A Juventus az első négy forduló alatt mindössze két pontot szerzett, hatvan éve ilyenre nem volt példa, a tabellán a csapat 18., még az Igor Tudor által vezetett Hellas Verona is megelőzi az Öreg Hölgyet.

„A jó első félidő ellenére, amikor helyzeteket alakítottunk ki, és a Milannak mindössze egy lehetőséget engedélyeztünk, a végén már a vereséget kockáztattuk egy olyan meccsen, amit teljesen irányítottunk.” - értékelt a Juve mestere a DAZN munkatársának.

„Sajnos elveszett a szükséges koncentráció, eltökéltség és összpontosítás. Csak nézzük meg a szögletet, amiből az egyenlítő találat született, szemmel látható az elégedettség a játékosokon. Nem lehet egy ilyen meccset elengedni, miután teljesen irányítottuk a találkozót. Nyilván előrelépésre van szükség. Nagy előrelépésekre.

Ez a meccs nem változtat semmit a Juve tekintetében az én szempontomból. Gyorsan meg kell tanulnunk, hogy vannak meccsek, ahol keménynek kell lenni, összpontosítani kell, szereléseket kell bemutatni, és koncentrálni kell. Ez általános fejlődési folyamat része egyes játékosoknak.

Beismerem, hibáztam a cserékkel, rosszul gondoltam. Több védekező játékost kellett volna pályára küldenem, hogy bebetonozzunk az 1-0-s eredményt, szóval ezért vállalom a felelősséget.

Fontos volt egy pozitív eredményt hozni ma, és ez sikerült. Egy vereség nyomán nőtt volna a különbség a tabella elejéhez képest, de nagy előny ez a döntetlen, most már könnyebb lehet áthidalni ezt a pontkülönbséget.

A gond az, hogy egy dolog megnyerni egy meccset, és teljesen más bajnokságban győzedelmeskedni, mert ehhez az kellene, hogy ne kapjunk gólokat ilyen hibák után. Előfordulhatnak döntetlenek, ha a másik csapat jobban teljesít, de nem ajándékozhatunk el pontokat így.

Voltak pozitívumok, például az első félidő, de ami feldühített, az a mérkőzés utolsó negyedórája volt. Többet kellett volna szenvednünk, foggal és körömmel kellett volna harcoljunk. Ezekben a pillanatokban nem foglalkozhatunk a szépséggel, az eredményre kell koncentrálni bármilyen ronda játékkal.

Szerencsére a játékvezető lefújta a meccset, mert tulajdonképpen a vereséget kockáztattuk itt. Ha nem tudatosítja az ember, hogy ilyenkor félre kell tenni minden személyes érzést, nem érzi, hogy szélső hátvédként kell dolgoznia akkor is, ha éppen amúgy csatár, akkor ezeken a meccseken nem fog jó eredmény születni. Csak arra fogunk emlékezni, hogy eldobtunk két pontot.

Tudom, hogy sokat beszélnek a taktikai rendszerekről, de amikor egy csapat vezet, és még 15 perc van hátra a meccsből, és lényegében nem hagytuk a Milant kapura lőni, a rendszer irreleváns. Lehet egy csapat szervezetlen, de eltökéltnek kell lennie. Ha ezt a hozzáállást nézzük, valószínűtlen a bajnoki győzelem.”