figyelem Luka Modrićot. Volt egy barátságos meccsünk tavaly, hihetetlen volt. Szemed elől veszi el a labdát, mielőtt akár megpróbálnád támadni őt.

A legnagyobb meglepetést számomra Theo Hernández és Leão jelentette, soha nem játszottam ellenük. Hihetetlen játékosoknak gondolom őket.

Az új generáció vezére lennék? Vannak a csapatban tapasztaltabb játékosok, akik irányítják a csapatot, ők nagyon jók ebben, mindig segítségünkre vannak. Ugyanakkor példát jelenthetek a fiatalok számára: szereplés az U23-as csapatban, egy év bizonyítás kölcsönben, aztán visszatérés, és játszani érdem alapján.

Én 13 évesen érkeztem a Juventushoz, szóval majdnem kilenc évet töltöttem itt. Álmodtam arról, hogy eljussak idáig, aztán nyilván az utánpótlásneveléstől el kell jutni a primavera csapatig, majd az U23-as csapatig, ami fontos, mivel ez készít fel a profi futballba való belépésre. Aztán eltöltöttem egy évet a Serie B-ben, majd visszatértem, és lehetőségem volt pályára lépni a felnőtteknél, ami nagyon boldoggá tett.

Kötelező fejlődés? Évről évre szükséges, és minden egyes aspektusban. Gólok tekintetében jobban kell teljesítenem, megvan benne a szükséges kvalitás. Ezen kívül pedig célom, hogy minél több meccset játszak.

Részvétel az EB-n? Igen, ez is az egyik álmom, az olasz válogatott nagyon erős, de álmodok erről. Képes vagyok rá, de nagy szenvedéllyel kell nagy áldozatokat vállalnom a céljaim eléréséhez.”