Az utóbbi három összecsapáson a bajnokságban kínkeservesen gyűjtötte be a pontokat a Juventus. Úgy tűnik, hogy jelenleg gödörben van Sarri együttese, de az eredmények többé-kevésbé jönnek. Jelenleg a Juve az egyetlen csapat a TOP 5 ligában, amely veretlen, nem mellesleg a Bajnokok Ligájában sem talált legyőzőre az olasz rekordbajnok. A következőkben az utóbbi három meccsről esik szó (Lecce, Genoa és Torino), de nem is igazán a mérkőzések elemzése lesz ezúttal a téma. Olyan különös dolgok sajnos nem történtek ezeken az összecsapásokon, sokkal inkább arra keressük a választ, hogy amely hibákat jelenleg felrónak az emberek Sarrinak, azok jelen voltak-e tavaly Allegri irányítása alatt, és mi is okozhatja azt, hogy a Zebrák a szokásostól gyengébben szerepelnek.

Nagyon hasonló volt a forgatókönyv az utóbbi három mérkőzésen, mindhárom alkalommal jóval gyengébb ellenféllel nézett szembe a Bianconeri, mégis nagyon megszenvedett a pontokért az Öreg Hölgy, ráadásul nem is arról van szó, hogy az aktuális rivális jobb lenne az adott meccsen, mint a Juve, sokkal inkább saját dolgát nehezíti meg a címvédő. Leginkább a helyzetkihasználással akadnak komoly gondok, a Genoa és a Lecce ellen is képes volt a Juve eljutni öt ziccerig, a Derby della Molén pedig csak két komoly helyzetig jutott el a Bianconeri, ráadásul mindkét próbálkozás de Ligt nevéhez fűződik. Az a probléma, hogy a támadók a befejezések terén nagyon alulteljesítenek. Ronaldo az ellenfél kapujára teljesen veszélytelen, Dybala eljut a ziccerig, de az egy-az-egyeket nem tudja befejezni, míg Bernardeschi nem is igazán kerül helyzetbe. Érdemes még megemlíteni Higuaínt is, rá leginkább az igaz, mint honfitársára, de az ő esetében korántsem olyan vészes a helyzet. Nagy valószínűséggel, mikor Sarri arról beszélt, hogy a futballistái el vannak fejben fáradva, akkor erre célozhatott, hogy leginkább a támadók nem eléggé koncentráltak kulcsszituációkban.

Sajnos sokatmondó, hogy a fentebb említett meccseken csak és kizárólag pontrúgásból sikerült gólt szerezni (két büntető, két szöglet). Az örvendetes, hogy a sarokrúgásokban jeleskedik a Juve, de az eléggé gáz, hogy csak ebben bízhatnak az utóbbi időkben a szurkolók, hogy valahogy majd csak beakad a labda a hálóba.

A játék képe is vészesen elkezdett romlani, a Toro elleni derbin mutatott "játék" már az Allegri-féle időkre emlékeztetett. Érdekes, pont mikor a 4-3-1-2-es hadrend került elő, akkor valamelyest javult a teljesítmény, ám a játékrendszer maradt, viszont mégsem úgy haladnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Az egyik ok, hogy a passzjátékban, labdatartásban erős Ramsey nem volt bevethető, helyére pedig az új szerepkört tanulgató Bernardeschi állt a tréner rendelkezésére, aki kevésbé tudja irányítani a csapatot, járatni a labdát, sokkal inkább a kulcspasszokra, az akció mihamarabbi befejezésére koncentrál. Nincs ezzel semmi baj, de egy felállt védelem ellen jobban jön a walesi, aki Miralemmel karöltve meghatározza a támadás módszerét, tempóját. Az olasz inkább akkor hasznos, mikor kontrákra kell berendezkedni, mikor szükség van a gyorsaságára és a harcosságára.

Azonban nem csupán a trequartista szerepkörben akadnak problémák, hanem a középpálya összetétele is fontos szerepet játszik a gyenge játékban. Nem okozok meglepetést, ha Matuidit és Khedirát emelem ki, mint két kerékkötőt. Ugyan a szezon elején ténylegesen jó formának örvendhettek, de ez már sajnos szinte a múlt. A védekezés részét még nagyjából megoldják, de a támadásokhoz az égvilágon semmit nem tudnak hozzátenni, márpedig a kisebb együttesek ellen ennek egy fontosabb szempontként kellene, hogy szerepeljen. Rodrigo Bentancur az, akinek helyet kell szorítani kezdőben, mert rengeteget fejlődött, és meg tudja oldani a támadást és a védekezést is, ezt bizonyította az utóbbi találkozókon. A másik személy pedig nyilván Adrien Rabiot, akit már be kellett volna építeni. Ezekben a dolgokban hibásnak érzem a szakvezetőt, mert ő is észreveszi ezeket a gondokat a középpályán, mert hamar le is cseréli a meccs közben a két veteránt, akkor az a kérdés, hogy miért kell kezdőként számítani rájuk?

A kapott gólok száma is kezd eléggé magas lenni, bár még így is a ligában a legkevesebb gólt kapta Sarri csapata, a Hellas Veronával egyetemben. A fentebb taglalt meccseken összességében kétszer vették be a Juventus kapuját, ami soknak tűnik, elvégre két kieséshez közeli együttes is gólt lőtt Bonucciéknak, azonban még mindig leginkább egyéni hibák miatt (Alex Sandro labdaeladása a Genoa elleni meccsen), és pontrúgásból (a Lecce elleni tizenegyes) lőnek gólt a Bianconerinek.

Kezdjünk akkor is bele az összehasonlítgatásba. Tavaly a Juventus 8 darab gólt kapott az első tizenegy fordulóban, ami egy találattal kevesebb, mint Sarri irányítása alatt. Olyan együttesek vették be az aktuális Juve-kapus hálóját, mint a Chievo Verona (kétszer), a Parma, a Sassuolo, a Napoli, Genoa, Cagliari és az Empoli. Az idei szezonban kilenc gólt kapott Sarri együttese, hármat a Napolitól, és egyet-egyet a Hellastól, a Bresciától, az Intertől, a Bolognától, a Leccétől és a Genoától. Ez azt jelenti, hogy az első tíz fordulóban eddig Allegri csapata kapott kevesebb gólt, de abban megegyezik a két időszak, hogy a csapat tavaly ilyenkor is veretlen volt, annyi különbséggel, hogy idén két ponttal kevesebbet gyűjtöttek össze a torinóiak. 

Sarrit azzal is megtalálják a kritikusai, hogy kisebb egyesületek is beveszik a Juve kapuját, Max idejében nem volt így. Nos, a livornói születésű tréner irányítása alatt hat kisebb egyesület szerzett gólt a Juventus ellen, ebben az évadban azonban "csak" öt kisebb gárda örülhetett annak, hogy gólt tudott lőni Szczęsnynek, vagy Buffonnak.

A következő kritika az, hogy a bagós mester együttesei nehezen tudják legyűrni a gyengébb minőséget képviselő együtteseket, bezzeg Allegri idejében ez nem így volt. Példának okáért, tavaly a Chievo ellen a 93. percben tudtak győzelmet aratni a Zebrák Bernardeschinek köszönhetően, de érdekes módon több ennyire nehézkes győzelme nem volt a Juventusnak, viszont volt egy Genoa elleni kisebb bukta, amikor nem sikerült megszerezni a három pontot. Ezzel szemben a Lecce elleni döntetlen áll, és a Grifoni elleni hosszabbításban megszerezett győzelem.

Összességében az edzők csatáját most Allegri nyerte, ugyanis az ő csapata kevesebb gólt kapott, és két ponttal többet szerzett, viszont a kisebb együttesek könnyebben bevették a Juve hálóját, és a Bianconeri akkoriban sem aratott könnyebb győzelmeket a kis gárdák felett. Az, hogy Sarri csapata ilyen eredményeket tud felmutatni, hogy a TOP 5 ligában egyetlen veretlen csapatként tartják számon együttesét, az nagyszerű teljesítmény, ráadásul nem sokkal  rosszabb eredményeket tud felmutatni, mint elődje, aki előtte már négy szezonon át vezette a csapatot, ő pedig idén vette át a stafétabotot. Ugyan kisebb gödörbe került a csapat, de biztos vagyok benne, hogy ki fognak belőle kecmeregni. Visszatér Douglas Costa és Ramsey, akik remélhetőleg formába is fognak lendülni, így nagyobb lesz Sarri merítési lehetősége is. A támadók is előbb-utóbb megtalálják a góllövő cipőjüket, különösen fontos ez Ronaldo esetében. De Ligt is remélhetőleg megtanulja, hogy a kezét ebben a sportban nem szerencsés használni, ha nem te vagy a kapus, és bízom benne, hogy Cuadrado, Pjanić, Dybala, Alex Sandro és Bentancur remek formája továbbra is kitart. A jelenlegi helyzetet nem kell felfújni, tavaly ilyenkor csak egy csöppnyivel volt csak jobb a torinói egylet, azonban sürgősen változtatást kell eszközölni, mert egy nagyon kemény hónap elé néznek Sarriék, és ez a játék nem lesz elég, de ezt ők is tudják. Nekünk nincs más dolgunk, mint bízni Sarriban, a játékosokban, az egész csapatban, és türelemmel lenni feléjük.