Ebben a részben nem akárki kaphatja meg bizonyítványát, hanem a csapat tízese, a Serie A MVP-je, Paulo Dybala.

Nagyon komoly megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, hogy egyáltalán a Juventus mezében kezdje meg ezt a szezont. Az előző évadban nagyon rosszul szerepelt, az önbizalmát teljesen elvesztette, Allegrivel rossz viszonyt ápolt, Cristiano Ronaldóval a pályán inkább rivalizáltak, mintsem segítették volna egymást és a klub is minden áron meg akart tőle szabadulni, ahogy a szurkolók döntő többsége is. Ezek ellenére Paulo maradt, és ismét tündökölt. Igaz, nem ment az olyan könnyen, a szezon elején Sarri nagyon óvatosan próbálta visszaépíteni a kezdőbe, többször is csak a padon ült (összesen 25 alkalommal kezdett), mert a 4-3-3-ban nem volt helye, de amint váltás történt a hadrendet illetően, Dybala szinte azonnal visszakerült oda, ahová való, azaz a kezdő tizenegybe. Secunda puntaként ismételten abban a szerepkörben játszhatott, ahol igazán jól érezte magát, és szenzációs formának örvendhetett. Ez különösen azért volt fontos, mert Cristiano Ronaldo a szokás szerint gyengén kezdte a szezont, ezért szükség volt egy olyan emberre, aki hátára tudta venni a csapatot, a kis argentin Higuaínnal kiegészülve pedig képes volt erre. Nagyon fontos gólokat szerzett a Bajnokok Ligájában és a Serie A-ban is,  emellett a mezőnyben szinte kivétel nélkül nagyszerűen teljesített.

Tavasszal szintén a legjobbját tudta nyújtani, azonban ekkorra már felzárkózott mellé Ronaldo is, és mintha már érezhető lett volna, hogy valami változás történt köztük, és egyre inkább keresné az argentin a portugált a pályán, de ekkor még nem beszélhettünk komolyan arról, hogy ezt az ötszörös aranylabdás is viszonozta volna. A koronavírus okozta szünet után már egyértelműen próbáltak együttműködni, kulcsszituációkban passzoltak egymásnak, nagyszerű duót alkottak.

Dybala hamis kilencesként jutott szerephez, de elejében ez csak annyira tudta visszafogni, hogy a mezőnyben kevésbé remekelt, viszont sorozatban lőtte a gólokat, adta a gólpasszokat. Azonban a szezon végére már el lehetett róla mondani, hogy ebben a szerepkörben is meg tudja állni a helyét.

Összességében elmondható, hogy szinte az egész szezont komoly teljesítmény-ingadozás nélkül lehozta, mindössze egy-két meccsen teljesített rosszul, de akkor is csak saját magához képest volt gyenge. Különösen a szezon végére értékelődött fel az ő szerepe, mikor a kreativitást és góllövést is szinte csak tőle várhattuk, rajta kívül a csapatból még de Ligt számított pótolhatatlannak.

Egyértelmű, hogy ragaszkodni kell hozzá, az eladásának gondolata sem szabadna, hogy felmerüljön a vezetőség fejében. Ő egy kincs a Juventus számára, akinek esze ágában sincs távozni, ezt pedig nagyon meg kell becsülni a mai világban. A jövő kapitánya lehet, a tízes szám pedig jelenleg úgy néz ki, hogy nála van az egyik legjobb helyen. Mindenképp hosszabbítani kell vele, véleményem szerint megdolgozott már a 10 millió eurós bérért.

A jövőben könnyen előfordulhat, hogy szélsőként lesz alkalmazva, ami Allegri idejében nagyon nem passzolt neki, mivel támadó létére nem különösebben képes gyors sprintekre, és fizikai felépítése sem igazán alkalmas arra, hogy kilencven percen keresztül robotoljon fel-alá, azonban Sarri irányítása alatt kifejezetten remekelt a jobb szélen, mivel eleve más feladatokkal lett ellátva, szabadabb szerepet kapott, kíváncsian várom, hogy Pirlo hol is képzeli el Paulót a kezdőben. Annyi biztos, hogy ha szélső lesz, akkor igencsak rá kell feküdnie a védekezésre, mert a harcossággal nincs baj, csak taktikailag fegyelmezetlen, és láthattuk nem is egyszer, hogy csak sétálgat visszafelé, ahelyett, hogy pontosan egy vonalban helyezkedne a társaival.

Bizonyítványa:

• Eredményesség (11 gól, 6 gólpassz): ötös
• Lövések (77 próbálkozás, 41 kaput elkerülő lövés, 36 kaput eltaláló próbálkozás, 14.29%-os helyzetkihasználás, 8 kihagyott ziccer): hármas, ezen van bőven mit javítani. A kihagyott ziccerek száma aránylag alacsony, ezzel nincs probléma, azonban azon kevesek közé tartozik, aki többször lő a kapu mellé, mint ahányszor eltalálja azt, a helyzetkihasználása pedig kifejezetten rossz. Azért kapott hármast, mert a statisztika ezúttal becsapós, mert tudjuk, hogy rengeteget próbálkozik a tizenhatoson kívülről.
• Kulcspasszok (2.1 darab meccsenként, összesen 70 darab, 13 kialakított gólhelyzet) ötös, zseniális adatok, neki van a negyedik legtöbb kulcspassza, és ő alakította ki a második legtöbb ziccert.
• Passzolás (37.1 darab mérkőzésenként, 88% pontosság) ötös, ráadásul neki van a negyedik legtöbb átadása a saját térfelén (303 darab), az ellenfélén 947-szer passzolt, amivel a harmadik, a támadó harmadban kiosztott pontos passzokat figyelembe véve szintén harmadik (545 darab), támadókat figyelembe véve neki van a harmadik legtöbb átadása (1225 darab), és a végére maradt az, amiben a legjobb, ez pedig a passzpontosság (88%). 
• Hosszú indítások (2.2 darab találkozónként, 87% pontosság, 72 darab): ötös, ebben is egészen kiváló, ha a darabszámot nézzük, ha a pontosságot.
• Beadások (0.8 darab meccsenként, 23% pontosság, 25 darab): négyes, egy szögletspecialistától egy kicsit jobb százalékot várnánk el, de még így is neki van az ötödik legtöbb pontos beadása.
• Cselek (2 darab összecsapásonként, 61% pontosság): ötös, 65 alkalommal verte át aktuális ellenfelét, ezzel pedig ő a második legtöbb cselt bemutató játékos.
• Párharcok (4.2 meccsenként, 50% sikeresség) ötös
• Védekezés (0.4 közbeavatkozás és 0.6 szerelés mérkőzésenként): négyes, nem ez az erőssége, de a letámadásból mindig kivette a részét.
• BL-teljesítmény (7.38-as osztályzatot kapott a Sofascore-tól): ötös, fontos gólokat szerzett ebben a sorozatban, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat ilyen simán jusson tovább a csoportból.
• Szemmel megítélhető teljesítmény: ötös
• Fejlődés (tavaly 7.26, idén 7.47): ötös, sokkal nagyobb fejlődésen ment keresztül, mint amit a számok mutatnak. Mintha kicserélték volna.
• Megbízhatóság: ötös, nem sérülékeny, az egész szezonban egyenletesen jó teljesítményt nyújtott, emellett természetesen nem kell attól félni, hogy bármikor kiállítják.
• Mentalitás: ötös, igaz, hogy kisebb hisztijei voltak, amit szerencsére az edzője nagyon jól tudott kezelni, de Dybala is kicsit mintha elkezdte volna levetkőzni ezt a gyerekes énjét (26 évesen azért ideje lenne), ő azon kevesek egyike, akikben szinte mindig égett a spirito.
• Átlag: 4.71, azaz ötös.