A jobbnak bizonyuló Napoli vihette haza az Olasz Kupát, míg a Juventusnak szégyenszemre még a büntetők belövése is komoly feladatnak bizonyult, nemhogy akcióból gólt szerezni, vagy támadásokat vezetni, a tegnapi meccs tökéletesen 2019 tavaszát idézte elő. A játék képe ezen a mérkőzésen ugyanaz volt, mint akkor, a hibák szintén, a motivációt pedig szinte ugyanazon játékosokon látni, mintha semmi nem változott volna. Ezeket a problémákat fogjuk újból feltárni, de kezdjük először a mérkőzéssel.

A meccs képe olyan volt, mint amire számítani lehetett. Gennaro Gattuso olyanra formálta a Napolit, amilyen játékos ő maga is volt, pofonegyszerű futballt, azonban rendkívüli hatékonyság, ezt pedig meg kell spékelni győzni akarással is. Maurizio Sarrinak semmi újdonsággal nem kellett szembenéznie, a déliek keményen védekeztek betömörülve saját tizenhatosuk környékére, majd mikor lehetőség volt kontrára, akkor megiramodtak gyors támadásokat vezetni. Mindkét együttes ugyanazt a felállást használta támadásban (4-3-3) és védekezésben is (4-4-2), csupán a játékfelfogás különbözött, és természetesen a játékosok szerepkörei.

Az első félidő nagy részében a Juve tartotta a labdát, és el is jutott szinte mindig az ellenfél kapuja elé, ahol azonban elfogyott a tudomány. A cél az lehetett, hogy majd beadásokat követően valahogy beakad a labda a hálóba, de ez nem jött össze. Sandro folyamatosan beíveléseket eszközölt, de hiába próbálkozott hétszer is, egyszer sem érkezett a csapattárs fejére a labda, míg a túloldalon Douglas Costa hasonló sikereket ért el, annyi különbséggel, hogy ő csupán ötször lőtte be középre a játékszert. Nem volt elég, hogy a brazil szélső a feladatát nem tudta elvégezni, még azzal nehezítette a Juve helyzetét, hogy sok esetben a közismerten jól beívelő Cuadradónak nem passzolt, mikor a kolumbiai tisztán lőhette volna be a labdát a kapu elé, ehelyett Costa teljesen feleslegesen tartogatta a játékszert, míg el nem vesztette azt. Igazi helyzetet ki sem tudott alakítani az Öreg Hölgy, egyedül a letámadás ment jól, Callejón hibáit kihasználva tudott ziccereket kialakítani az olasz rekordbajnok.

A félidőben még bizakodhattunk abban, hogy ha az első játékrészben dominált a Juve, és, ha még nem is működött úgy minden, ahogy az elvárható, a Partenopei majd hibázik, és valahogy majdcsak sikerül begyötörni egy gólt. Ehhez képest a második negyvenöt perc valami borzasztóra sikeredett. A nápolyiak nem húzták annyira vissza a védvonalat, megpróbáltak felépített támadásokat vezetni, majd eljutottunk odáig, hogy a Juve képtelen uralni a meccset, nem tud eljutni Meret kapujáig, a gyors támadások Ronaldóhoz érve teljesen elhalnak, a távoli lövések borzalmasak, egyedül a védelem állta meg a helyét, különösen a 42 éves Gianluigi Buffont éri nagy dicséret, aki mindössze 1.5 millió euróért cserébe képes ilyen teljesítményt nyújtani, ez csak úgy összehasonlításképp. Az összecsapás elején még mindenki azt hihette, hogy majd a déliek próbálják majd kihúzni a büntetőkig (az első játékrészben még úgy is tűnt), de végül a torinóiak örülhettek annak, hogy rendes játékidőben nem szenvedtek vereséget. 

Sarri eddig megkapta tőlem a türelmet, sok dolog el lett neki nézve, de mikor már ugyanazt a hibákat véti, mint az ősszel, akkor komoly problémák vannak. Erőlteti a 4-3-3-at, ami egyszerűen nem működik, és itt az ideje, hogy ezt végleg elfelejtse, mert ez a formáció egyáltalán nem kompatibilis ezzel a kerettel. Allegri ezt képtelen volt belátni, és attól tartok, hogy ez a jelenlegi Mister esetében sem lesz másként, pedig muszáj váltani. Eddig valamelyest megérhető volt, hogy nem akar két középpályásos hadrendet alkalmazni, de már nincs mentség, elő kell venni a 4-4-2-őt, vagy a 4-2-3-1-őt, vagy bánom is én melyiket, de a 4-3-3-as felállástól bármi jobb.

A következő számomra érthetetlen dolog, hogy miért kell Paulo Dybalát bekényszeríteni egy olyan pozícióba, amiben láthatóan szenved, miközben az is észrevehető, hogy közel sincs olyan rossz formában, mint Cristiano Ronaldo. Ha az argentin a szélen szerepelt volna, a portugál pedig centerezik, akkor legalább Dybala szabadabban játszhatott volna, és ténylegesen hasznos játékkal rukkolhatott volna elő, míg elnézve az ötszörös aranylabdás formáját, éppen mindegy lett volna, hogy melyik szerepkörben jut lehetőséghez.

Sarrinál megszokhattuk, hogy elég jól tud cserélni, de ezen a mérkőzésen, ahogy a Milan ellen is, nagyon rossz döntéseket hozott, nem tudott változtatni. Érthetetlen, hogy Matuidi miért játszotta végig a meccset és Rabiot hogyan maradhatott a kispadon. Volt lehetősége még két cserére, de ezt nem használta ki.

Ezekhez természetesen  még hozzá kell csapni azt is, hogy a bagós mester nem tudja megfelelően motiválni a csapatot (egyébként, ha egy kupa megnyerése nem ösztönöz jó játékra egy játékost, az rég rossz), de egy dolgon érdemes elgondolkozni. Mégpedig azon, hogy történt egy edzőcsere, a csapat pedig esetleg egy minimális javulást produkált (gondolok itt arra, hogy a szezon közben akadtak tetszetős összecsapások és néhány kulcsembernél láthattunk javulást), de összességében szinte semmi érdemi előrelépés nem történt, és a hibák nagyjából ugyanazok. Ezért merül fel a kérdés, hogy biztos, hogy csak az edző a bűnös? Úgy vélem, hogy ezzel a kerettel ilyen formában semelyik tréner nem tudna sokkal többet elérni, ezzel pedig ismét Paratici és Nedvěd munkáját kritizálom.

Összességében lehet azzal takaródzni, hogy rengeteg kihagyás után tértek vissza a pályára a játékosok, voltak hiányzók, nem volt nézősereg, nem videóztak egy büntetőgyanús esetet és még sorolhatnám, de a hibák szinte pontosan ugyanazok, mint amik eddig voltak.

Játékosok értékelése:

Buffon: Ez az ember egyszerűen hihetetlen, nagyon szerencsések lehetünk, hogy ő még mindig a csapatunkat erősíti, és még jövőre is így tesz, ha minden jól alakul. Bemutatott hét védést, ezek közül több bravúr volt, nem mellesleg mindössze egyetlen passzt rontott el. Folyamatosan irányította a csapat védekezését, jó volt hallani a hangját, ami bezengette az egész Olimpicót. Felbecsülhetetlen értéke a Juventusnak.

Cuadrado: Úgy gondolom, hogy az ő teljesítményére sem panaszkodhatunk, néha rosszul helyezkedett, de ezen kívül a védekezést nagyon jól megoldotta, és még szélsőként is többet tudott nyújtani, mint Douglas. A kolumbiai kiosztott négy fontos passzt, egyszer próbálkozott beadással, és akkor nem is hibázott, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert hét párharcot, 93% pontossággal passzolt és bemutatott három cselt.

de Ligt: Ő is szinte hibátlan volt, a feladatát maradéktalanul elvégezte, emellett még Cuadradót is ki tudta mindig segíteni. 99% pontossággal passzolt, egyszer tisztázott, háromszor szerelt és megnyert négy párharcot.

Bonucci: Róla sem tudok rosszat mondani, volt egy kisebb megingása, mikor Mertens majdnem a bolondját járatta vele, de egyébként jól játszott, a büntetőt védhetetlenül rúgta a léc alá. Feljegyezhetett egy tisztázást, egy közbeavatkozást, egy szerelést, négy hosszú indítást és megnyert két párharcot.

Alex Sandro: A védekezést ő is szinte hiba nélkül lehozta, keményen futballozott, Callejón nem is tudott érvényesülni mellette, de a támadásokat sajnos nem tudta úgy segíteni, ahogy ez elvárható lenne egy szélső védőtől. Nevéhez fűződik egy fontos passz, két tisztázás, három közbeavatkozás, két szerelés és három megnyert párharc.

Bentancur: Az idei szezonban megszokhattuk tőle, hogy ő szinte mindig képes a legjobbját nyújtani, de ezúttal ez nem így történt. Sem box-to-box középpályásként, sem registaként nem tudott kiemelkedőt nyújtani. Mindössze egy párharcot nyert meg, egyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, egyszer volt egy pontos beadása és háromszor indította jól csapattársait.

Pjanić: Látszik, hogy kezd lassan visszafejlődni arra a szintre, amit az évad elején képviselt, és a középpályások közül ő játszott szerintem a legjobban, de egy registától ez kevés. A meccs elején lehetett hallani a hangját, mutogatott a védőknek, hogy hova passzoljanak, de úgy tűnt, mintha fittyet hánytak volna az utasításaira, mert nem oda továbbították a labdát, ahova Mira szerette volna. Eléggé magasan helyezkedett a támadásépítéskor is, egészen az ellenfél első védvonalán túl várta a labdát, végre bevállalt komolyabb átadásokat is, labdabiztos volt és a játékot is jól olvasta le. 97% pontossággal passzolt, volt egy fontos passza, egy beívelése, két hosszú átadása is és négyszer közbeavatkozott.

Matuidi: Teljesen szürke volt, semmi szóra érdemeset nem láttam tőle. Kiosztott egy fontos passzt, egyszer közbeavatkozott és megnyert egy párharcot.

Douglas Costa: Nem volt hasznos, még a gyorsasága sem lett kihasználva, többször is későn érkezett vissza védekezni, a cseleivel pedig nem sokra megyünk. Megnyert négy párharcot, egyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, háromszor verte át az ellenfelét sikeresen és volt egy hosszú átadása is.

Dybala: Rajta tényleg lehetett látni, hogy küzdött, nyerni szeretett volna, megtett minden tőle telhetőt, de egyszerűen olyan szerepkörben szerepelt, ami egyáltalán nem való neki. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy kihagyta a tizenegyest, és már nem először fordul elő vele. Kiosztott egy fontos passzt, volt két hosszú átadása, megnyert öt párharcot és megcsinált három cselt.

Cristiano Ronaldo: Ismételten a szezon eleji formáját "csodálhatjuk", és ha úgy lesz, mint az szokott lenni, akkor még jó ideig ezt láthatjuk az ötszörös aranylabdástól. Általában hónapokig eltart mire összekapja magát, de ezúttal nincs ennyi időnk, és nem feltétlen pozitív dolog, mikor egy 31 millió eurót kereső futballista meccseken keresztül nem tud hozzátenni a játékhoz semmit, és arra kell várni, hogy megtalálja a góllövő cipőjét. Ha nem lesz meg az a lábbeli pár héten belül, akkor a Juve nagyon nagy bajba is kerülhet. Ezen a meccsen megcsinált két cselt, kiosztott két kulcspasszt és megnyert öt párharcot.

Danilo: Én nem feltétlen őt hibáztatom, hogy nem lőtte be a maga büntetőjét, mert technikai képzettsége Matuidiével vetekszik, és várható volt, hogy ez így fog történni, de nem fér bele a fejembe, hogy kinek a döntése volt az, hogy ez az ember odaálljon tizenegyest lőni. 24 perc alatt egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, megnyert két párharcot és volt két hosszú indítása.

Bernardeschi: Nem elég, hogy az égvilágon semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz, olyan amatőr hibát vétett, hogy hosszabban tolta meg a labdát, mint azt kellett volna, mert át akarta passzolni a túloldalra a játékszert, de így összehozott egy teljesen felesleges szögletet, amiből majdnem gólt lőtt a Napoli. Borzasztó cserének bizonyult.

Ramsey: Higgadtan lőtte be a saját büntetőjét, a meccshez mással nem tudott hozzájárulni.

A Juventus legjobbja: Nem lehet kérdéses, hogy Gigi tette a legtöbbet a csapatért.