A mai naptól immáron hivatalosan is a Barcelona keretének tagja Miralem Pjanić, ugyanis a mercato a mai nap vette kezdetét. Hosszú idő után távozik Torinóból a bosnyák karmester, így azt hiszem kijár neki, hogy szép szavakkal búcsút vegyünk tőle, és megkapja a jól megérdemelt bizonyítványát is.

2016 nyarán Beppe Marotta egy egészen elképesztő transzfert hozott tető alá, megszerezte az akkoriban riválisnak számító AS Roma kulcsemberét, Miralem Pjanićot, akit potom 32 millió euróért cserébe sikerült elhozni az Örök Városból, köszönhetően a kivásárlási opciónak, amit a szerződése tartalmazott.

Miralem 26 esztendősen karrierje csúcsán volt, 35 millió eurójával a Farkasok legértékesebb játékosának számított és mezzalaként együttese egyik legfontosabb kulcsembere volt. 

Torinóban nagyon hamar megkapta a bizalmat, és alapemberré vált annak ellenére, hogy Allegri az elején rakosgatta egyik posztról a másikra, volt regista, trequartista és két fős középpályán is lehetőséghez jutott, csak pont mezzalaként nem számított rá a mestere, ahol a legjobb teljesítményre lett volna képes. A szezon döntő többségében védekező középpályásként játszott Sami Khedira mellett, és óriási meglepetésre így is működőképes volt a csapat játéka, Miralem pedig nagyszerűen futballozott, később már nem is tudott ennyire magas szinten teljesíteni. A Serie A-ban öt gólt lőtt és kilenc gólpasszt osztott ki ebben a szezonban, de emellett még a 7.35-ös osztályzatával is bátran dicsekedhetett.

A következő évadban már a 4-2-3-1-es hadrend nem lett alkalmazva, így Pjanić visszakerült a védelem elé, és azóta szinte kivétel nélkül csak játszott. Ez az év is gyümölcsöző volt számára, továbbra is a csapat messze legjobb középpályásaként tekinthettünk rá, akinek a hiányát szinte mindig megérezte a Juventus. Korántsem játszott rosszul, de a szurkolók még ettől is többet vártak a bosnyáktól, de úgy vélték, hogy mivel nincsenek megfelelő társak mellette, ezért nem is lehet képes ettől sokkal többre. Regista létére így is öt gólt és nyolc gólpasszt jegyezhetett fel, értékelése pedig kétségtelenül világklasszis játékosra vall (7.51).

Az ezt követő szezonjáról itt olvashattok bővebben, de annyit mindenképp érdemes megemlíteni, hogy ekkorra már tényleg eléggé sokat romlott a teljesítménye, egyre több hibával játszott, egyre többször láthattuk tőle, hogy alibizik, és szinte elfelejtett lőni is. Addig a világ legjobb távolról lövő aktív labdarúgója volt statisztikák szerint, azonban mintha egy csapásra elfelejtette volna, hogy hogyan is kell jól kapura tüzelni, se szabadrúgásból, se máshogy nem sikerültek igazán veszélyesre a próbálkozásai. Még így is a csapat legjobbjai között tarthattuk számon két lőtt góljával, hat gólpasszával és 7.24-es értékelésével.

Az idei évben komoly vízválasztó elé került a csapat játékmestere, ugyanis Sarri érkezésével egyértelművé vált, hogy az eddigiekhez képest sokkal nagyobb feladat hárul rá. Elejében teljesen úgy tűnt, hogy megállja a helyét, ugyanis tudta irányítani a csapatot, fontos találatokat szerzett, sokat fejlődött, ugyanis jobbá kellett válnia kis  területen való játékban, az eddigiektől is gyorsabban kellett gondolkodnia, lényegesen többször volt nála a labda, mint eddig, és előrébb is helyezkedett. Ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább kezdett a jó rajt után gyengülni a teljesítményének a minősége, és eljutottunk oda, hogy konkrétan ki kellett hagyni a kezdőből, mert annyira borzasztóan szerepelt, ilyen az előző három évben szinte egyszer sem fordult elő. Csak alibipasszokat láthattunk tőle, semmi ritmusváltás, megkapta a játékszert, aztán a legközelebb állóhoz odapasszolta, de sok esetben még ez se sikerült neki. Ekkor nem ő számított a középpálya legjobbjának, hanem Rodrigo Bentancur, és kiesett a kulcsember státuszból is. Addig a pillanatig nem is változott a teljesítménye, míg hivatalosan be nem jelentették, hogy a következő szezont már a Barcelonánál kezdi meg. Ekkor ugyanis teljesen megváltozott a hozzáállása, sokkal többet mert vállalni, és ismételten a csapat segítségére tudott lenni. Úgy tűnt, mintha lehullott volna a vállairól a teher, és kis túlzással felelősség nélkül játszhatott. Ekkor sem szerepelt olyan jól, mint a szezon elején, azonban megközelítette azt a szintet, mint amit előző évadban képviselt.

Főleg emiatt a pálfordulás miatt merem azt mondani, hogy véleményem szerint nem feltétlen csak amiatt nem sikerült neki a szintlépés, mert nem voltak mellette megfelelő társak, hanem mert nagy volt neki az a bizonyos kabát. Egy olyan játékosból lett regista, aki azelőtt nem igazán jutott szerephez ezen a poszton, és 26 évesen kellett elkezdeni átképezni, megtanítani olyan dolgokra, amikre tényleg születni kell. Rengeteg erőfeszítésébe került, hogy megállja a helyét ebben a szerepkörben, rengeteget fejlődött egyik évről a másikra, különösen védekezésben javult sokat, lényegesen komplexebb labdarúgó lett, mint volt a Románál. Sajnos a Juventus, és ő sem járt jól azzal, hogy úgymond el lett pazarolva registaként, miközben mezzalaként sokkal többre lett volna hivatott. 

Azt kell mondjam, hogy többet vártunk tőle, mint amit végül nyújtani tudott, így is bőven megszolgálta azt a pénzt, ami rá lett költve, kétségtelenül hatalmas fogás volt Marottától az ő megszerzése.

Véleményem szerint azzal, hogy Pjanić távozott, szinte mindegyik fél rosszul járt. Miralem egy romokban lévő Barcelonához szerződött, a Katalánok egy újabb olyan játékossal gyarapodtak, aki már betöltötte harmincadik életévét, a Juventus pedig megkapta Arthurt, aki nincs azon a szinten, mint a távozó bosnyák, problémás, és erősen kétséges, hogy pontosan melyik szerepkörben is tudna segítségére lenni az Öreg Hölgynek.

Egy rendkívül szimpatikus emberként marad meg az emlékezetünkben, aki nemet tudott mondani a PSG ajánlatára 2019 nyarán, végig hűséges volt a csapathoz, mikor a klub értékesíteni szerette volna, akkor sem akadályozta meg az átigazolást. Benne sokáig megvolt a harcosság, igaz, egy kis sunyiság is (gondolok itt főleg a színészkedéseire), sűrűn állt oda a mikrofonok elé, hogy úgy nyilatkozzon, mint egy vezér.

Köszönünk mindent, Miralem!

Bizonyítványa:

• Eredményesség (3 gól, 6 gólpassz): ötös, regista létére ezek nagyszerű számok, a csapat középpályásai közül is kiemelkedik ezekkel a statisztikákkal.
• Passzolás (57.5 darab átadás meccsenként, 90% pontosság): ötös, ráadásul neki van az ötödik legtöbb átadása a támadó harmadban (501 passz). Ezek ellenére eredetileg még ettől is több passznak kellene, hogy szerepeljen a neve mellett, ha tudta volna azt nyújtani, amire Sarri kérte.
• Kulcspasszok (1.9 darab meccsenként, 56 darab): ötös
• Indítások (3.3  darab meccsenként, 70% pontosság, 99 darab): négyes
• Beadások (0.8 darab meccsenként, 29% pontosság): hármas, egy szögletspecialitástól többet várna az ember.
• Közbeavatkozások (1.1 darab meccsenként): négyes
• Szerelések (1.5 darab meccsenként): ötös
• Párharcok (3.3 darab meccsenként, 47% sikeresség): négyes
• Cselek (0.5 darab meccsenként, 63% sikeresség): hármas
• BL-teljesítmény (7.16-os osztályzatot kapott a Sofascore-tól): négyes, értékelés alapján ötöst érdemelne, de nem emlékszem tőle egy olyan kirobbanóan jó meccsére sem, ami miatt négyestől jobb jegyet kaphatna.
• Szemmel megítélhető teljesítmény: hármas, volt egy remek, egy nagyon gyenge és egy jónak mondható időszaka.
• Fejlődés (tavaly 7.24-es, idén 7.22-es értékelést kapott): hármas
• Megbízhatóság: kettes, figyelembe véve, hogy rengeteg labdát eladott, formája ingadozott, a sárgákat gyűjtötte rendesen (10 darab) és könnyen ki is cselezték általában.
• Mentalitás: kettes 
• Osztályzata: 3,74, azaz négyes.