Gigi Buffon védett a Sassuolo ellen, s a 43 éves kapus a hétközi forduló meccsén tizenegyest is védhetett Adrien Rabiot labdavesztését, majd Leonardo Bonucci hibáját követően.

„Nem tudom, hogy a meccs tekintetében döntő volt-e a tizenegyes hárítása, a csapat talán amúgy is visszahozta volna a meccset. De az tény, hogy kicsit segítségünkre volt a védés.” - mondta Gigi Buffon a Juventus TV munkatársának.

„Ma este vágytunk a győzelemre, és küzdöttünk érte. Szenvedtünk érte, és alázatosan viselkedtünk ezért. Ha a Sassuolo ellen ebbe a stadionba lép az ember, és felületes, akkor nagyon szép frizurával távozhat.

Ma este olyan csapatot láttam, amelyik tetszik, melós csapat, amelyik nyerni akart, és nem csak próbált, ez nagy különbség. Andrea Pirlónak nem volt szerencséje, mivel nem tudta előkészíteni a szezont. A felkészülési időszak alapvető fontosságú, ha az ember pontos lenyomatot akar hagyni egy csapaton.”

A Juventus továbbra is a BL-helyért küzd, most már azonban leginkább a Napolival, hiszen az Atalanta és a Milan is nyert a hétközi fordulóban.

„Nagy tétért játszunk. Tudjuk, hogy nem rajtunk múlik a csata kimenetele, de meg kell tennünk mindent, hogy az eddig összegyűjtött számos csalódáshoz továbbiak ne adódjanak.

Hihetetlen mennyiségű pontot veszítettünk a meccsek során. Ez pedig mindannyiunk jellemzőinek betudható. 5 pontot veszítettünk a Fiorentina ellen, 5 pontot a Benevento ellen, ilyen eddig soha nem történt meg. Plusz tíz ponttal viszont a bajnoki címért küzdhettünk volna.”

Gigi Buffont ezt követően a visszatérését követő időszakról kérdezték.

„Nagyon jó második időszak volt ez számomra a Juventusnál. Végső soron emberként is meg akartam mérettetni. Azzal, hogy elfogadtam a cserekapus státuszt, bár 41 évesen, teljes mértékben bizonyítottam tiszteletemet a Juventus iránt. Mindig támogattam a klubot. Ezt kérték tőlem, és ezt tettem, mivel szeretem a Juventust és az összes csapattársam.

Ez volt az én vizsgám, és megmutattam, hogy emberként milyen előzékenység jellemez. Időnként adott ingereket kell adnunk saját magunknak. Én mindig ezt tettem, ellenkező esetben nem lett volna meg a motivációm a folytatásra. A srácok bíznak bennem, és végső soron meg akartam mérettetni magam, mivel soha nem voltam második számú kapus, és soha nem padoztam.

Ki akartam próbálni ezt a szerepet, és boldog vagyok, mert úgy válaszoltam erre a kihívásra, ahogy kellett, és tudom, hogy megbízhatok magamban.”