A Goal számára adott exkluzív interjúban Danilo Luiz számos témát érintett, természetesen ezek jó része a Juventushoz kötődött, így a védő beszélt Kaio Jorge potenciáljáról, a klub génjeiben elraktározott képességekről, és természetesen Cristiano Ronaldo hiánya is felmerült.

„Értem az élcsapatokra vonatkozó kérdést, de én ide sorolnám a Portót is, s el is magyarázom, hogy miért. Egy fiatal futballista nehezen alkalmazkodik, amikor elhagyja a hazáját, és egy másikba települ át, még ha az adott országban portugálul is beszélnek, mert más a bajnokság, más a klíma, mások az emberek, s a futball jellege is eltérő.

Szóval a portói éveket is ide sorolom, a Porto rendkívüli klub. Természetesen azt is értem, hogy a Manchester City, a Real Madrid és a Juventus más jelentőséggel bír a futballvilágban, én azonban mindig a munkám követezetességét veszem alapul.

Tisztában vagyok a szerepemmel ezekben a csapatokban. Biztosan kijelenthetem, hogy nem vagyok sztárjátékos, s nem én fogom a showt csinálni, de fontos vagyok a csapatok számára, tisztában vagyok a taktikai fontosságommall, tudom, mit érek a meccs védekezési egyensúlya tekintetében, amiben manapság a legnagyobb örömömet lelem, és azt is tudom, mit jelentek a támadások építésében.

Egyetlen csapat sem jut el az ellenfél harmadába tisztán a labdával, ha a védők nem veszik ki a részüket az építkezésből, ha nem elég bátrak, hogy nyomás alatt megtartsák a labdát, ha nem teszik ki magukat annak, hogy elveszíthetik a labdát, s gólt kaphat a csapat.

Ismerem a szerepem az adott csapatoknál. Mindig a kemény munkára koncentrálok, a következetességre és a fontosságomra az egyes csapatoknál. Amint az ember erre rálátást kap, és maximalisan kihasználja a potenciálját, és minimálizálja a gyengeségeit, akkor hosszú ideig a legmagasabb szinten tud maradni.

Hogy mit tanultam? A Portónál olyan játékosokkal voltam egy csapatban, mint Hulk, João Moutinho, Lucho González, illetve a Porto legtapasztaltabb egyéniségei. Olyan játékosok, akik adott identitással rendelkeztek a klubnál, nagy befolyással bírtak, és én elkezdtem figyelni őket.

Azt mondtam magamnak, hogy gyerünk, azt kell tennem, amit ők. Ez volt az első pillanat, ami változást hozott. Már nem vártam az edzést, hanem edzőterembe mentem magamtól, hogy agilisabb legyek, erősítsek, és a lehető legjobban kihasználjam az időm a tanulásra és a fejlődésre.

Alex Sandro régi csapattárs, testvérnek tekintem, semmihez nem fogható barátságot építettünk ki. A családjaink nagyon közeli kapcsolatot ápolnak. Nagyon jó barátok vagyunk, a második gyerekem keresztapja. Amikor a szüleivel vagyok, érzem a belőlük áradó energiát, s ők a gyermekükként tekintenek rám, ahogy az én szüleim is a gyerekükként tekintenek Alex Sandróra. Nagyon mély barátság köt össze minket.

Ezt rendkívül nagyra értékelem, s remélem, hogy életem további részében is élvezhetem. Különböző egyéniségek vagyunk. Ő nagyon introvertált, nagyon kedves srác, aki keveset beszél, én kommunikatívabb vagyok, szeretek beszélni, s többet szórakozok. Nagyon jól kijövünk egymással, tiszteljük a másikat, és életünk nagy részét együtt töltjük.

Edzőtáborokban mindig szobatársak voltunk, először a Santosnál, majd a Portónál. Aztán ő a Juventushoz igazolt, és mindenki végezte a feladatát, de ennek ellenére olykor találkoztunk, s tartottuk a kapcsolatot. Aztán amikor a Juventushoz érkeztem, ő tárt karokkal fogadott. Kíváncsi vagyok, hány meccsen is játszottunk együtt.

Kaio Jorge számomra új figura, nem sokat láttam futballozni. Sokan nagyon szépen beszéltek róla. Ő nyugodt, megfontolt, keményen dolgozó ember, aki tanulni szeretne. Idén nem jutott sok szóhoz, de jól reagált.

Jól tartja a labdát, megfelelő technikája van, átlag feletti futballista, s nagyon érdekes ritmusban tud passzolni a társaknak. Egy támadó nem csak megtartja, majd továbbadja a labdát. Tudni kell, hogy a labdát hogyan kell megtartani, a megfelelő pillanatig várni kell, majd tovább kell passzolni a labdát.

Jó a ritmusérzéke. A meccs végén állt be legutóbb, amikor a csapatnak szüksége volt rá, s ő határozottan megtartotta a labdát, nem veszítette el, szabálytalankodtak ellene, izgalmas pillanatokat hozott a meccsbe. Szeretném látni, ahogy többet játszik, s remélem, hogy minél hamarabb hozzá tud szokni a Juventus játékához, biztos vagyok benne, hogy mindenki elégedett lenne, ha ez sikerülne.”

Végül pedig Cristiano Ronaldóra terelődött a szó.

„Mindegyik csapat megérezte az ő hiányát. Évek telnek el, s ő még mindig meghatározó futballista. A számok nem hazudnak. Minden lehetőség egy gól. Nincs megfelelő történet, nincsenek megfelelő szavak.

Ő borzasztóan versenyközpontú játékos. Nagyon sokat tanultam tőle. A Realnál közeli barátok lettünk, aztán a Juventusnál még inkább, s ma is beszélgetünk egyik vagy másik nap, és sok szerencsét kívánunk a másiknak meccsek előtt.

Hiányozni fog, érezni fogjuk a hiányát, de a Juventusnak megvan a képessége arra, hogy talpra álljon, ez a képesség a klub génjeinek a részét képezi, sok munkával és áldozattal képesek leszünk győzelmeket aratni, s ezt Cristiano is tudja.”