Ismételten igencsak nagy gödörbe került a Juventus, néhány forrás szerint hamarosan edzőváltásra kerülhet sor, és az sem jó hír, hogy Sarri és Agnelli egy közös vacsorán vett részt. Igaz, a hírek szerint jól sikerült a megbeszélés, de mikor már erre sor kell, hogy kerüljön, az nem jó jel. Kár is lenne tagadni, a Juventus korántsem úgy teljesít, ahogy az elvárható lenne, ugyanis a legutóbbi öt meccsből kettő vereséggel végződött a Juve számára, ami egyáltalán nem megszokott. Mik lehetnek azok az okok, ami miatt döcög a szekér?

Kezdhetjük a sort az edzővel, mivel egy rossz eredménysor után általában ő szokott lenni a bűnbak. Azért is nehéz Sarrit komolyan kritizálni, mert mielőtt megérkezett, tisztában voltunk vele, hogy nagyjából mire képes, mik az erősségei és mik a hibái. Elsősorban a formációváltás a legfőbb probléma. Adná magát a 4-4-2-es felállás, amiben Dybalának és Ronaldónak is helye van, a középpályások száma a lehető legminimálisabb, Pjanić is képes lenne értékelhető teljesítményre, a szélsők is szerephez jutnának, nem mellesleg senkit sem kellene ráerőltetni a regista és a trequartista szerepkörre. Itt egy probléma van, hogy Sarri taktikája három középpályásos felállásokra épül, ami általában a 4-3-1-2 és a 4-3-3 szokott lenni. Szinte felesleges várni, hogy ezen két hadrenden kívül bármely más felállás használva lesz, esetleg a 4-3-2-1. Nem az a helyzet, mint Allegrinél, hogy azon bosszankodtunk, hogy miért nem vált át 4-3-3-ról egy másik formációra, mivel tudtuk, hogy Max tarsolyában szinte mindegyik hadrend megtalálható. Sarri esetében ez nem így van, azonban azon nyugodtan elégedetlenkedhetünk, hogy miért megint a 4-3-3-at erőltette, miközben a 4-3-1-2-es felállás lényegesebben jobban passzolt a csapathoz. Attól nem kell tartanunk, hogy nem történik meg a váltás, ugyanis Douglas Costa lesérült, úgyhogy nem lenne értelme tovább erőltetni ezt a formációt. 

A taktika megváltoztatása is elvileg indokolt lenne, ugyanis ez a középpálya alkalmatlan arra, hogy egy labdatartó, támadó játékot erőltető csapat kulcsa legyen, de mint tudhatjuk, Sarri azért érkezett, hogy olyan játékot játszasson a csapattal, mint a Napolinál, és a Mister ehhez az egy taktikához, az úgynevezett Sarriballhoz ért.

Talán a legfontosabb, és a lehető legjobban megfigyelhető dolog az a csapat motiválatlansága, amit maga a bagós mester is megerősített, Szczęsny is tett róla említést, ráadásul Gianluigi Buffon a közösségi médiában üzent társainak, ugyanis a kép alá három szót írt. „Elkötelezettség. Koncentráció. Figyelem.” Azt láthatjuk, hogy a zebramezes focistákat számára szinte teljesen érdektelen a meccs, semmi küzdeni akarás, figyelmetlenség, felületesség és ehhez hasonló dolgok figyelhetőek meg, és nem az, amit elvárnának a szurkolók és amiért a fizetésüket kapják. Nem arról van szó, hogy egy meleg délutánon az Udinese ellen kell játszaniuk úgy, hogy biztosan vezetik a tabellát, és lesz ami lesz, hanem Nápolyban, pár ponttal megelőzve az Intert, teljesen lélektelenül fociznak a Juve játékosai, ami teljesen elfogadhatatlan. Itt az asztalra kell csapni, mert ez már tavaly is nagyon jellemző volt az egész együttesre. Az edzőnek, a csapatkapitánynak, a csapaton belüli veteránoknak és a vezetőség fontos tagjainak is határozottan rendet kell rakniuk a játékosok fejében, mert ez így egyáltalán nem mehet tovább. 

A következő hibás a gyenge játék miatt, az Miralem Pjanić. Ő lenne a Sarriball lelke, a legmeghatározóbb játékosa, a fazonszabász, erre ő a legnagyobb kerékkötő. Hatalmas tudás rejlik benne, de ezt egyszerűen nem tudja kamatoztatni. Nem töri össze magát a pályán, emellett folyamatosan csak a hátrapasszokat láthatunk tőle. Nem csak akkor, mikor ez lenne a legjobb döntés, hanem mikor van sokkal jobb lehetősége, akkor is csak hátra, vagy oldalra továbbítja a játékszert. Eddig ez egyáltalán nem volt rá jellemző, a tavalyi szezonban, mikor a Juventus leginkább a védekezéssel törődött, akkor 2.4 kulcspasszt osztott ki meccsenként, ez a szám jelenleg 1.3, karrierje során pedig a 2.0-ás átlagon alul soha nem teljesített egyik Serie A-s szezonjában sem, pedig most kellene, hogy igazán csillogjon a pályán. Ez csak az egyik legkisebb baj, mert annyira formán kívül van, hogy a kapuja előtt elszórja a labdákat, a szabadrúgásokat és a szögleteket nem végzi el jól, egyedül védekezésben fejlődött. A szezon elején remekelt, jelenleg a középpálya egyik gyengéje. Nagyon össze kell neki is kapnia magát, mert ez így tovább nem nagyon mehet, amikor kap egy őrzőt a nyakába, a játékát teljesen megfújtja az ellenfél, így pedig a Juventus is meg van sebezve. Az lenne a legjobb neki, ha kapna pihenőt, pár meccsig nem lépne pályára, és újult erővel segítené a csapatát. Ronaldo esetében ez bejött, bízom benne, hogy Miránál sem lenne másképp. Ha ez sem jönne be, akkor lehet nagy számára a kabát, amit Sarri ráadott.

Most kitérnék a keret állapotára. Azt hiszem azzal mindent elárulok, hogy a Hellas ellen, mikor támadni kellett volna, a mester csupán De Scigliót tudta becserélni. Alex Sandro szinte mindig játszik, nincs cseréje, a jobb szélen van három sérülékeny jobbhátvéd, de Cuadradót úgy kellett Sarrinak átképeznie, hogy a jobb szárny ne legyen teljesen katasztrófa, de a kolumbiai teljesítménye is hagy kívánnivalót maga után. Ezután jön a középpálya, ahol se egy regista, se egy trequartista nincs, a Misternek kell játékosokat átképezni, arról nem is beszélve, hogy a Rabiot - Pjanić - Bentancur - Ramsey középpályán mindösszesen egyetlen egy játékos játszik a saját szerepkörében, ez pedig Rabiot. Pjanić nem regista, Bentancur nem mezzala, Ramsey nem trequartista. Itt picit elővehetnénk Sarrit, hogy kevergethetné a lapokat, de alapból nem normális dolog, hogy egy edzőnek úgy kell átszoktatni játékosokat egy másik posztra, mert nem a vezetőség nem igazol olyanokat, akik megfelelnének az edzőnek. Ez a középpálya nem is lehet kérdéses, hogy alkalmatlan arra, amire Sarri szeretné használni, de tehetetlen, mert nincs beleszólása az igazolásokba. A csatársor helyzete is hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis van három csatár, akik igaz, hogy elképesztő minőséget képviselnek, de nagyon kevesen vannak. Ha egyikük kidől, akkor könnyen mindennek vége lehet, ráadásul így sincs kizárva, hogy nem bírják végignyomni a szezont úgy, hogy három frontot is harcol a csapat.

Véleményem szerint a hunyó ezúttal nem az edző, hanem a vezetőség. Elvégre, ők nevezték ki Sarrit, tisztában voltak a képességeivel, és jelenleg meg is mutatkoznak ezek a hiányosságok, amire számítani lehetett. Ezért is nem állítom be a Mistert legfőbb bűnösként, mert egy olyan feladatot kell teljesítenie, ami nehezebb, mint amit Conte és Allegri kapott. Egy számára teljesen stílusidegen csapatból támadógépezetet kell faragnia, ráadásul meg kell nyeri a Scudettót úgy, hogy az Inter és a Lazio is komoly tényező, emellett a Bajnokok Ligája-trófea elhódítása is a feladványok között szerepel, azt pedig láthatjuk, hogy türelem nem igazán van feléje. Az nem is lehet kérdéses, hogy a szezon végéig maradnia kell a mesternek, aztán az eredmények tükrében elválik, hogy a következő évadot érdemes-e vele elkezdeni. Jelenleg még nem vallott kudarcot, ezt ki kell hangsúlyoznom.